"Még mindig mosolyogtam, mikor az épület hátul lévő bejáratához mentem. Ahogy kiléptem az ajtón, lassabbra fogtam lépteimet, nehogy gyanút keltsek. Az udvar egyik sarkában, az ebédlő mögött a drótkerítés egy helyen át volt vágva. Ez volt a diákok titkos menekülő útja. Csak akkor látszott a nyílás, ha túl közel mentek hozzá és megmozgatták a hálót, így az elvált a betonoszloptól, amihez mindig gondosan rögzítették a szökevények."
\m/(-.-)\m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése