Ezt az írásomat egy másik oldalon már egy ideje lehet olvasgatni... Ide csak azért teszem fel, mert vannak pontok, ahol javítgattam rajta, és nem mellesleg szeretném, ha mások is elolvasnák és véleményt alkotnának róla.
A történetről csak annyit, hogy - ezért nem megkövezni vagy meglincselni - a Tokio Hotel nevezetű bandával kapcsolatos... A többit rátok bízom...
A történetről csak annyit, hogy - ezért nem megkövezni vagy meglincselni - a Tokio Hotel nevezetű bandával kapcsolatos... A többit rátok bízom...
Jó olvasást!
Cím: Für dich allein
Alcím: -
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Tom Kaulitz / saját szereplő
Chapter 01: "Nekem még nagyon reggel van"
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Tom Kaulitz / saját szereplő
Chapter 01: "Nekem még nagyon reggel van"
*****
"Kinek ez, kinek az. Ettől érdekes a világ. Nem igaz?"
- Murakami Haruki
- A fenébe! – morogtam félhangosan, miközben rohantam végig a járdán. Csak néhány járókelő akadályozott – köszönhetően a korai időpontnak. Ugyanis éppen öt perccel múlt el hat. Mondhatom, hogy ez nagyon-nagyon rosszul érintette a pici lelkemet. Már rég a munkahelyemen kellett volna lennem, ami egy kávézó, a délutáni óráktól pedig pizzázó is. Helyben készítjük a pizzákat – amik egyszerűen isteniek!
Szóval ott tartottam, hogy már régen ott kellene lennem (én nyitok), a főnök volt olyan elvetemült, és a héten rám bízta ezt a „megtisztelő” feladatot. (Csak megjegyezném, hétkor van nyitás. Én vagyok az, aki fogadóképessé teszi a helyet.)
Na, már most! Az első és legfontosabb, amit tudni kell rólam: képtelen vagyok reggel időben felkelni! (Főleg, ha az hajnalok hajnalán van.) Persze az sem segít, ha este éjfélnél hamarabb nem kerülök ágyba. Márpedig ez elkerülhetetlen, ha az ember lányának délután ötig tart a munkaideje – hivatalosan. Nem hivatalosan, még este tizenegy után is ott vagyok – a zárás után. Nekem kell rendet rakni, és még az utolsó mosatlanokat elmosni. Ezek után még tíz perc az út hazáig – normál tempóban, teljesen kipihenten, nem pedig olyan hullafáradtan, ahogy én érzem magam minden este.
Számomra most ez jelenti a mindennapokat, több mint két hete.
Ez lehet, hogy hajmeresztően hangzik így elsőre, hogy tizennyolc órát dolgozom, de én nem bánom, és mellesleg szükségem van a pénzre. Egyedül tartom fent a lakásomat, mindent magamnak fizetek. Sajnos az egyetemen halasztanom kellett. Pedig már csak egy év volt hátra a diplomáig, de nem tehettem mást.
De hol is tartottam? Ja, igen.
- Már megint késésben vagyok!!!
Nem baj! Nyugi! Már nem vagy messze! Csak még egy kicsit bírd ki ájulás nélkül. Már csak egy sarok… Igen… és…
Szóval ott tartottam, hogy már régen ott kellene lennem (én nyitok), a főnök volt olyan elvetemült, és a héten rám bízta ezt a „megtisztelő” feladatot. (Csak megjegyezném, hétkor van nyitás. Én vagyok az, aki fogadóképessé teszi a helyet.)
Na, már most! Az első és legfontosabb, amit tudni kell rólam: képtelen vagyok reggel időben felkelni! (Főleg, ha az hajnalok hajnalán van.) Persze az sem segít, ha este éjfélnél hamarabb nem kerülök ágyba. Márpedig ez elkerülhetetlen, ha az ember lányának délután ötig tart a munkaideje – hivatalosan. Nem hivatalosan, még este tizenegy után is ott vagyok – a zárás után. Nekem kell rendet rakni, és még az utolsó mosatlanokat elmosni. Ezek után még tíz perc az út hazáig – normál tempóban, teljesen kipihenten, nem pedig olyan hullafáradtan, ahogy én érzem magam minden este.
Számomra most ez jelenti a mindennapokat, több mint két hete.
Ez lehet, hogy hajmeresztően hangzik így elsőre, hogy tizennyolc órát dolgozom, de én nem bánom, és mellesleg szükségem van a pénzre. Egyedül tartom fent a lakásomat, mindent magamnak fizetek. Sajnos az egyetemen halasztanom kellett. Pedig már csak egy év volt hátra a diplomáig, de nem tehettem mást.
De hol is tartottam? Ja, igen.
- Már megint késésben vagyok!!!
Nem baj! Nyugi! Már nem vagy messze! Csak még egy kicsit bírd ki ájulás nélkül. Már csak egy sarok… Igen… és…
\m/(-.-)\m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése