Még mindig nem rész... bocsi :(

Alább ilyen kis izékék következnek... párbeszédek, szösszenetek, helyzetek... nincs nagy jelentőségük, csak úgy leírtam őket.
Talán egyszer majd felhasználom...

"- Hát ezt nem hiszem el – sóhajtott fel Odette, és Bill mellkasának támasztotta a homlokát.
- Csak folytassátok nyugodtan, mintha itt se lennék – mondta nekik Tom és behuppant az egyik fotelba, majd a kezébe vett egy újságot.
- Persze! Beszállsz te is? – kérdezte tőle epésen Bill.
- Csak az ingyen pornóra hajt – jegyezte meg Odette, majd Bill mellé fordult a kanapén.
- Bepótoljuk – súgta Bill.
- Fúj, Bill, vegyél már fel valamit! Egész napra elmegy az étvágyam – mondta fintorogva Tom, öccse meztelen felsőtestét látva.
- Nekem viszont megjön – mondta Odette Billre nézve, s csábosan megnyalta a száját.
- Ha egész úton ezt fogjátok művelni, jöhettek gyalog – szólt rájuk Tom.
- Én abban is benne vagyok – rántotta meg a vállát Odette, és szinte le lehetett olvasni az arcáról, hogy mit művelne Billel egy elhagyatott út mellett."

__________

"- Megmossam a hátad? – kiabált be a fürdőszobába Tom.
- Kösz, inkább kihagynám – válaszolta Odette odabentről.
- Szóval, mi is van köztetek? – fordult öccséhez Tom.
- Szerinted?
- Figyelj, azt látom, hogy állandóan egymáson vagytok… de téged nem értelek. Te sosem voltál az a fajta, aki már az első alkalommal megdönti a csajt. Az az én stílusom. De most? Nem ismerek rád. Többször nyitottam rátok… és nem épp kártyázás közben.
- Fogalmam sincs. Én sem értem magam. Ő annyira más. Szinte vonz magához, teljesen elvesztem a fejem, ha a közelében vagyok.
- Azt láttam."

__________

"Odette volt az első, aki kinyitotta a szemét. Bill még mélyen aludt mellette. Percekig csak nézte az arcát és hallgatta a nyugodt szuszogását.
- Miért vagy ennyire édes? – kérdezte suttogva, mert nem volt szíve felébreszteni, de nagy nehezen mégis rászánta magát. – Bill! Ébresztő! – Egy puszit nyomott az ajkaira, majd gyengéden megsimogatta az arcát.
- Csókkal ébresztesz, mint a mesében? – kérdezte csukott szemekkel és álmos hangon Bill.
- Ennyi jár a mesebeli hercegemnek – mosolygott Odette."

__________

"Tom vigyorogva beült a volánhoz, Odette kényelmesen elhelyezkedett hátul, Bill viszont vacillált, hogy hova üljön, de végül Tom megoldotta a problémát.
- Előre!
- Utállak, Tom – mondta sértődötten Odette.
- Tudom – válaszolta Tom, mintha a legszebb bókot kapta volna.

Odette jó fél órán keresztül pötyögött a telefonján, majd unottan félretette. Pár percig próbálta lekötni magát a nézelődéssel, de valahogy azzal sem érte el a kívánt hatást.
Kétszer felmérte körmei állapotát, de ezt sem erőltette tovább.
Ezután jött a fészkelődés a hátsó ülésen.
Először elhelyezkedett a baloldalon, Tom mögött. Tíz perc múlva átmászott középre. Újabb tíz perc múlva már a jobboldalon ült. Fejét hátradöntve masszírozta a homlokát.
Látványosan unatkozott.
Már vagy ötödszörre nézett ki a jobboldali ablakon, amikor pillantása megállapodott a visszapillantó tükörben. Bill figyelő tekintetét látta, ahogy őt szuggerálja. Percekig nézték egymást, végül Odette kezeivel eltakarta a szemeit, mert már megint Billel kapcsolatos mocskos dolgok jutottak az eszébe.
Valószínűleg már az arcáról is le lehetett olvasni, hogy mire gondol, mivel Bill csak felnevetett a lány mozdulatára.
- Ó, anyám! – mondta a lány, és eldőlt a hátsó ülésen, arcát beletemetve a kárpitba. Erre Bill még jobban nevetni kezdett.
- Valamiről lemaradtam? – kérdezte Tom, közben öccsére, majd Odettere nézett a visszapillantóban. – Veled meg mi történt? – kérdezte, amikor látta a lányt kidőlve az ülésen, csukott szemekkel."

__________

"- Ma már láttad Odettet? – kérdezte Bill a bátyját, a nappaliba lépve.
- Talán még alszik. Jó neki – válaszolta közömbösen Tom.
- Megyek, megnézem – kapott az alkalmon Bill. – Odette! – kopogott be halkan. Mivel választ nem kapott, óvatosan benyitott. A szobában félhomály uralkodott a sötétítő függönyök miatt. Pár pillanatig csak pislogott, majd amikor már szeme megszokta a sötétséget, körbenézett a szobában. Már amennyire tudott. Elég nagy volt a rendetlenség. A ruhák szétdobálva, a laptop bekapcsolva az ágy mellett a földön, könyvek és papírok a szőnyegen. Lassan megindult az ágy felé, ahol csak egy paplan-kupacot látott. Lehúzta a takarót ott, ahol a lány fejét tippelte, vagyis a párnákon, de meglepetés érte. Nem a szőke hajjal keretezett arcot látta maga előtt, hanem Odette két lábfejét, a feketére festett körmeivel. Csak elmosolyodott, de nem tudta megállni, hogy ne csiklandozza meg a talpát. Odette erre csak annyit reagált, hogy reflexből belerúgott az ágytámlába.
- Mi a… - morogta álmosan és előbukkant a feje a takaró alól, az ágy végében. – Ki szórakozik? – kérdezte, mert még nem igazán tudta kivenni az illető arcát. Alig látott ki a fejéből az álmosságtól. – Ha Tom vagy, ne várd meg, hogy kimásszak innen. Ha viszont Bill, akkor… - És visszahúzta a fejére a takarót.
- Akkor? – kérdezett rá a folytatásra Bill.
- Gyere ide és megtudod – jött a válasz, és megemelte a takarót is, meginvitálva ezzel a kérdezőt az ágyba.
- Bármennyire is szeretném, de nemet kell mondanom – mondta elkenődve Bill.
- Ha nem, hát nem.
- Neked viszont ideje felkelned – mondta, azzal lerántotta Odetteről a takarót.
- Hé! – kiáltotta el magát. – Add vissza a takarómat! – kiabálta. Máris aktívabb lett, amikor a nyugodt alvás feltételei kerültek veszélybe. – Nem mondom még egyszer. Kérem a takarómat!
- És ha nem?
- Ne akard megtudni.

- Leszerelt a kiscsaj? – kérdezte Tom vigyorogva, mikor Bill pár perc múlva megjelent a nappaliban, a hasát fogva.
- Pofa be! – morogta Bill.
- Na, mi történt?
- Gyomron fejelt, az történt – mondta nevetve.
- Jó reggelt, Odette – köszönt Tom, mikor észrevette az ajtóban a lányt.
- Beszélj még, a hang után megyek – mondta csukott szemekkel, ahogy végigtámolygott a helyiségen, a bútorokat tapogatva.
- Egyenesen! – mondta neki Tom. – Vigyázz… kanapé.
- Kösz – nyögte Odette, mivel sikeresen nekigyalogolt.
- Csak nem álmos vagy? – kérdezte Tom, miután Odette sikeresen feltornászta magát a kanapéra, majd Bill combjait párnának használva kényelembe helyezte magát.
- Micsoda penge logika – válaszolta, majd felemelte a fejét, és megpróbálta kinyitni a szemeit. – Úristen! Tegnap mintha sötétebb lett volna – takargatta a szemeit. – Soha többet nem fogok éjszakázni."

\m/(-.-)\m/