Chat

riix-nek!

1. Kattints a "Get a Cbox" linkre!
2. Kattints a "Sing Up" fülre!
   Cbox name: írd be azt a nevet/címet, amivel később, mintegy felhasználónévként használva bejelentkezhetsz!
   Email adress: adj meg egy valós e-mailcímet!
   Password: jelszó 2-szer!
   Website: az oldal címe, ahol majd szeretnéd elhelyezni a chat-et!
   A nyelvet és a stílust egyelőre ne piszkáld!
3. I have... --> pipa
4. Create my Cbox! --> KÉSZ IS VAN!

Most már be tudsz jelentkezni!
Ezután a Publish! fülnél, a "Copy to clipboard" alatti html kódot (úgy ahogy van), szépen bemásolod egy HTML/JavaScript modulba (Elrendezés/Modul hozzáadása) a Tartalom mezőbe. Cím, mentés és elvileg kész.
A kinézetet a "Look & Feel" - "Style presets" fülnél tudod változtatni. Automatikusan fog megváltozni az oldaladon, neked nem kell megint bemásolni a html kódot.

Azt hiszem, ennyi. Ha további kérdésed van, vagy valami nem volt érthető, kérdezz nyugodtan.

\m/(-.-)\m/

Tanács

Aki nem akar ideje korán agyvérzést kapni, és mellesleg szeretne pár agysejt boldog tulajdonosa lenni, mikor beköszönt élete alkonya, annak azt ajánlom, hogy ne költözzön bölcsőde/óvoda/általános iskola közelébe.

Rettenetes, mikor 100 + x 6 év alatti egyszerre ordítja, mikrofonba, az udvar közepén Fluor Mizuját... Halász Judit gyermekdalai, meg az összes mondóka ehhez képest kutya f***a.
A konyhában állva, miközben a bal szemem folyamatosan tikkelt, az agyamat meg mintha valaki egy drótkefével kapargatta volna, arra gondoltam, hogy vagy leszúrom magam a kávéskanállal, vagy a fülembe öntöm a forró kávét.
És ez csak egy darab délelőtt volt.
Ezen kívül ott van még az anyák napja, évnyitó, évzáró, amikre már min. három héttel korábban elkezdenek gyakorolni, természetesen mindent csakis és kizárólag mikibe...
Kicsit sem zavaró, hogy már rég a Bújj, bújj zöldág-at motyogod, pedig a rendszerváltás utáni szociálpolitikát kellene benyalni 30 oldalról.
Kiss Ádám tolmácsolásában hiteles képet kaphatunk:
"Passzolj! Passzolj"
"Kussolj"

A fentebb említettekért ne utáljon senki, és ne ítéljetek el, nem utálom én a gyerekeket, csak most kicsit kiborultam.
Ez olyan dolog, mint az, hogy hétfő reggel 6-kor a világ másik sarkába kívánom a kukáskocsit, mert már a párna sarka a fülemben, de még mindig hallom, hogyan döng a konténer.

Ez a munkájuk, ez a dolgok, én meg néha utálhatom az egész világot...

\m/(-.-)\m/

Hazudj!

 <><><><><>

Mondd azt, hogy úgy szeretsz, mint egy csillagot!
Mondd azt, hogy úgy akarsz, mint semmi mást!
Mondd azt, hogy nélkülem képtelen vagy lélegezni!
Hazudj! Hazudj!
Mondd nekem, még akkor is, ha hazugság...

\m/(-.-)\m/

A milestone!!!

A kutyamindenit!

A látogatók száma átlépte a 10.000-et!!! - Tegyük hozzá, hogy május 30-án nyitottam az oldalt.
De most komolyan! Én mindjárt összepisilem magam, annyira boldog vagyok; legszívesebben sikítozva rohangálnék az udvaron / biztos nem néznének hülyének a szomszédok XD /

Annyira nagyon KÖSZÖNÖM nektek, hogy itt vagytok, és olvastok, és írtok, és reagáltok az alkotásaimra...
Ez nagyon-nagyon sokat jelent nekem...
KÖSZÖNÖM, és szeretlek titeket!
Puszi <3

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 42. rész

Megjöttem!!!
Aztán várom ám a véleményeket! / Remélem, nem fogtok nagyon utálni... /
Ja, és van egy kis... nagyon sok 18-as rész benne! Szóval, csak saját felelősségre!

Jó olvasást! <3

Für dich allein 42. rész [előzetes]

"Ismerős kép, hogy az éjszaka közepén (jelen esetben hajnalban) álmodból felriadva megvilágosodsz?

Például valami olyan kérdésre vagy problémára kapsz választ, amin egész nap agyaltál.

Nos, velem is hasonló történt.

Összeugró rugóként ültem fel, emberesen belerúgva a gyanútlanul szunyókáló Tomba.

Egész testemet elöntötte a pánik. Reszketve húztam térdeimet a mellkasomhoz, a takarót pedig az orromig rántottam. Ijedtemben még a kis csücskét is majdnem elkezdtem rágcsálni, mintha csak valami rossz horrort néznék.

- Mi a baj? - motyogta Tom, s míg egyik kezével a bántalmazott sípcsontját dörzsölgette, addig szabad kezének ujjait végighúzta a gerincemen. Érintése nyomán a sok kis pillangó vadul verdesni kezdett a hasamban. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem a pánikomat kiváltó problémáról, és mosolyogva bújtam Tomhoz. Arcomat azonnal a nyakához szorítottam, s úgy öleltem őt, mintha ez lenne az utolsó percünk együtt. Bár, így jobban belegondolva, ez nem is állt messze a valóságtól. Pár órán belül elmegyek, és csak az érintések emléke marad. Ki kellett használnom minden egyes vele töltött időt. - Rosszat álmodtál? - húzott magához még közelebb, karjait szorosan körém fonva. Hangja álmosan csengett, számomra azonban ez volt a világ legszebb dallama.
- Csak eszembe jutott valami - simogattam meg az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.
- Hm... nekem is eszembe jutott valami - mosolyodott el, még mindig lehunyt szemekkel, s keze a fenekemre csúszott."

\m/(-.-)\m/