Ez csak próbálkozás, szeretném tudni, hogy érdemes-e erőltetnem a versírást...
Várom a véleményeket!
Ez nagyon fontos nekem...
Az álarc nélkül
Sírni akarok, zokogni.
A világba kiáltani,
Hogy szomorú vagyok.
Magányos vagyok.
Hogy szeretni, és szeretve lenni akarok.
Hinni akarom, hogy több vagyok,
Hogy többet érdemlek…
De mindig csak mosolygok.
Sosem sírok,
Sosem zokogok,
A tettetett boldogság álarca mögé bújok.
Nem akarok mást, csak az ágyba bújni,
S az ablak felé fordítva arcom
A ragyogó fényárban fürödni…
Most mégis sírok, zokogok.
A világba kiáltanám,
De félek, valaki még meghallaná.
Pereg a könny, reped az álarcom.
Én nem ezt akarom!
Tépd ki, irtsd ki belőlem!
Gyomláld ki lelkemből az érzést,
Hogy ne érezzem ismét a nélkülözést.
Nem akarok sírni,
Egy meg nem élt életet gyászolni.
Ismét érzéketlen akarok lenni,
Ismét azt mondani:
Nem fáj semmi.
Nem bánt, hogy nincs mellettem senki,
Mert szeretek egyedül lenni…
\m/(-.-)\m/
