2011. július 30., szombat
2011. július 17., vasárnap
Szösszenet [1]
Egy kis családi sztori... Csak azért, hogy tudjátok, milyen génekkel vert meg az ég :D
Egy rokonnál voltunk családi ebéden, ahol a pocaktömés utáni beszélgetésen a rokon megemlítette, a cefréje ma lett 12 hetes.
Anyámmal sunyin összenézünk, majd egyszerre, hatalmas röhögés közepette:
- Akkor már a magzat-mozgást várod?
Szegény rokonnak - férfi lévén - először lövése nem volt róla, hogy mi van, mi meg persze már vöröslő fejjel röhögtünk, majd' beestünk az asztal alá. Hab a tortán, mikor nagymuter is nekikezdett kacagni...
\m/(-.-)\m/
2011. július 14., csütörtök
2011. július 6., szerda
Für dich allein 38. rész | előzetes
Még csak elképzelésem sem volt arról, hova is akar vinni.
Csak ültünk az autóban egymás mellett, néma csendben. A korábbi bátorságom egy pillanat alatt elillant, s ehhez csupán csak annyi kellett, hogy mindössze fél méterre üljön tőlem egy zárt autóban.
A belváros felé vettük az irányt.
Legnagyobb sajnálatomra, egy olyan szórakozóhely, klub előtt álltunk meg, ahová szabad akaratomból biztos nem teszem be a lábam.
Félve fordítottam felé arcomat, eddig az oldalablakon át bámultam a sötét utcát.
- Ugye nem ide akartál hozni? – kérdeztem egy kényszeredett mosollyal, összeszorított fogaim között.
- Csak egy perc az egész – nézett rám bűnbánóan, miután leállította a motort a klub biztonságosnak nevezhető parkolójában. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd félig felém fordult. Kipattintotta az én övemet is és áthajolva előttem, a helyére igazította. Mindezt lélegzetvisszafojtva néztem végig. Féltem, hogyha ilyen közelről lélegzem be illatát, ott helyben rávetem magam.
Félreértelmezhette hallgatásomat és a belőlem áradó feszültséget, mert visszaülve a helyére, jobb kezét az arcomra simította, s óvatos mozdulatokkal cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkamat.
- De csak egy perc – nyeltem nagyot és leheltem teljes kábulatban.
Próbáltunk minél kisebb feltűnést kelteni, míg odaszlalomoztunk a bejárathoz. Az ajtónálló csak egy pillantást vetett Tomra, és félre is állt az útból.
Ahogy beléptünk, rögtön elkapta a kezem, összefűzte ujjainkat, majd így húzott maga után az embereket kerülgetve.
Őszintén szólva, nem éreztem jól magam abban a közegben. Zavart a zene, a szagok, a hangok, és körülbelül csak minden egyes ember jelenléte.
Mintha az életem függött volna tőle, úgy kapaszkodtam Tom kezébe.
Mire legközelebb körbenéztem, már egy lépcsőn másztunk felfelé. A fejemet tekergetve néztem az arcokat, s kutattam az ismerős vonások után. Elvileg Georghoz jöttünk, tudtam meg úgy egy perce.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy maga elé penderít, arcomat pedig kezei közé fogja. Megilletődve pislogtam rá. Gőzöm sem volt, mit akarhat.
Csak édesen rám mosolygott, kivillantva hófehér fogait.
Csak ültünk az autóban egymás mellett, néma csendben. A korábbi bátorságom egy pillanat alatt elillant, s ehhez csupán csak annyi kellett, hogy mindössze fél méterre üljön tőlem egy zárt autóban.
A belváros felé vettük az irányt.
Legnagyobb sajnálatomra, egy olyan szórakozóhely, klub előtt álltunk meg, ahová szabad akaratomból biztos nem teszem be a lábam.
Félve fordítottam felé arcomat, eddig az oldalablakon át bámultam a sötét utcát.
- Ugye nem ide akartál hozni? – kérdeztem egy kényszeredett mosollyal, összeszorított fogaim között.
- Csak egy perc az egész – nézett rám bűnbánóan, miután leállította a motort a klub biztonságosnak nevezhető parkolójában. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd félig felém fordult. Kipattintotta az én övemet is és áthajolva előttem, a helyére igazította. Mindezt lélegzetvisszafojtva néztem végig. Féltem, hogyha ilyen közelről lélegzem be illatát, ott helyben rávetem magam.
Félreértelmezhette hallgatásomat és a belőlem áradó feszültséget, mert visszaülve a helyére, jobb kezét az arcomra simította, s óvatos mozdulatokkal cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkamat.
- De csak egy perc – nyeltem nagyot és leheltem teljes kábulatban.
Próbáltunk minél kisebb feltűnést kelteni, míg odaszlalomoztunk a bejárathoz. Az ajtónálló csak egy pillantást vetett Tomra, és félre is állt az útból.
Ahogy beléptünk, rögtön elkapta a kezem, összefűzte ujjainkat, majd így húzott maga után az embereket kerülgetve.
Őszintén szólva, nem éreztem jól magam abban a közegben. Zavart a zene, a szagok, a hangok, és körülbelül csak minden egyes ember jelenléte.
Mintha az életem függött volna tőle, úgy kapaszkodtam Tom kezébe.
Mire legközelebb körbenéztem, már egy lépcsőn másztunk felfelé. A fejemet tekergetve néztem az arcokat, s kutattam az ismerős vonások után. Elvileg Georghoz jöttünk, tudtam meg úgy egy perce.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy maga elé penderít, arcomat pedig kezei közé fogja. Megilletődve pislogtam rá. Gőzöm sem volt, mit akarhat.
Csak édesen rám mosolygott, kivillantva hófehér fogait.
\m/(-.-)\m/
2011. július 5., kedd
Kérdés...
Csak egy ici-pici kérdés.
Hogy a kib*ott k*va életbe képes menni olyan izéken? Mintha két B30-as tégla lenne a talpára kötve...
Nekem már egy 8 centis magassarkún tériszonyom van, pedig még akkor is csak 164 centi vagyok... nem pedig majd' 2 méter...
Jézusom, szerintem simán rákönyökölhetne a fejemre... Bár, ahogyan már egy párszor megjegyezték, néhány tevékenység közben legalább nem kell letérdelnem... :b
Mindennek van pozitív oldala... :D
2011. július 4., hétfő
Für dich allein 38. rész | info
Azt még nem tudom, hogy mikor lesz kész a következő rész, de dolgozom rajta... egy oldal már megvan :D
Cím már van, ha érdekel valakit...
38. rész - "Ez az emlék beégett az agyamba..."
\m/(-.-)\m/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bleib mit mir! 33. rész
„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert
-
Tudom, tegnapra ígértem az új részt, de közbejött valami... De hogy orvosoljuk a dolgot, itt az új rész, ami nem lett túl hosszú - az átl... -
Megjöttem!!! Aztán várom ám a véleményeket! / Remélem, nem fogtok nagyon utálni... / Ja, és van egy kis... nagyon sok 18-as rész benne...