"A lépcsőfordulóban találtam rá. Az ablakban ült, az erre a célra kiszélesített könyöklőn. Egy fekete hajú fiú volt mellette. Ő volt Bill, az öccse. Sosem beszéltem még vele, de tudtam, hogy ő az, mint ahogy az egész suli. Szándékosan nem néztem rájuk, míg szó szerint lerohantam a lépcsőn."
"Bár nem néztem rá, pontosan tudtam, hogy épp csípőre vágja a kezeit, pont, ahogy én szoktam. Ez az átka, ha túl közel kerülsz valakihez. Átveszitek egymás szokásait. Igen, én sem úsztam meg. Az egymás nélkül töltött napok meghozták a felismerést; minden egyes érmét végighúzok a kávéautomata oldalán, mielőtt bedobnám a kis nyílásba."
„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert
