Azoknak, akik még kitartanak mellettem...
8. rész - Sokkal könnyebb lenne...
"Az első két órát úgy ülte végig, mintha csak valami olyan fertőző betegsége lenne Marissának, amit még csak véletlenül sem szeretne elkapni. Utált minden egyes másodpercet, melyet kénytelen volt a kis rohadék mellett tölteni. Reggel, mikor meglátta, legszívesebben a hajánál fogva vágta volna ki az első ablakon."
"Mindennél jobban szerette volna tudni, hogy mit keresett ott a lány. Csak remélhette, hogy nem neki akart még nagyobb szart kavarni. Legszívesebben utána rohant volna, hogy addig rázza, amíg már levegőt venni sem bír."
"Igyekeztem minél inkább a falhoz simulni, s kerülni a vele való szemkontaktust. Nem akartam még jobban magamra haragítani, sem azt, hogy bucira verje a képem. Bőven elég volt, hogy otthon repkedtek a pofonok, nem volt szükségem még egy idegbetegre. Ezért tettem, amit."
\m/(-.-)\m/
