Bleib mit mir! 21. rész

„Minden férfinak egy nő a gyenge pontja.”

- Sarah Morgan: Nem nősülök!

21.

Tom

- Kész az ebéd – lépett be Simone a nappaliba. – Szólnátok Lisának? – kérdezte a kanapén terpeszkedő két fiától.

- Persze – vágta rá Bill. – Majd Tom átmegy – csapott rá bátyja vállára.

- Menj te – adta vissza Tom a kellemes élményt.

- Itt a lehetőség, hogy beszélj vele – forgatta meg a szemeit Bill. – Szépen, csendben, kettesben bocsánatot kérhetsz tőle – mondta halkan, nehogy véletlenül az anyja is meghallja.

- Minek? Utál – mondta ki egyszerűen. Nem volt értelme ragozni, hisz ez volt az igazság. Bocsánatot pedig leginkább azért nem akart kérni, mert egyelőre nem bírt Lisa szemébe nézni. Mondjuk ki, szégyellte magát.

- Honnan tudod? Ő mondta? – nézett rá Bill, mint valami idiótára. – Nem. Csak kérj tőle bocsánatot!

- Nem is tudom… - rágta a száját Tom.

- Ne rinyálj már annyit! – csattant fel türelmetlenül Bill. – Mi a franc van veled? Mióta félsz egy csajtól? – váltott agresszívebb taktikára Bill.

- Nem félek – pattant fel a kanapéról Tom, s kiviharzott a házból.

A kerítéshez érve csappant a lendület, egyre lassabban rakosgatta lábait. Magában próbált összerakni egy értelmes, épkézláb mondatot, amivel tisztességesen bocsánatot kérhet a hülyeségéért.

- Állítsd le magad, kisasszony! – hallotta meg hirtelen Lisa hangját. – Kellett neked dagonyázni… - kacagott fel édesen a mondat végén. Ettől a hangtól minden gondolat elszállt a fejéből, a vérrel együtt. Az egyik tuja mögé bújva kukucskált át a szomszéd udvarra. Ahogy meglátta Lisát, a torka kiszáradt, a szíve pedig vadul zakatolni kezdett. Elkerekedett szemekkel és résnyire nyílt ajkakkal figyelte Lisát. Egyetlen égszínkék bikini felső takarta formás kis melleit és a fenekén is csak egy aprócska rövidnadrág feszült.

A halálomat akarja, futott át Tom agyán, ahogy a napfényben gyémántokként ragyogó vízcseppeket figyelte Lisa mellkasán.

- Szia – nyögte bambán, mikor Lisa felé kapta a pillantását. Biztos volt benne, hogy nem csapott zajt. Akkor mégis miből vette észre, hogy a nyálát csorgatva kukkolja? Lisa válasza annyiból állt, hogy egy dühös horkantás után visszafordult Edohoz.

Tényleg nem vagyok jobb egy szatírnál, fintorgott Tom, ahogy lopva lepillantott lüktető ágyékára. Muszáj volt megbizonyosodnia róla, hogy nincs egyértelműen látható nyoma a testét uraló vágyának. Nem bírt rájönni, hogy mi baja lehet. Eddig nem produkált ilyen heves reakciókat Lisa közelében. Oké, eddig is kívánta és eddig is úgy gondolta, szívesen maga alá gyűrné, de azért ez már mégiscsak túlzás volt. Azóta a csók óta teljesen megbolondult a teste. Legszívesebben ott helyben, az udvar közepén letépte volna róla a ruhát és gerincre vágja.

Egy állat lett belőlem. Szinte megrémült saját magától és a vad, túlfűtött képektől, melyek szemei előtt táncoltak.

- Mit akarsz? – elégelte meg Lisa Tom hallgatását.

- Öhm… - vakarta meg Tom zavartan a könyökét. – Anya üzeni, hogy kész az ebéd.

- Remek. Akkor mehetsz is – pillantott hátra a válla fölött Lisa.

- Nem jössz? – pislogott értetlenül Tom.

- Nem, te viszont mehetsz, ha nincs más mondanivalód – mondta, közben egy hatalmas, puha anyagba bugyolálta a csurom vizes Edot.

- Figyelj – kezdte Tom, s közben erőt véve magán átsétált Lisához –, én megértem, hogy haragszol rám, de ne anyun vezesd le. Ő nem tehet semmiről – rázta a fejét szomorúan Tom. Igazán nem azt akarta, hogy a vétlen anyján csattanjon az ő hülyesége. – Sajnálom, hogy…

( Eredeti bejegyzés: 2011. december 28. )

\m/(-.-)\m/