2011. november 25., péntek

Für dich allein 46. rész [előzetes]


"Nem is néztem, hova lépek, csak mentem előre, miután feltéptem a bejárati ajtót. Ezért is történhetett meg, hogy nagyot sikítva zúgtam le a lépcsőn; az egyik lábam megcsúszott, végül a hátsómra esve érkeztem meg a lépcső aljába.
- Jézusom, jól vagy? – térdelt le mellém szinte azonnal Tom. Ezek szerint ott jött mögöttem.
- Persze – motyogtam összeszorított fogakkal, könnyes szemmel. Igazság szerint viszont nagyon fájt a bokám, a fenekemről nem is beszélve.
- Gyere, beviszlek – nyúlt a térdem alá az egyik kezével, míg a másikkal szorosan magához ölelt.
- Ne, Tom, tegyél le! – ellenkeztem hevesen és próbáltam elhúzódni tőle. – Erre semmi szükség… csak szeretnék hazamenni – húzódoztam továbbra is, de egy percig sem foglalkozott velem. Egy szó nélkül vitt be a nappaliba, ahol már ott állt Bill a szüleivel. Azt hiszem, a sikításom túl hangosra sikeredett.
- Izzie, Tom, mi történt? – bámult ránk elkerekedett szemekkel Bill, miközben Tom óvatosan lerakott a kanapéra.
- Jól vagy, szívem? – Még sosem találkoztam Simonenal, viszont az, hogy rögtön ilyen kedves volt velem, hihetetlenül jól esett. Pedig attól féltem, hogy utálni fog a Tommal történtek miatt.
- Persze-persze – legyintettem kényszeredetten mosolyogva. – Semmi bajom – söpörtem le a lábamról Tom kezét, mikor a tornacipőm fűzőjét kezdte bontogatni. Tom nem mozdult el mellőlem, csak meredt rám faarccal.
- Hozok fájdalomcsillapítót – fordult sarkon Simone, és Gordont maga után húzva távozott.
- Feküdj le! – nyomott vissza a kanapéra Bill. – Tegyünk valamit a lábad alá – pattogott körülöttem, mint egy nővérke. Olyan édes volt, ahogy így aggódott értem. Meg sem érdemeltem. Az mondjuk sokkal jobban esett volna a kis lelkemnek, ha Tom ápolgat, de hát, na. Nem lehet minden tökéletes.
- Hapci! – tüsszentettem egy hatalmasat, és majdnem szájba rúgtam Billt, aki épp akkor akarta lehúzni a lábamról a tornacipőt.
- Egészségedre! – mosolygott rám. Tom eddig meg sem moccant. Csak ült a fejem végénél, de mikor tüsszentettem, kezét azonnal a homlokomra akarta nyomni. Ehhez viszont le kellett húznia a fejemről a sapkát."

\m/(-.-)\m/

2011. november 22., kedd

Boldog Születésnapot! | 20,000

Na tessék, így köszöntött fel a bátyám :D
A kis vicces gyerek, mi?
Nem baj, én így szeretem :))

Puszi neked, te kis humor Herold <3


<><><><><>


És nem mellesleg, számomra egy nagyon fontos tény, hogy az oldal átlépte a 20.000-es látogatottságot...
NAGYON-NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK :D
Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna tőletek!!!!
Köszönöm, hogy vagytok nekem :D

Szeretlek titeket
Puszi nektek
<3

\m/(-.-)\m/

2011. november 21., hétfő

Esti mese 3 - A meséskönyv


Íme, a következő esti mesénk :)
Én személy szerint mindegyiket imádom... szerintem én sose tudnék ilyet írni...
Szuper vagy Hugi!

Jó olvasást!

2011. november 20., vasárnap

Barackos túrótorta

Hm... ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni, akkor áprilisig nem szeretnék tortát látni...

A képen látható torta nem az én tortám, ugyanis arra olyan villámgyorsan rárabolt a család, hogy még egy képet sem volt időm készíteni :S de nagyjából így nézett ki...
Isteni volt, finom volt, de elég volt... kérlek, üss ki cukorkóma :D

Drága bratyó, ez úton küldök neked egy szeletet, és sajnálom, hogy nem tudtál hazajönni... remélem, a következő hétvégén sikerül végre elszabadulnod a munkahelyről. Rád férne már egy kis pihi :)
Nagy-nagy puszi neked és nektek is, drága olvasóim :)
<3

\m/(-.-)\m/

2011. november 18., péntek

Für dich allein 45. rész


Megjött a következő rész!
Tudom, nem lett túl hosszú, sem túl érdekes, de most csak ennyi tellett tőlem...
Sajnálom

Jó olvasást!

If I Could Fly...


If I could fly
I'd leave every burden behind
I would
If I could find
A way to the stars
I'd follow them one by one

I'm not who I used to be
I'm fighting the enemy
In me
It seems to be stronger
But not any longer
Is there anyone out there
Who could teach me how to fly?

/ Die Happy - If I Could Fly /

\m/(-.-)\m/

2011. november 16., szerda

Az aztékok üzenete...

Az azték naptár szerint, aki 1989. szeptember 1-jén, az őz jegyében született, az alábbi tulajdonságokkal bír:

Személyiségjegyek: Ellentmondásos személyiség: egyrészt imádja a szabadságot, másrészt nagyra becsüli a család által nyújtott biztonságot. Ha bízik ösztöneiben, képes lesz megtalálni az arany középutat a kétféle életstílus között. Nagylelkű másokkal – de önmagával is. Szereti etetni barátait, szerelmeit, háziállatait.

Szerelem és szex: Szereti a komoly kapcsolatot, egyszersmind vágyik a függetlenségre is. Szenvedélyesen érdekli a szex. Nagy a kísérletező kedve és szívesen vállal némi kockázatot. Ha bízik a megérzéseiben, a szerelem és az extázis egymással karöltve fog jelentkezni az életében.

Legjobb partnerek: Kondorkeselyű, Földrengés

<><><><><>

Jómagam gyík vagyok, az alábbi tulajdonságokkal :D
/ Azért azt még megjegyezném, hogy bármilyen horoszkópot ha nézek, végül mindig valami bökdöső-villásnyelvű-tűzokádó-agresszív-kúszómászó-t kapok eredményül... (skorpió-sárkány-gyík) /

Személyiségjegyek: Tele van energiával és nem is szégyelli kimutatni. Vonzzák a komoly témák, mint például a filozófia, a metafizika.  Komolyan veszi önmagát, nem szereti a kompromisszumokat, és nem fél a kockázatos dolgoktól. Könnyen kihoz másokat a sodrából, de ez nem okoz számára álmatlan éjszakákat.

Szerelem és szex: Imádja a szexet, nagyon jó partner. E téren hatalmas energiája óriási kreativitást kölcsönöz e jegy szülötteinek. Egy minden szempontból különleges, a megszokottól eltérő kapcsolat képes biztosítani a boldogságukat.

Legjobb partnerek: Nád, Párduc

Itt nézelődhet az, akit esetleg érdekel, hogy ő maga az állatvilág mely díszpéldánya lehet:
http://www.astronet.hu/nepek-horoszkopja/aztek.html

\m/(-.-)\m/

2011. november 13., vasárnap

Esti mese 1 - Egy szál liliom



Van szerencsém egy remek kis esti mesét megosztani veletek... Én is ezen a címen kaptam tegnap este :D
Az alábbi kis történet nem az én agyam szüleménye, az én drága "kishúgom" alkotta, és ezért nagyon hálás vagyok neki... Danke schön, Zuckererbse :P
A szerző utólagos beleegyezésével

Jó olvasást!

2011. november 12., szombat

Ha jön az ihlet...

Újfent egy kis agymenés tőlem...
Ismételten szólok, hogy semmilyen formában nem kapcsolódik a folyamatban lévő két történethez...


- Kíváncsi vagy még a harmadik tetkómra? – kérdezte huncutul Odette.
- Hát… - játszotta Bill a nagy gondolkodót. – De csak azért, mert ennyire szeretnéd megmutatni.
- Ok. – Azzal Odette lefordult Billről a jobb oldalára. – Nos, hogy tetszik? – kérdezte, miután lejjebb húzta a pizsama derekát a fenekén, mivel a tetoválás majdnem egy vonalban volt a csípőjével.
- És Tom még a denevérre mondta, hogy édes! – nevetett fel Bill. – Ha ezt látná!
- De nem fogja látni! Te pedig nem mondod el neki! Csak téged ért ilyen megtiszteltetés!
- Ó! Szóval ezt annak kell tekintenem? – csillantak huncutul Bill szemei, amikor ismét rápillantott a kis vörös, villás farkú ördögre, mely kezeiben egy háromágú vasvillát tart.
- Igen!
- És hányan is látták már kis barátodat?
- Hm? Ez fogós kérdés. Nézzük csak… – mondta Odette, majd úgy tett, mintha nagyon koncentrálna és számolgatna az ujjain. – Azt hiszem… öhm… csak te! – És már ismét Bill fölött volt, majd egy puszit nyomott az orrára.
- Akkor tényleg kivételes helyzetben vagyok – mondta Bill és megcsókolta Odettet. Szája nem sokáig időzött a lány pirosló ajkain, hamarosan felfedező útra indult annak nyakán. Már csak attól majd eszét vesztette, hogy megízlelhette a lány selymes bőrét, mikor azonban megérezte az aprócska kezet a hajában, majd a mellkasán, a póló alatt, jóleső rándulást érzett a hasában. Régen érzett már hasonlót. Nyílt titok volt mindenki számára – aki csak ismerte őt –, hogy nem az egyéjszakás kalandok híve, s pont ezért volt számára is meglepő, mikor maga alá fordította Odettet. Hisz még csak pár hete ismerte őt, de egyszerűen képtelen volt gondolkodni. Egyedül csak arra tudott figyelni, hogy az alatta fekvő égszínkék szemű lány épp a nyaka köré fonja karjait.
- Khm – hangzott fel hirtelen a sóhajok és hangos levegővételek közepette egy ismerős hang. – Ne is törődjetek velem! Folytassátok nyugodtan! – Majd a hang gazdája lehuppant az egyik fotelba. Erre a mondatra már mindketten a hívatlan látogató felé kapták a fejüket.
- Tom! Te meg mi a francot művelsz? – kérdezte idegesen Bill.
- Csak itt hagytam a telefonomat.
- És a kopogásról még nem hallottál? – háborgott Bill, miközben Odettet próbálta valahogy takargatni bátyja szemei elől.
- Én kopogtam! Ti nem hallottátok, mivel valami elvonta a figyelmeteket. Hozzáteszem, egyetértek veletek! Ez a legjobb időtöltés a világon! – mondta vigyorogva Tom.
- Ok, örülök, hogy ezt elmondtad, de nincs kedved inkább elhúzni? – szólalt meg most először Odette.
- Nem igazán! – rántotta meg a vállát Tom, s egyik lábát a térdére fektette.
- Mi van? – nyögte elkerekedett szemekkel Bill.

\m/(-.-)\m/

2011. november 3., csütörtök

Csak úgy...

A következő sorok semmilyen formában nem kapcsolódnak az ezen oldalon olvasható két történethez. Nem is igazán tudom, hogy valaha is felhasználom-e, bármilyen formában, viszont megfogalmazódott bennem, és úgy éreztem, muszáj leírnom...


Mikor reggel Izzie felébredt, Tom már nem feküdt mellette. Sikkantva nyújtózott egyet, majd a szemét törölgetve sétált le a lépcsőn. A konyha felől beszélgetés hangjait hallotta, köztük Tom reggeli rekedtes mormogását. A konyhába menet útba ejtette a nappalit, ahol a dohányzóasztalon ott feküdtek a friss újságok. Találomra túrt bele a kupacba, viszont amit a Bild címlapján látott, felért egy gyomron rúgással, két pofonnal és minimum egy tarkón csapással egy feszítővassal. De mégis. Nem tudta, mit kellene reagálnia, mi lenne a helyes viselkedés. Sírjon? Dühöngjön? Hisztizzen? Van egyáltalán értelme kiakadni?
Izzie az újságot szorongatva, erősen rogyadozó térdekkel lépegetett a konyha felé, mikor azonban meglátta Tom széles hátát, egyetlen dolgot érzett.
Odalépett mellé, végighúzta kezét Tom hátán, megcsókolta az arcát, s végül csak annyit suttogott a fülébe:
- Köszönöm. – Majd Tom elé csúsztatta az újságot. A képen Tom smárolt egy csajjal, keze annak seggére tapadt. A csaj Ria volt. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy kitalálja, hogyan folytatódott az a csók, hisz Tom egész éjjel nem ment haza azon a bizonyos estén, három nappal korábban.
Mindezek ellenére Izzie komolyan gondolta azt, amit mondott. Valóban hálás volt Tomnak azért, hogy megmutatta, milyen is valójában. Talán jobb is volt így. Talán jobb, hogy most vége van, még mielőtt túlságosan is belebonyolódna Tommal valami olyasmibe, amiből később már csak súlyosabb sebek árán tudna kilépni.
Csak erre tudott gondolni, míg maga mögött hagyta a konyhát, Tomot, és a most némán, csendben figyelő Billt, Gustavot és Georgot. Még csak nem is hallotta, hogy Tom reagált-e egyáltalán valamit. Csak felszaladt a lépcsőn, törölgette a könnyeit és egyre csak a kihasználtak szó villogott az agyában. Becsapta maga mögött a szobája ajtaját, majd elfordította a kulcsot a zárban. Ez után a földre rogyva, könnyek formájában adta ki magából a megalázottság érzését.
Nem akarta hallani Tom magyarázkodását, sem az újabb hazugságokat.
Egyetlen dolgot kért Tomtól, mikor elkezdték ezt az egészet: őszinteséget. És ő ennyit nem volt képes megtenni, pedig megígérte.

\m/(-.-)\m/

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert