Für dich allein 42. rész

Megjöttem!!!
Aztán várom ám a véleményeket! / Remélem, nem fogtok nagyon utálni... /
Ja, és van egy kis... nagyon sok 18-as rész benne! Szóval, csak saját felelősségre!

Jó olvasást! <3

42. rész - "Semmi baj, én nem haragszom..."

Ismerős kép, hogy az éjszaka közepén (jelen esetben, hajnalban) álmodból felriadva megvilágosodsz?
Például valami olyan kérdésre vagy problémára kapsz választ, amin egész nap agyaltál.
Nos, velem is hasonló történt.
Összeugró rugóként ültem fel, emberesen belerúgva a gyanútlanul szunyókáló Tomba.
Egész testemet elöntötte a pánik. Reszketve húztam térdeimet a mellkasomhoz, a takarót pedig az orromig rántottam. Ijedtemben még a kis csücskét is majdnem elkezdtem rágcsálni, mintha csak valami rossz horrort néznék.
- Mi a baj? – motyogta Tom, s míg egyik kezével a bántalmazott sípcsontját dörzsölgette, addig szabad kezének ujjait végighúzta a gerincemen. Érintése nyomán a sok kis pillangó vadul verdesni kezdett a hasamban. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem a pánikomat kiváltó problémáról, és mosolyogva bújtam Tomhoz. Arcomat azonnal a nyakához szorítottam, s úgy öleltem őt, mintha ez lenne az utolsó percünk együtt. Bár, így jobban belegondolva, ez nem is állt messze a valóságtól. Pár órán belül elmegyek, és csak az érintések emléke marad. Ki kellett használnom minden egyes vele töltött időt. – Rosszat álmodtál? – húzott magához még közelebb, karjait szorosan körém fonva. Hangja álmosan csengett, számomra azonban ez volt a világ legszebb dallama.
- Csak eszembe jutott valami – simogattam meg az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.
- Hm… nekem is eszembe jutott valami – mosolyodott el, még mindig lehunyt szemekkel, s keze a fenekemre csúszott.
- Figyelj… - sóhajtottam. Nekem sem lett volna ellenemre az újrajátszás, viszont ezt most meg kellett beszélnünk. – Ez fontos – fogtam le hosszú ujjait, melyek az oldalamon kúsztak felfelé.
- Ez is – emelte rám őzike szemeit, majd megcsókolt. Kényszerítenem kellett magamat, hogy képes legyek elszakadni édes ajkaitól, s képes legyek elhúzódni tőle.
- Tom! – fogtam kezeim közé arcát. – Nem vé-de-kez-tünk – mondtam, lassan ejtve minden szótagot, hogy biztosan fel is fogja, mit mondok. Pár pillanatig csak nagyokat pislogott, s úgy tűnt, levegőt sem igazán vett.
- Én azt hittem… - motyogta halkan, egész teste megdermedt, már ujjai sem cirógattak. – Nem szedsz gyógyszert? – kérdezte naivan.
- Nem. – Szegénykém olyan kis bamba fejet vágott, hogy akaratlanul ugyan, de kibukott belőlem egy halk kuncogás.
- Miért? – Ó, istenem! – Ez egyáltalán nem vicces! – nézett rám durcásan.
- Tudom, de olyan kis édes voltál – néztem rá kiskutya szemekkel, hüvelykujjammal az arcát simogatva. – Azért nem szedek gyógyszert – vettem mély levegőt, ezzel némi komolyságot erőltetve magamra –, mert két nappal ezelőttig még csak álmodni sem mertem arról, hogy egyszer itt fogsz feküdni mellettem… így – húztam végig ujjamat a mellkasán, le a hasáig. Arca először fintorba szaladt a mondandóm első felétől, az érintésemtől viszont azonnal ellágyultak vonásai, izmai pedig megfeszültek.
- Akkor most mi lesz? – nedvesítette meg alsó ajkát nyelvével, kezei pedig ismét kóborolni kezdtek testemen.
- Még nem tudom – húztam el a számat. – De reggelig kitalálok valamit – nyújtóztam végig a testén, minden porcikámmal érezni akartam őt.
Ujjai ugyanolyan alapossággal járták be testem, mint első alkalommal, ajkai ugyanolyan finoman leheltek bőrömre nedves csókokat, nyelve pedig ugyanolyan érzékien rajzolta körbe a mellem.
Régebben úgy képzeltem, Tommal a szex egyenlő lehet a vadsággal és a gátlástalansággal. Ezzel szemben hihetetlenül gyengéd és odaadó, mégis szenvedélyes szeretőnek bizonyult. Senki ne értse félre, ez nem volt baj. Örültem, hogy figyelt rám, és hogy ilyen érzelmeket is képes voltam kiváltani belőle… De a vadságnak is eljön majd a maga ideje, ebben biztos voltam. Most azonban még ismerkedtünk a másikkal, próbálgattuk egymás határait. Jelzem, ebben azért bátrabb volt, mint én. Persze igyekeztem legyőzni a gátlásaimat, hisz szerettem volna megadni neki mindent, amit csak lehet, és amit csak szeretne.
Az egész nem magáról a szexről szólt, hanem a kényeztetésről. A becéző mozdulatokról, az egymásnak okozott érzésekről, az előjáték egy olyan szintre fejlesztéséről, hogy a végén már mindketten reszketve, könyörögve sóhajtozzunk az egyesülésért.
Ezúttal nem feledkeztünk meg a biztonságról sem.
Míg Tom az ágy mellé dobott farmerja zsebéből előkotorta az óvszert rejtő kis tasakot, az alsó ajkamat rágcsálva, gátlástalanul bámultam őt. Egyszerűen képtelen voltam betelni a látvánnyal és a tudattal, hogy ő az enyém. Végre már nem csak álmodozhatom arról, hogy hozzá érhetek, hogy megcsókolhatom, hogy a mellkasomon érezhetem szíve dobbanásait, miközben testével hozzám simul, hogy végre magamban érezhetem őt… Istenem, már attól összeugrott a gyomrom, hogy erre gondoltam… ahogy bennem van, ahogy magáról megfeledkezve, vadul mozog, ahogy csípőjének minden egyes lökése után felnyögünk…
Vágyakozva sóhajtottam fel, s csak most vettem észre, hogy egész idő alatt a hüvelykujjamat rágcsáltam. A hangomtól Tom barna szemei megvillantak, majd elém térdelt. Miután a fogával feltépte a tasakot, gyakorlott mozdulatokkal görgette fel merev férfiasságára a gumit. Eszembe sem jutott, hogy esetleg segítsek neki. Az elém táruló látvány önmagában is elég volt, hogy remegő végtagokkal, Tom után lüktető, forrongó bensővel másszak az ölébe.
Tíz körömmel kapaszkodtam a vállaiba, mikor megéreztem kezeinek gyengéd irányítását a csípőmön. Szememet behunyva, számat a nyakára szorítva (hogy még véletlenül se kiáltsak fel) fogadtam őt magamba. Egy hosszú pillanatig nem mozdultam, csak fürdőztem az érzésben, melyet testünk összekapcsolódása váltott ki bennem. Pillantásomat az arcára emeltem, s miközben megcsókoltam, csípőm lassú ringatózásba kezdett. Önkéntelenül haraptam az alsó ajkába, mikor keze rátalált a mellemre. Az érzékeny mellbimbó cirógatásával csak azt érte el, hogy testem a gyorsabb ritmusok után sikoltozzon.
Ahogy fejem hátrabicsaklott, egy mély nyögés csúszott ki az ajkaim közül, mely még a saját füleim számára is szokatlanul bujának hangzott. Tom válasz gyanánt belemarkolt a combomba, majd kezét a lábaim közé csúsztatta, s míg ajkai a mellbimbómat zárták körbe, ujjai a csiklómat cirógatták.
Itt már nem volt megállás.
Testem lassú, megfontolt tánca minden egyes mozdulattal egyre gyorsabbá, vadabbá és mélyebbé vált. Sóhajtozva dőltem hol Tom nyakába, bőrére szorítva ajkaimat, hol pedig a plafonra emeltem pillantásomat. Egyszerűen nem bírtam magammal mit kezdeni. Az egyik percben elernyedtek az izmaim, a következőben viszont már megfeszülve, magamról mit sem tudva vonaglottam.
Mikor Tom a vállamba harapva, hangosan felnyögött s megnyalta a forró bőröm, összerándult az altestem – mintha csak odalent érintett volna meg a nyelve –, ugyanakkor Tom is megfeszült bennem, jelezve, hogy már nincs sok hátra a csúcsig.
Úgy feszítette testemet a kielégülés utáni vágy, hogy már semmi mást nem érzékeltem, csak azt, ahogyan Tom férfiassága újra és újra végigsiklik bennem.
- Tom… - nyöszörögtem a fülébe, ahogy az arcához bújtam, egyre csak a vállait karmolászva, a már-már elviselhetetlen gyönyörtől.
- Még ne… - lihegte Tom elfúló hangon, a derekamat szorítva, hogy lassítsak a tempón. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy vissza tudjam fogni magam valamennyire és ne az orgazmus elérésére koncentrálva mozogjak. El akartam távolodni tőle, s ha nem húz szorosan magához, ezzel mélyen és teljesen kitöltve engem, akkor talán még azt is hagyom, hogy kicsússzon belőlem, bármennyire is akartam a folytatást. – Egy perc… - préselte összeszorított fogai között. Arcát a melleim között a bőrömhöz nyomta, s heves levegővételek közepette karolta a derekamat, szinte már kétségbeesve simulva hozzám. Sajgott a bensőm a kielégítetlenség miatt, majdhogynem már fájón lüktetett, egy ütemben a szívdobbanásaimmal.
Ujjaim a tarkóját simogatták, mikor végre lazított a tartásán, s félénken mosolyogva felpillantott rám. Ajkait az enyémekre tapasztotta, nyelvével pedig azonnal a számba nyomult. Mindeközben óvatosan, ügyelve arra, hogy továbbra is együtt maradjunk, a hátamra döntött.
Jólesően nyúltam el alatta, lábaimmal körbefogva keskeny csípőjét.
Lassan mozgott.
Csípőjének minden egyes lökésekor felnyögtem, s a le-lecsukódó szemhéjaim alól pillogtam fel Tomra, aki csupán pár centire az arcomtól szuszogott nagyokat, elnyílt ajkai között forró levegőt lehelve a nyakamra.
A párnába mélyedve, konkrétan már nyüszítve forgattam a fejemet, míg mellkasom felemelkedett, ahogy hátam ívbe hajolt. Kínomban vagy a lepedőt, a takarót markolásztam, vagy Tom karjait karmoltam és szorongattam.
Ahogy gyorsított a mozgásán, egyre inkább elvesztettem a fejem. Újra éreztem a kielégülés utáni sóvárgást, s magamban a beteljesülésért könyörögtem.
Bizsergett a hasam, reszkettek a lábaim, melyekkel Tomot szorítottam, s megrándult a derekam, végigborzolva a gerincem.
Sóhajtva nyitottam ki a szemeim, de ahogy találkozott a pillantásom a Toméval, nyögve állította meg csípőjének mozgását.
- Kérlek… Ne hagyd abba… - nyögtem kétségbeesve, könnyekkel a szememben. Próbáltam megmozdítani a csípőmet, de Tom túl nagy erővel passzírozott az ágyhoz, megfeszítve izmait. Könyökeire támaszkodva, lihegve nehezedett rám testsúlya jelentős részével. Elkeseredetten figyeltem a kipirult arcát, a gyöngyöző homlokát, s ahogy egy hatalmas verejtékcsepp az orra hegyéről a nyakamba hullt. – Tom… - simítottam meg az oldalát, ösztökélve a folytatásra.
Mikor ismét mozogni kezdett, kis híján felsikítottam. Nem került túl sok energiájába, hogy ismét megérezzem a gerincemen végigfutó bizsergést, s hála Istennek, most már nem állt meg. Erőteljes lökései szinte már fájtak, s néha egészen mélyen előrenyomult bennem. S én pont ezt akartam, erre vágytam.
Tom megfeszült bennem, éreztem, hogy pár pillanaton belül el fog élvezni, nekem viszont még szükségem volt egy kis időre. Nem voltam önző, örültem, hogy kielégülhet, azonban én is érezni akartam a gyönyört.
Ujjaim alatt éreztem hátizmainak remegését, megfeszülő derekát, miután csípője még utoljára előrelendült. Arcát a nyakamba fúrva vette a levegőt, miközben férfiassága bennem pihent, meg-megrándulva. A hátát simogatva feküdtem alatta, kielégítetlenül, csalódottan, de mégis boldogan, hisz legalább neki jó volt, s ez részben nekem volt köszönhető.
Tündéri mosollyal az arcán nézett rám, és én nem voltam képes nem szeretni őt, nem elmosolyodni gyönyörű vonásait látva. És nem voltam képes elmondani neki, hogy ebben a menetben csak neki jött össze.
Jó, persze, hazudnék, ha azt mondanám, nem esett rosszul, hogy nem figyelt rám, és nem vette észre, hogy nem volt orgazmusom, viszont szerettem annyira, hogy emiatt ne haragudjak rá.
A használt gumit elcsomagolta egy papírzsebkendőbe, majd néhány percre eltűnt a fürdőszoba irányában, kezében a boxerével. Ez idő alatt igyekeztem nem tudomást venni a bennem tomboló hiányérzetről, és nem fancsali képet vágni. Magamra kaptam a bugyimat és Tom pólóját, majd megkerestem a telefonomat. Hajnali ötöt mutatott az óra. Már csak egyetlen óra volt hátra abból az időből, amit még Tommal tölthettem. Ezért sem akartam elrontani a nekünk jutó kevéske időt a rinyálással, hogy „milyen egy önző disznó vagy!”.
Visszabújtam a takaró alá, s hátamat a támlának támasztva vártam, hogy Tom végre visszajöjjön hozzám.
Gyorsan írtam egy sms-t Annának, hogy valahonnan szerezzen nekem esemény utáni tablettát. Már nem volt energiám azzal foglalkozni, hogy valahonnan felhajtsam azt a kis szar bogyót.
Francba! A mai napom el van cseszve! Már kora reggel káromkodok. Még szerencse, hogy a nap nagy részét egyedül fogom tölteni. Vadidegeneket csak nem fogok kinyírni?
Ekkor csámpázott be Tom, egy üveg őszibaracklevet és két poharat szorongatva a kezében. Mielőtt azonban bármit is tett volna, felmászott mellém az ágyra és gyengéden megcsókolt.
- Hatkor el kell kezdenem készülődni – fintorogtam, de nemcsak az elhangzottak miatt, hanem azért is, mert egyetlen percig is képes voltam haragudni Tomra.
- Ó – biggyesztette le ajkait Tom, majd miután mindkettőnknek töltött a gyümölcsléből, mellém kucorodott és az ölébe húzott. – Akkor most ki vagyok dobva? – fonta szabad karját a derekamra.
- Addig maradsz, ameddig szeretnél – dörgölőztem meztelen mellkasához, mélyeket lélegezve testének illatából.
- Nem akarom, hogy elmenj – suttogta a fülembe. Ettől az egyetlen mondattól a szívem a torkomba ugrott, s egy pillanatra megszédültem. – Maradj velem – lehelte.
- Tudod, hogy szeretnék – tettem le poharainkat az ágy mellé, majd egészen a karjai közé fészkelve magam, fürkésztem csillogó szemeit. – De ígéret szép szó… - nyomtam egy puszit az állára. Nagyot sóhajtva szorított magához, hosszú ujjai meztelen karomat cirógatták.

Az utolsó egy óránk túlságosan hamar telt el, mintha csak öt perc lett volna az egész.
Nyekeregve, az egész világot elátkozva vonultam be a fürdőszobába tusolni. S hiába igyekeztem minél hamarabb végezni, mikor egy szál törülközőben belibbentem Tomhoz a nappaliba, ő már az igazak álmát aludta, elterülve az ágy közepén, a kedvenc kispárnámat szorongatva.
Olyan volt, mint egy tündéri kisfiú. Óvatosan az ágy mellé térdeltem és a matracra támaszkodva gyönyörködtem benne. Nyugodt, lágy arcvonásaiban, résnyire nyíló ajkaiban, megrebbenő szempilláiban, a halk szuszogásában.
Nem volt szívem felébreszteni, így csak megsimogattam az arcát, nyomtam egy puszit a homlokára, majd elkezdtem öltözködni.
Nem sokkal később Erica is betoppant, s kuncogva sütögette el egyre-másra a hülye poénjait, leginkább az én káromra.
Az indulás előtt fél órával ébredt fel Tom, s támolygott ki a konyhába egy szál alsógatyában. Abban a pillanatban, hogy szemem sikeresen leközvetítette agyamnak a látványt, legszívesebben feldobtam volna a konyhaasztalra és azon melegében meg is erőszakoltam volna.
Nem akartam ilyen dolgokra gondolni, mert tudtam, akkor egész nap baromi frusztrált leszek. Mondjuk, így is minden egyes másodpercben egy komplett pornófilm kockái peregtek lelki szemeim előtt, amiben mi voltunk a főszereplők, akik alatt már a lepedő is füstölt.
Fázósan beült a radiátor elé, s miután kipaterolta Ericát a konyhából, az ölébe húzott, s hosszú perceken keresztül csak csókolóztunk, simogattuk, érintettük, éreztük egymást. Ez volt a mi búcsúnk. Később már nem érhettem hozzá, már nem bújhattam a karjaiba, már nem ízlelhettem az ajkait.
Háromnegyed nyolckor, a parkolóban toporogva váltunk el végleg egymástól. Igyekeztem tartani magam, egy pár könnycsepp azonban még így is végigfolyt az arcomon. Szipogva öleltem meg, röviden, egyszerűen, mintha csak egy barát lenne. Pedig legszívesebben a kabátjába csimpaszkodva lógtam volna az ajkain. Egyetlen puszit nyomtam az arcára, majd beültem az autóba, amelyet Erica a szüleitől kért kölcsön.
Borzasztó érzés volt így elválni tőle.

\m/(-.-)\m/