Bleib mit mir! 31. rész

„Olykor jobb, ha elfelejtjük a magyarázatokat és mentségeket, magunk mögött hagyunk embereket és helyeket, mert máskülönben lerángatnak bennünket.”

- Tammara Webber: Törékeny

31.

Tom

Büszke volt magára, hogy ilyen ügyes kis bosszút talált ki Lisának. Folyton szívta a vérét a csipkelődéseivel, most viszont úgy érezte, végre lehetősége van mindebből visszaadni valamit. A fagyi-nyalás teljesen spontán ötlet volt, de amikor meglátta a gyöngyöző falú dobozt, tökéletes lehetőség volt a bosszúra.

Egyedül feküdt Lisa ágyában. Már percek óta türelmesen várta a lányt, de az csak nem akart megjelenni. Pedig azt hitte, eléggé felkorbácsolta Lisa érzékeit ahhoz, hogy mindent hátrahagyva rohanjon utána. Arra viszont alkalmas volt az egyedül töltött idő, hogy végre ő is végig gondolja a történteket.

Tényleg megkérte, könyörgött Lisának, hogy legyen a barátnője?

Ha pár héttel, vagy csak nappal korábban valaki ezt mondja neki, valószínűleg kineveti. Azonban Lisa valami olyan újdonságot, eddig ismeretlen érzéseket, gondolatokat, reakciókat váltott ki belőle, melyek egyrészt megrémítették, másrészt viszont arra sarkallták, ne hagyja elveszni a lehetőséget. Lisát. Persze, azért a Billel folytatott beszélgetés is adott egy kis lökést, rávilágított pár dologra, azonban mégsem úgy indult neki az estének, hogy mindenképpen kisajtol Lisából egy igent.

Erre most ott feküdt abban a nevetséges pólóban, levenni viszont esze ágában sem volt. Lisa-illata volt. Na, ezzel sem fog soha senkinek eldicsekedni… egy Törpillás női pólóban fekszik a barátnője ágyában, a dugó nyulakkal tarkított alsóról nem is beszélve.

- … beszéltük – hallotta meg Lisa hangját valahonnan a nappali felől. Kíváncsi volt, hogy kivel beszélhet az éjszaka közepén, helyesebben hajnalban. Kimászott az ágyból, majd az ajtóhoz lopózott, mint valami tolvaj. – Lucas, kérlek, részeg vagy – jutottak el hozzá most már tisztábban Lisa szavai. Tudta, ki az a Lucas. Lisa egyik csoporttársa, aki aznap este is ott volt a kocsmában, és folyamatosan Lisát ostromolta. De Lisa minden egyes próbálkozását hárította. Részben ennek is köszönhető, hogy Tom elszánta magát a lánnyal kapcsolatban. Látta, Lisa hogyan hárítja Lucas közeledését, hogy csak neki, Tomnak engedi meg, hogy átölelje a derekát biliárdozás közben, míg a trükköket tanítgatja, és hogy csak ő kapott Lisától szerencse puszit csocsózáskor. – Én most leteszem – jelentette ki Lisa. – Neee, kérlek… Igen, valaki más… Nem, nem ismered… Mondom, hogy még sosem találkoztál vele!

Hogyan? Hisz bemutatta nekem, futott át Tom agyán. Egy mondat elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanodjon. Először azt hitte, Lisa róla beszél, de amikor azt mondta, Lucas nem ismeri azt a bizonyos másikat, felébredt benne a kétség.

- Nem Tom az… újságíró – mondta ki Lisa azt a mondatot, amitől Tom a leginkább tartott, és amitől legszívesebben a világból is kiszaladt volna. – Aludd ki magad! Szia – köszönt el bosszúsan Lisa. Tom hallotta, hogyan koppan a mobiltelefon az asztalon, majd Lisa csoszogó lépteit a nyuszis mamuszban. Csak a hallottakra tudott koncentrálni. Elgondolkodva, a darabkákat illesztgetve ült le Lisa ágyára.

- Még ébren vagy? – lépett be Lisa. – Tom? – szólította meg ismét. – Minden rendben? – ült le mellé az ágyra, kezét Tom karjára simítva.

- Kivel beszéltél? – kérdezte halkan Tom, Lisa aprócska kezét bámulva.

- Tessék? – kérdezte Lisa meglepődve. – Ja, öhm, csak Lucasszal – legyintett a szabad kezével. – Tudod, a magas szőke.

- Mit akart? – Még mindig nem nézett Lisára.

- Bevallotta, hogy szeret – nevetgélt zavartan Lisa –, de leráztam, nyugi – paskolta meg a karját, mikor azonban meg akarta csókolni őt, Tom elhúzódott tőle. – Mi a baj? – kérdezte értetlenül. – Valami rosszat mondtam? Ha Lucas a baj, mondtam neki, hogy nem vagyok szabad. – Míg beszélt, próbálta felvenni Tommal a szemkontaktust, eredménytelenül.

- Nekem is mondhattad volna – nézett rá végre Tom, szemeiben a megbántottság és a csalódottság tükröződött.

- Ezt most nem értem – rázta meg a fejét Lisa.

- Nem, persze – állt fel hirtelen Tom, majd lekapta magáról Lisa pólóját. – Olyan vagy, mint a többi – dobta a lány ölébe a percekkel korábban még imádott ruhadarabot.

- Mi a francról beszélsz? – állt fel Lisa is, teljesen összezavarodva. – Mi az, hogy olyan vagyok, mint a többi?

- Nem kell a műsor – rázta le magáról Tom Lisa kezét. – Tudom, mit akartál. Pedig azt hittem, te más vagy – mondta, míg a fürdőszobába sietett és összeszedte a ruháját –, de te is csak egy könnyűvérű liba vagy, mint a többi.

- Tessék? – dadogta Lisa ledöbbenve, az ajtóból figyelve Tom mozdulatait.

- Mi van, süket vagy? – vágta oda durván Tom, ahogy elviharzott Lisa mellett. – Hagyj engem békén! – mondta még utoljára, mielőtt kilépett volna a bejárati ajtón.

( Eredeti bejegyzés: 2012. január 19. )

\m/(-.-)\m/