Egy kis részlet, egy kis agymenés... :D
- Te meg mit művelsz? – érintette meg valaki a vállam. Úgy megijedtem, hogy a kezem rándult egyet, így a tollal egy hatalmas vonalat húztam keresztben a lapon.
- Basszus! – kiáltottam fel, majd’ leesve a kanapéról. – A szívbajt hoztad rám – szorítottam kezeimet a mellkasomra.
- Ne haragudj – vigyorgott rám Kristy, az elfogyasztott alkoholtól párás szemekkel.
- Már haza is jöttetek? – néztem végig a társaságon. Volt, aki a kanapéra dobta le magát, míg mások a fotelokba, vagy épp egymás ölébe.
- Már? – nézett rám bambán Kristy. – Már három óra van.
- Nem mondod? – kaptam fel a telefonomat a dohányzóasztalról, s míg megnéztem az időt, kikapcsoltam a hi-fit. – Hol van Tom? – emeltem fel a pillantásomat. Volt két nem fogadott hívásom tőle, de őt magát hiába kerestem.
- Tom? – húzta el a száját Kristy.
- Igen – fortyantam fel türelmetlenül. – Tudod, úgy néz ki, mint az a fekete csődör ott melletted, csak neki fonatai vannak.
- Jól van, na. Azért még nem kellene bunkónak lenned – sértődött meg Kristy.
- Bill, hol van a bátyád? – fordultam a kérdezett felé, aki szemmel láthatóan próbálta láthatatlannak tettetni magát.
- Öhm… - dadogta. – Tom… nos… csak később jön… találkozott valakivel… - kerülte a pillantásomat, viszont a többieket segélykérően szuggerálta. – Találkozott egy haverjával, akit már nagyon régen látott, és azt mondta, csak később jön, mert sok mindenről kell beszélniük – hadarta el egy szuszra Bill. Egyértelműen hazudott.
- Értem – mondtam faarccal, majd összeszedtem a holmimat és elvonultam a szobámba.
Nem akartam arra gondolni, hogy Tom épp megcsal valami szakadt kis lotyóval. Megígérte, hogy őszinte lesz velem és bízhatok benne.
Hinni akartam, bízni akartam abban, hogy nem lenne képes bántani.
\m/(-.-)\m/
