„Maga is tudja, hogy csak a gyönyör tudja felnyitni a szerelmesek szemét.”
- Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
23.
Tom
Csak feküdt az ágyán, s miközben a plafont bámulta, egyre csak Lisára tudott gondolni.
A kis boszorkány, mosolyodott el. Akármennyire is akart, nem tudott rá haragudni. Sőt. Egyenesen imponált neki, amit az ebéd alatt művelt. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen kirafinált perszóna. Hogy is szokták mondani? Alamuszi nyuszi nagyot ugrik? Ez a nyuszi igencsak nagyot ugrott, egyenesen Tom gatyájába.
Már csak az volt a nagy kérdés, hogy mit akart elérni a szexi ruhával és az előjátéknak is beillő incselkedéssel. Ha bosszút akart állni, akkor megtette. Ha viszont csak még inkább fokozni akarta a vágyát, akkor az is sikerült. Amikor meglátta a szobája ajtajában, abban a falatnyi kis ruhában, minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne szaggassa le róla ott helyben. Amit meg ebéd közben művelt? Egyenesen kínzás volt. Nem elég, hogy egész idő alatt a melleit kellett bámulnia, de még el is kezdte fogdosni őket. Abban a pillanatban szó szerint érezte, hogyan száll ki a vér a fejéből egy másik testrészébe, közben meg egy ordítozó hang a fejében arra próbálta meg rávenni, hogy csapja a vállára a csajt, vigye fel a szobájába és döngesse meg végre, ha már ilyen nyíltan felajánlkozik neki. De minek a szoba? Ennyi erővel akár az ebédlőasztalon is elintézhették volna, míg a többiek a desszertet nyalogatják.
Ahogy felidézte Lisa alakját, arcát, pajkosan csillogó szemeit, ismét mérhetetlen vágyat érzett, de nemcsak a szexre, hanem arra, hogy mellette legyen. Szívesebben feküdt volna úgy az ágyában, hogy Lisát tartja a karjaiban. Nem gyakran szokott ehhez hasonlót érezni. Csak úgy, minden hátsó szándék nélkül igényelte egy nőnemű jelenlétét. Még magában sem merte egyértelműen megfogalmazni, de szerette volna, ha Lisa átöleli őt és egymás lélegzését hallgatva aludnának el.
Teljesen megbuggyantam, háborgott magában Tom. Dühösen fordult le az ágyról, s öles léptekkel és hatalmas elhatározásokkal indult ki a házból. Ezt a nyálas hülyeséget nem neki találták ki. Átmegy Lisához, beszél vele, a végén meg vagy megfekteti, vagy kiveri a fejéből, de végleg.
A lendület és az elhatározás kitartott egészen addig, míg már csak fél méter és Edo választotta el Lisától.
Lisa ott feküdt a kanapén, kint a teraszon, összegömbölyödve, mint egy kismacska. Egy könyv hevert a földön, félig a kanapé alá esve.
Egy pillanatra elbűvölték Tomot a nyugodt, angyali arcvonások, de a fejét megrázva erőt vett magán, és inkább kíváncsian felemelte a könyvet. Találomra beleolvasott:
„Marissa simogatni kezdte a testét oldalról, mire érezte, hogy egyre forróbb lesz a bőre. Különösen, amikor a lány kettejük közé csúsztatta az egyik karját, és lefelé indult. Mire az alhasához ért, a férfiassága lüktetni kezdett, és vadul vágyott rá, hogy megérintsék, megszorítsák, kifacsarják, amíg szét nem robban.”
- Mi a… - tátogta hangtalanul, s úgy csapta össze a könyvet, mintha a leggonoszabb démonokat szabadítaná rá a világra azzal, hogy egyáltalán ki merte nyitni. Egy pillanatig értetlenül bámulta a borítót, de aztán egy huncut mosoly kúszott az arcára. A pornóra bezzeg fújolnak, kétszínű banda, guggolt le Lisa mellé és kisöpört egy kósza tincset a homlokából. – Te kis perverz – cirógatta meg Lisa orrát, míg ezt a kedves kis megállapítást suttogta.
Nem ébresztette fel Lisát, csak sarkon fordult és egy halvány mosollyal az ajkán, csendben magára hagyta az édesdeden alvó lányt.
Mikor már ismét az ágyán ült, jutott eszébe, hogy eredetileg miért is ment át Lisához. Fintorogva állapította meg, hogy megint nem tudott értelmesen gondolkodni.
Bármennyire is nem akart Lisa bűvkörébe kerülni, minden egyes perccel nőtt felette a hatalma.
És ez volt az, ami Tomot bosszantotta, mivel általában ő volt az, aki elcsábította a lányokat. Az ő világában ennek az ellenkezője nem történhet meg.
*
Lisa vágytól csillogó szemei tekintettek vissza rá.
Olyan gyönyörű volt, ahogy kipirult orcával ott feküdt alatta. Aprócska kezei a vállába kapaszkodtak, meztelen combjai pedig a csípője köré fonódtak.
Nem tudta róla levenni a szemét. Nézte, hogyan emelkedik és süllyed a mellkasa, hogyan kapkodja a levegőt. Hallgatta sóhajait, a mélyről feltörő nyögéseit, melyeket ő csalt elő belőle azzal, hogy egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét, minden egyes lökéssel szinte már fájdalmasan mélyen hatolva Lisa bensőjébe.
Szívének eszeveszett zakatolására ébredt fel. A torka kiszáradt, a homlokát vékony fátyolként borította a verejték, férfiassága pedig olyan fájdalmasan lüktetett a kielégülés után, hogy a hirtelen támadt érzéstől egy pillanatig levegőt is alig kapott.
- Csak egy álom volt – motyogta Tom halkan, reszketegen véve a levegőt. Bőrét tűzforrónak érezte, ahogy letörölte homlokáról az izzadtságot. Mélyeket lélegezve próbált lenyugodni, de amikor csak lehunyta a szemét, ismét érezni vélte Lisa vágytól remegő testét.
Amint ülő helyzetbe tornászta magát, kapkodva levette a pólóját, s a mellkasáról is felitatta a forró verejtéket a puha anyaggal.
Szüksége volt egy hideg zuhanyra. Másra kellett gondolnia, le kellett foglalnia a minduntalan Lisához visszatérő gondolatait.
Bosszúsan lépett oda az ablakhoz, de ahogy kinézett rajta, megroggyanni érezte térdeit. Az ablak pont a szomszéd udvarra nézett, ahol is Lisa egyetlen szál bugyiban süttette a hátát.
Ez csak valami vicc lehet, suhant át a gondolat Tom agyán. S bár majd’ belepusztult, mégis elfordult az ablaktól, hogy azután a fürdőszobába zárkózva, a hideg víz alatt állva találja ki, mit is kellene kezdeni a problémával, vagyis Lisával.
( Eredeti bejegyzés: 2011. december 28. )
\m/(-.-)\m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése