2013. február 28., csütörtök

Akarod még? 2. rész

Jó olvasást!

Akarod még?
2. rész


- Oldalborda, mi? – hallatszott Lisa visszafogott hangja. Kettesben ültek a kanapén, pár perc erejéig magukra maradva a nappaliban. Látszólag. Tom az ajtóban állva hallgatta őket, kihasználva, hogy még nem vették őt észre.

2013. február 5., kedd

Akarod még? 1. rész

Előzmények

Nos, Tom elment.
Négy hónapon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Beszéltünk telefonon, írtuk az e-maileket és sms-eket.
Aztán valami történt. Tom egyre kevesebbet hívott, és ha mégis vette a fáradtságot, valami furcsa távolságtartás uralta őt.
Már csak egy hónap volt hátra a külön töltött fél évünkből, amikor megtörtént az a bizonyos beszélgetés.
Szakítottunk.
Máig nem tudom a pontos okát, de azt hiszem, már nem is érdekel. Bocsánatot kért tőlem – természetesen –, majd közölte, hogy mindent átgondolt, és rájött, igazam van, mégsem fog működni a dolog közöttünk. Tudomásul vettem a döntését, majd én hülye még meg is köszöntem neki, hogy őszinte volt hozzám.
De hát ebben egyeztünk meg, nem?
Bár ha őszinte akarok lenni magamhoz, kevésbé fájt volna a döntése, ha két nappal később nem kerülnek elő azok a képek. Tom és egy gyönyörű, vékony lány, hosszú barna hajjal és érzéki, telt ajkakkal.
Nehezen vallottam be magamnak, de nagyon szép pár voltak. Szebbek, mint amit mi alkottunk.
Ezután minden egyes nap azt kívántam, hogy soha többé ne találkozzam Tommal, hogy boldog legyen nélkülem és én boldog legyek nélküle.
A piros pólót pedig visszaadtam, vagyis szépen beraktam a többi ruhája közé, és a másik csuklómra is került egy tetoválás; a szél szó japán írásjelekkel.

¤¤¤

Akarod még?


Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára otthon járt.

Novella...

Régen jelentkeztem utoljára, bocsánat. Régen tettem közzé új írást, bocsánat.
Beígértem egy novellának kis túlzással nevezhető dolgot, még karácsonyra... Gondolom feltűnt, hogy a határidővel kicsit elcsúsztam.
DE!
Először úgy terveztem, hogy egyben fogjátok megkapni, és nem is lesz túl hosszú. Most viszont úgy döntöttem, két részre bontva fogom feltölteni a " novellát " - egy picit terjedelmesebbre sikeredett. [ 15 oldalnál tart a Word-ben, bár ez annyira nem is nagy baj, ugye? ]
Na szóval, ha minden jól megy, és sikerül kitalálnom egy normális címet (mert még nincs nevén nevezve a drága), akkor a délután folyamán hozom a történet első felét.

Legyetek jók, szép napot!
Puszi!

\m/(-.-)\m/

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert