Now I'm Torn, Now I'm Sore...

My bed so cold so lonely,
No arms just sheets to hold me,
Has this world stopped turning,
Are we forever to be apart?
Forever to be apart

/ Bullet For My Valentine - Hearts Burst Into Fire /

\m/(-.-)\m/

Az idei Karácsonyom...

December 21. - szerda

December 24. - szombat

December 25. - vasárnap

Az idei első hógolyóm [kicsit csálé :D ]

Így szereld le azt, aki hónapok óta egy Beagle-kiskutyáért virnyákol... [Kreatív vagy, bratyó :D ]

\m/(-.-)\m/

Csak egy Karácsony...

Nem nagyon szoktam ilyeneket írni, de szerettem volna valamit adni nektek ajándékba.

Kellemes Karácsonyt Nektek!!

Nem bírok magammal...

Megint egy új háttér... Ez van, de olyan széééééééép (*_*)

\m/(-.-)\m/

Háttér...

Ez az új háttér... Remélem, tetszik :D

\m/(-.-)\m/

Hull a hó és hózik...

Ha már itt a tél, akkor adjuk meg a módját :D
Tegye fel a kezét az, aki idén már látott havat!!

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 46. rész

Nos, itt a legújabb rész. Sokat dolgoztam vele, mégsem érzem azt, hogy jól sikerült volna. Vannak eltalált részek, ugyanakkor vannak bénábbak is...
A végével pedig teljes mértékben elégedetlen vagyok :(
Előre is elnézést, ha valakinek csalódást okoztam, és valami egészen másra számított...

Jó olvasást!

Für dich allein 46. rész [előzetes]

"Nem is néztem, hova lépek, csak mentem előre, miután feltéptem a bejárati ajtót. Ezért is történhetett meg, hogy nagyot sikítva zúgtam le a lépcsőn; az egyik lábam megcsúszott, végül a hátsómra esve érkeztem meg a lépcső aljába.
- Jézusom, jól vagy? – térdelt le mellém szinte azonnal Tom. Ezek szerint ott jött mögöttem.
- Persze – motyogtam összeszorított fogakkal, könnyes szemmel. Igazság szerint viszont nagyon fájt a bokám, a fenekemről nem is beszélve.
- Gyere, beviszlek – nyúlt a térdem alá az egyik kezével, míg a másikkal szorosan magához ölelt.
- Ne, Tom, tegyél le! – ellenkeztem hevesen és próbáltam elhúzódni tőle. – Erre semmi szükség… csak szeretnék hazamenni – húzódoztam továbbra is, de egy percig sem foglalkozott velem. Egy szó nélkül vitt be a nappaliba, ahol már ott állt Bill a szüleivel. Azt hiszem, a sikításom túl hangosra sikeredett.
- Izzie, Tom, mi történt? – bámult ránk elkerekedett szemekkel Bill, miközben Tom óvatosan lerakott a kanapéra.
- Jól vagy, szívem? – Még sosem találkoztam Simonenal, viszont az, hogy rögtön ilyen kedves volt velem, hihetetlenül jól esett. Pedig attól féltem, hogy utálni fog a Tommal történtek miatt.
- Persze-persze – legyintettem kényszeredetten mosolyogva. – Semmi bajom – söpörtem le a lábamról Tom kezét, mikor a tornacipőm fűzőjét kezdte bontogatni. Tom nem mozdult el mellőlem, csak meredt rám faarccal.
- Hozok fájdalomcsillapítót – fordult sarkon Simone, és Gordont maga után húzva távozott.
- Feküdj le! – nyomott vissza a kanapéra Bill. – Tegyünk valamit a lábad alá – pattogott körülöttem, mint egy nővérke. Olyan édes volt, ahogy így aggódott értem. Meg sem érdemeltem. Az mondjuk sokkal jobban esett volna a kis lelkemnek, ha Tom ápolgat, de hát, na. Nem lehet minden tökéletes.
- Hapci! – tüsszentettem egy hatalmasat, és majdnem szájba rúgtam Billt, aki épp akkor akarta lehúzni a lábamról a tornacipőt.
- Egészségedre! – mosolygott rám. Tom eddig meg sem moccant. Csak ült a fejem végénél, de mikor tüsszentettem, kezét azonnal a homlokomra akarta nyomni. Ehhez viszont le kellett húznia a fejemről a sapkát."

\m/(-.-)\m/

A perverz banán...

Új háttér :D

\m/(-.-)\m/

Boldog Születésnapot! | 20,000

Na tessék, így köszöntött fel a bátyám :D
A kis vicces gyerek, mi?
Nem baj, én így szeretem :))

Puszi neked, te kis humor Herold <3

<><><><><>

És nem mellesleg, számomra egy nagyon fontos tény, hogy az oldal átlépte a 20.000-es látogatottságot...
NAGYON-NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK :D
Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna tőletek!!!!
Köszönöm, hogy vagytok nekem :D

Szeretlek titeket
Puszi nektek
<3

\m/(-.-)\m/

Esti mese 3 - A meséskönyv

Íme, a következő esti mesénk :)
Én személy szerint mindegyiket imádom... szerintem én sose tudnék ilyet írni...
Szuper vagy Hugi!

Jó olvasást!

Barackos túrótorta

Hm... ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni, akkor áprilisig nem szeretnék tortát látni...

A képen látható torta nem az én tortám, ugyanis arra olyan villámgyorsan rárabolt a család, hogy még egy képet sem volt időm készíteni :S de nagyjából így nézett ki...
Isteni volt, finom volt, de elég volt... kérlek, üss ki cukorkóma :D

Drága bratyó, ez úton küldök neked egy szeletet, és sajnálom, hogy nem tudtál hazajönni... remélem, a következő hétvégén sikerül végre elszabadulnod a munkahelyről. Rád férne már egy kis pihi :)
Nagy-nagy puszi neked és nektek is, drága olvasóim :)
<3

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 45. rész

Megjött a következő rész!
Tudom, nem lett túl hosszú, sem túl érdekes, de most csak ennyi tellett tőlem...
Sajnálom

Jó olvasást!

If I Could Fly...

If I could fly
I'd leave every burden behind
I would
If I could find
A way to the stars
I'd follow them one by one

I'm not who I used to be
I'm fighting the enemy
In me
It seems to be stronger
But not any longer
Is there anyone out there
Who could teach me how to fly?

/ Die Happy - If I Could Fly /

\m/(-.-)\m/

Esti mese 2 - Az álomherceg

Újabb esti mese a "hugitól" :D

Jó olvasást!

Az aztékok üzenete...

Az azték naptár szerint, aki 1989. szeptember 1-jén, az őz jegyében született, az alábbi tulajdonságokkal bír:

Személyiségjegyek: Ellentmondásos személyiség: egyrészt imádja a szabadságot, másrészt nagyra becsüli a család által nyújtott biztonságot. Ha bízik ösztöneiben, képes lesz megtalálni az arany középutat a kétféle életstílus között. Nagylelkű másokkal – de önmagával is. Szereti etetni barátait, szerelmeit, háziállatait.

Szerelem és szex: Szereti a komoly kapcsolatot, egyszersmind vágyik a függetlenségre is. Szenvedélyesen érdekli a szex. Nagy a kísérletező kedve és szívesen vállal némi kockázatot. Ha bízik a megérzéseiben, a szerelem és az extázis egymással karöltve fog jelentkezni az életében.

Legjobb partnerek: Kondorkeselyű, Földrengés

<><><><><>

Jómagam gyík vagyok, az alábbi tulajdonságokkal :D
/ Azért azt még megjegyezném, hogy bármilyen horoszkópot ha nézek, végül mindig valami bökdöső-villásnyelvű-tűzokádó-agresszív-kúszómászó-t kapok eredményül... (skorpió-sárkány-gyík) /

Személyiségjegyek: Tele van energiával és nem is szégyelli kimutatni. Vonzzák a komoly témák, mint például a filozófia, a metafizika.  Komolyan veszi önmagát, nem szereti a kompromisszumokat, és nem fél a kockázatos dolgoktól. Könnyen kihoz másokat a sodrából, de ez nem okoz számára álmatlan éjszakákat.

Szerelem és szex: Imádja a szexet, nagyon jó partner. E téren hatalmas energiája óriási kreativitást kölcsönöz e jegy szülötteinek. Egy minden szempontból különleges, a megszokottól eltérő kapcsolat képes biztosítani a boldogságukat.

Legjobb partnerek: Nád, Párduc

Itt nézelődhet az, akit esetleg érdekel, hogy ő maga az állatvilág mely díszpéldánya lehet:
http://www.astronet.hu/nepek-horoszkopja/aztek.html

\m/(-.-)\m/

Esti mese 1 - Egy szál liliom

Van szerencsém egy remek kis esti mesét megosztani veletek... Én is ezen a címen kaptam tegnap este :D
Az alábbi kis történet nem az én agyam szüleménye, az én drága "kishúgom" alkotta, és ezért nagyon hálás vagyok neki... Danke schön, Zuckererbse :P
A szerző utólagos beleegyezésével

Jó olvasást!

Ha jön az ihlet...

Újfent egy kis agymenés tőlem...
Ismételten szólok, hogy semmilyen formában nem kapcsolódik a folyamatban lévő két történethez...

- Kíváncsi vagy még a harmadik tetkómra? – kérdezte huncutul Odette.
- Hát… - játszotta Bill a nagy gondolkodót. – De csak azért, mert ennyire szeretnéd megmutatni.
- Ok. – Azzal Odette lefordult Billről a jobb oldalára. – Nos, hogy tetszik? – kérdezte, miután lejjebb húzta a pizsama derekát a fenekén, mivel a tetoválás majdnem egy vonalban volt a csípőjével.
- És Tom még a denevérre mondta, hogy édes! – nevetett fel Bill. – Ha ezt látná!
- De nem fogja látni! Te pedig nem mondod el neki! Csak téged ért ilyen megtiszteltetés!
- Ó! Szóval ezt annak kell tekintenem? – csillantak huncutul Bill szemei, amikor ismét rápillantott a kis vörös, villás farkú ördögre, mely kezeiben egy háromágú vasvillát tart.
- Igen!
- És hányan is látták már kis barátodat?
- Hm? Ez fogós kérdés. Nézzük csak… – mondta Odette, majd úgy tett, mintha nagyon koncentrálna és számolgatna az ujjain. – Azt hiszem… öhm… csak te! – És már ismét Bill fölött volt, majd egy puszit nyomott az orrára.
- Akkor tényleg kivételes helyzetben vagyok – mondta Bill és megcsókolta Odettet. Szája nem sokáig időzött a lány pirosló ajkain, hamarosan felfedező útra indult annak nyakán. Már csak attól majd eszét vesztette, hogy megízlelhette a lány selymes bőrét, mikor azonban megérezte az aprócska kezet a hajában, majd a mellkasán, a póló alatt, jóleső rándulást érzett a hasában. Régen érzett már hasonlót. Nyílt titok volt mindenki számára – aki csak ismerte őt –, hogy nem az egyéjszakás kalandok híve, s pont ezért volt számára is meglepő, mikor maga alá fordította Odettet. Hisz még csak pár hete ismerte őt, de egyszerűen képtelen volt gondolkodni. Egyedül csak arra tudott figyelni, hogy az alatta fekvő égszínkék szemű lány épp a nyaka köré fonja karjait.
- Khm – hangzott fel hirtelen a sóhajok és hangos levegővételek közepette egy ismerős hang. – Ne is törődjetek velem! Folytassátok nyugodtan! – Majd a hang gazdája lehuppant az egyik fotelba. Erre a mondatra már mindketten a hívatlan látogató felé kapták a fejüket.
- Tom! Te meg mi a francot művelsz? – kérdezte idegesen Bill.
- Csak itt hagytam a telefonomat.
- És a kopogásról még nem hallottál? – háborgott Bill, miközben Odettet próbálta valahogy takargatni bátyja szemei elől.
- Én kopogtam! Ti nem hallottátok, mivel valami elvonta a figyelmeteket. Hozzáteszem, egyetértek veletek! Ez a legjobb időtöltés a világon! – mondta vigyorogva Tom.
- Ok, örülök, hogy ezt elmondtad, de nincs kedved inkább elhúzni? – szólalt meg most először Odette.
- Nem igazán! – rántotta meg a vállát Tom, s egyik lábát a térdére fektette.
- Mi van? – nyögte elkerekedett szemekkel Bill.

\m/(-.-)\m/

Csak úgy...

A következő sorok semmilyen formában nem kapcsolódnak az ezen oldalon olvasható két történethez. Nem is igazán tudom, hogy valaha is felhasználom-e, bármilyen formában, viszont megfogalmazódott bennem, és úgy éreztem, muszáj leírnom...

Mikor reggel Izzie felébredt, Tom már nem feküdt mellette. Sikkantva nyújtózott egyet, majd a szemét törölgetve sétált le a lépcsőn. A konyha felől beszélgetés hangjait hallotta, köztük Tom reggeli rekedtes mormogását. A konyhába menet útba ejtette a nappalit, ahol a dohányzóasztalon ott feküdtek a friss újságok. Találomra túrt bele a kupacba, viszont amit a Bild címlapján látott, felért egy gyomron rúgással, két pofonnal és minimum egy tarkón csapással egy feszítővassal. De mégis. Nem tudta, mit kellene reagálnia, mi lenne a helyes viselkedés. Sírjon? Dühöngjön? Hisztizzen? Van egyáltalán értelme kiakadni?

Izzie az újságot szorongatva, erősen rogyadozó térdekkel lépegetett a konyha felé, mikor azonban meglátta Tom széles hátát, egyetlen dolgot érzett.

Odalépett mellé, végighúzta kezét Tom hátán, megcsókolta az arcát, s végül csak annyit suttogott a fülébe:

- Köszönöm. – Majd Tom elé csúsztatta az újságot. A képen Tom smárolt egy csajjal, keze annak seggére tapadt. A csaj Ria volt. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy kitalálja, hogyan folytatódott az a csók, hisz Tom egész éjjel nem ment haza azon a bizonyos estén, három nappal korábban.

Mindezek ellenére Izzie komolyan gondolta azt, amit mondott. Valóban hálás volt Tomnak azért, hogy megmutatta, milyen is valójában. Talán jobb is volt így. Talán jobb, hogy most vége van, még mielőtt túlságosan is belebonyolódna Tommal valami olyasmibe, amiből később már csak súlyosabb sebek árán tudna kilépni.

Csak erre tudott gondolni, míg maga mögött hagyta a konyhát, Tomot, és a most némán, csendben figyelő Billt, Gustavot és Georgot. Még csak nem is hallotta, hogy Tom reagált-e egyáltalán valamit. Csak felszaladt a lépcsőn, törölgette a könnyeit és egyre csak a kihasználtak szó villogott az agyában. Becsapta maga mögött a szobája ajtaját, majd elfordította a kulcsot a zárban. Ez után a földre rogyva, könnyek formájában adta ki magából a megalázottság érzését.

Nem akarta hallani Tom magyarázkodását, sem az újabb hazugságokat.

Egyetlen dolgot kért Tomtól, mikor elkezdték ezt az egészet: őszinteséget. És ő ennyit nem volt képes megtenni, pedig megígérte.

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 44. rész

Legújabb rész, kicsit rövidke lett, ettől függetlenül azért remélem, hogy tetszeni fog :D

Jó olvasást!

Hogyan kínozzuk a környezetünkben élőket...

Az alább következő dalocskával garantáltan embertársaink agyára mehetünk, s ehhez mindössze annyi szükséges, hogy napi 10-15-ször teljes átéléssel végigdaloljuk... A siker garantált! :D
És igen, tudom, hogy még nincs húsvét, de ettől lesz még nagyobb a hatás... mint amikor mondjuk már júliusban fújod, hogy O Tannenbaum, o Tannenbaum...



\m/(-.-)\m/

Für dich allein 43. rész

Megjött a legújabb rész! Bocsánat, hogy ilyen sokat kellett várni...

Jó olvasást!

Für dich allein 43. rész [előzetes]

"Hatalmasat sóhajtva dobtam le a cuccom az előszobában, úgy éjjel fél tizenkettő magasságában.

Már csak arra vágytam, hogy lezuhanyozhassak és az ideiglenesen kijelölt ágyikómba dőlhessek. Terveim 12-14 órát fogok aludni.

Anna friss és vidám volt, ha nem állítom le időben, még kitalálta volna, hogy üljünk le inni valahova.

- Anna – nyávogtam elgyötörten, a falat támasztva. De ugyebár meg se hallott, csak örömködött tovább azon, hogy végre itt vagyok. – Anna! – emeltem meg a hangom. – Zuhanyozni akarok! – hisztiztem összeszorított szemekkel.

- Jól van, csak ne nyivákolj – forgatta meg a szemeit. – Fürdőszoba arra – bökött fejével a bejárattal szemben, srégen jobbra eső ajtó felé. – Addig megágyazok neked – vigyorgott a képembe, miközben enyhe célzat jelleggel, végighúzta kezét a kanapé támláján.

- Mi van? – nyílt el a szám. – Én nem fogok a kanapén aludni! – Esküszöm, már a sírás kerülgetett. Álmos voltam, büdös, izzadt, éhes, nyűgös (42-es betűmérettel!).

- Most miért? Tök jó kis kanapé ez – paskolta meg a támlát, ami ettől egy hatalmasat reccsent.

- Ja, kicsinek kicsi… és régi… - fintorogtam és próbaképp lehuppantam rá. – A nagyfaterodat is ezen rakták össze? – kérdeztem oda sem figyelve, a telefonomat nyomkodva.

- Ha-ha. Nagyon vicces vagy – vonult el sértődötten a szomszéd szobába.

„Megérkeztem, álmos vagyok, elájulok. Holnap beszélünk? Szép álmokat <3” – pötyögtem Tomnak egy sms-t. Reméltem, még ébren van."

\m/(-.-)\m/

Wenn ich weine... - új történet [előzetes]

Egy új történet körvonalai kezdenek kibontakozni a fejemben...

Nem tudom még, hogy mikor fogom hozni az első részt. Talán már csak akkor, ha a Für dich allein-t befejeztem... Ja, és ha a képből még nem jöttetek volna rá, akkor itt Bill karaktere lesz majd a középpontban...

Addig is írjátok meg nekem nyugodtan, hogy mi a véleményeket mindezekkel kapcsolatban...

******

"Az eddigi életem nem volt épp túl fényesnek nevezhető.
Az anyám 12 éves koromban lelépett, az apám meg alkoholista. Bár anyám elhagyott, minden hónapban pénzt küld nekem, mert tudja, hogy apámtól nem sok mindenre számíthatok.
És mégis... Ennek ellenére is gyűlölöm az anyámat. Hisz ha szeretne, ha fontos lennék neki, nem hagyná, hogy szenvedjek, és magával vitt volna, mikor elmenekült a saját otthonából.
De ő magamra hagyott.
Cserben hagyott..."

\m/(-.-)\m/

Chat

riix-nek!

1. Kattints a "Get a Cbox" linkre!
2. Kattints a "Sing Up" fülre!
   Cbox name: írd be azt a nevet/címet, amivel később, mintegy felhasználónévként használva bejelentkezhetsz!
   Email adress: adj meg egy valós e-mailcímet!
   Password: jelszó 2-szer!
   Website: az oldal címe, ahol majd szeretnéd elhelyezni a chat-et!
   A nyelvet és a stílust egyelőre ne piszkáld!
3. I have... --> pipa
4. Create my Cbox! --> KÉSZ IS VAN!

Most már be tudsz jelentkezni!
Ezután a Publish! fülnél, a "Copy to clipboard" alatti html kódot (úgy ahogy van), szépen bemásolod egy HTML/JavaScript modulba (Elrendezés/Modul hozzáadása) a Tartalom mezőbe. Cím, mentés és elvileg kész.
A kinézetet a "Look & Feel" - "Style presets" fülnél tudod változtatni. Automatikusan fog megváltozni az oldaladon, neked nem kell megint bemásolni a html kódot.

Azt hiszem, ennyi. Ha további kérdésed van, vagy valami nem volt érthető, kérdezz nyugodtan.

\m/(-.-)\m/

Tanács

Aki nem akar ideje korán agyvérzést kapni, és mellesleg szeretne pár agysejt boldog tulajdonosa lenni, mikor beköszönt élete alkonya, annak azt ajánlom, hogy ne költözzön bölcsőde/óvoda/általános iskola közelébe.

Rettenetes, mikor 100 + x 6 év alatti egyszerre ordítja, mikrofonba, az udvar közepén Fluor Mizuját... Halász Judit gyermekdalai, meg az összes mondóka ehhez képest kutya f***a.
A konyhában állva, miközben a bal szemem folyamatosan tikkelt, az agyamat meg mintha valaki egy drótkefével kapargatta volna, arra gondoltam, hogy vagy leszúrom magam a kávéskanállal, vagy a fülembe öntöm a forró kávét.
És ez csak egy darab délelőtt volt.
Ezen kívül ott van még az anyák napja, évnyitó, évzáró, amikre már min. három héttel korábban elkezdenek gyakorolni, természetesen mindent csakis és kizárólag mikibe...
Kicsit sem zavaró, hogy már rég a Bújj, bújj zöldág-at motyogod, pedig a rendszerváltás utáni szociálpolitikát kellene benyalni 30 oldalról.
Kiss Ádám tolmácsolásában hiteles képet kaphatunk:
"Passzolj! Passzolj"
"Kussolj"

A fentebb említettekért ne utáljon senki, és ne ítéljetek el, nem utálom én a gyerekeket, csak most kicsit kiborultam.
Ez olyan dolog, mint az, hogy hétfő reggel 6-kor a világ másik sarkába kívánom a kukáskocsit, mert már a párna sarka a fülemben, de még mindig hallom, hogyan döng a konténer.

Ez a munkájuk, ez a dolgok, én meg néha utálhatom az egész világot...

\m/(-.-)\m/

Hazudj!

 <><><><><>

Mondd azt, hogy úgy szeretsz, mint egy csillagot!
Mondd azt, hogy úgy akarsz, mint semmi mást!
Mondd azt, hogy nélkülem képtelen vagy lélegezni!
Hazudj! Hazudj!
Mondd nekem, még akkor is, ha hazugság...

\m/(-.-)\m/

A milestone!!!

A kutyamindenit!

A látogatók száma átlépte a 10.000-et!!! - Tegyük hozzá, hogy május 30-án nyitottam az oldalt.
De most komolyan! Én mindjárt összepisilem magam, annyira boldog vagyok; legszívesebben sikítozva rohangálnék az udvaron / biztos nem néznének hülyének a szomszédok XD /

Annyira nagyon KÖSZÖNÖM nektek, hogy itt vagytok, és olvastok, és írtok, és reagáltok az alkotásaimra...
Ez nagyon-nagyon sokat jelent nekem...
KÖSZÖNÖM, és szeretlek titeket!
Puszi <3

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 42. rész

Megjöttem!!!
Aztán várom ám a véleményeket! / Remélem, nem fogtok nagyon utálni... /
Ja, és van egy kis... nagyon sok 18-as rész benne! Szóval, csak saját felelősségre!

Jó olvasást! <3

Für dich allein 42. rész [előzetes]

"Ismerős kép, hogy az éjszaka közepén (jelen esetben hajnalban) álmodból felriadva megvilágosodsz?

Például valami olyan kérdésre vagy problémára kapsz választ, amin egész nap agyaltál.

Nos, velem is hasonló történt.

Összeugró rugóként ültem fel, emberesen belerúgva a gyanútlanul szunyókáló Tomba.

Egész testemet elöntötte a pánik. Reszketve húztam térdeimet a mellkasomhoz, a takarót pedig az orromig rántottam. Ijedtemben még a kis csücskét is majdnem elkezdtem rágcsálni, mintha csak valami rossz horrort néznék.

- Mi a baj? - motyogta Tom, s míg egyik kezével a bántalmazott sípcsontját dörzsölgette, addig szabad kezének ujjait végighúzta a gerincemen. Érintése nyomán a sok kis pillangó vadul verdesni kezdett a hasamban. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem a pánikomat kiváltó problémáról, és mosolyogva bújtam Tomhoz. Arcomat azonnal a nyakához szorítottam, s úgy öleltem őt, mintha ez lenne az utolsó percünk együtt. Bár, így jobban belegondolva, ez nem is állt messze a valóságtól. Pár órán belül elmegyek, és csak az érintések emléke marad. Ki kellett használnom minden egyes vele töltött időt. - Rosszat álmodtál? - húzott magához még közelebb, karjait szorosan körém fonva. Hangja álmosan csengett, számomra azonban ez volt a világ legszebb dallama.
- Csak eszembe jutott valami - simogattam meg az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.
- Hm... nekem is eszembe jutott valami - mosolyodott el, még mindig lehunyt szemekkel, s keze a fenekemre csúszott."

\m/(-.-)\m/

Mi a fene?

Úgy tűnik kaptam valami díjacskát... :D
Nem igazán tudok mást mondani azon kívül, hogy köszönöm kateetrix!!

- Szabályok -

1. Tedd ki a logót a blogodra.
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
3. Írj ki magadról 7 dolgot.
4. Küldd tovább 7 írónak. (Ne felejtsd el belinkelni a blogukat)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket. 

- Magamról -

1. Az anyukámmal kettecskén élünk (a bátyó már kirepült a nagy k-betűs életbe).
2. A jelen szent pillanatában épp pályakezdő munkanélküli vagyok (a diplomával majdhogynem kitörölhetem a s*ggem)
3. Imádok olvasni!!! Anita Blake a nagy favorit, J. R. Ward Fekete Tőr Testvériségét is imádom... Nem kezdem el felsorolni az összes kedvenc írómat, így inkább csak néhány témát mondok: vámpírok (nem Twilight fényben járok-csillogok!), krimi, thriller, fantasy, természetfeletti, sorozatgyilkosokról szóló ism. könyvek...Ugyanannyira szeretek zenét hallgatni, mint olvasni! Ha rajtam múlna, reggeltől estig csumára tekert hangerő mellett élnék - viszont gondolni kell a szomszédokra...
4. Ha elkap a gépszíj, sorozatfüggővé tudok válni kettő perc alatt, és olyankor az isten nem robbant ki az ágyból... Ja, imádom az animéket, de abból is inkább a kicsit elvontabbakat - Jó ez így hülyeség, mert az anime eleve elvont - Kedvencek: Claymore, Black Blood Brothers, Devil May Cry, Monochrome Factor... usw.
5. Az írás számomra önkifejezés. Mindazokat a dolgokat, amiket megélek, gondolok és érzek, általában az írásaimban tudom kiadni magamból. A barátok terén rossz tapasztalataim vannak, sok dolog van az életemben, amit nincs kivel megosztanom, viszont az írás révén helyrepakolhatom ezeket.
6. A körmeimre a szivárvány bármely színét örömmel felkenem, a sálaimat magam készítem (kötöm), tériszonyom van, utálok takarítani - a bátyám régebben azzal húzott, hogy Batman sikoltozva rohanna ki, Pókember viszont otthon érezné magát :D
7. Imádok kajálni - piszok nagy probléma, hogy konyhai analfabéta vagyok... Csoki-bolond vagyok, a kávémat meg (mások szerint) hányingerkeltően édesen iszom :D
   Imádtam a kolis szobatársaimmal kocsmázni; hajnalig csocsózni, sört inni, és böfögésben lealázni a pasikat...
   Ja, néha megborul az elmém, és olyankor előkaparom a jógamatracon.

- Akiknek továbbküldöm - 
(Előre is bocsi, de nem tudok többet, nem vagyok nagy blogolvasó, meg a nagy részük már megkapta a maga díját.)

1. http://emilith.blogspot.com/
2. http://thinmyworld.blogspot.com/
3. http://youaremyperfectlove.blogspot.com/

Még egyszer köszönöm a díjat!
Puszi <3

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 41. rész

Új rész!!!!!

Szigorúan 18 éven felülieknek!!!

Mert megérdemlem...

Ezt a gyönyörűséget ma vettem!!! :D Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt!

Igaz, hogy munkanélküli vagyok, nincs egy fillér bevételem se, de úgy gondolom, Érte, megérte!

(Félek, már csak egy lépés választ el a cipő-függőségtől. - Csak ma négy pár cipőt vettem... Kezdhetek aggódni?)

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 41. rész [előzetes]

"- Mhia – nyögtem a telefonba – fuldoklásig teletömött pofival –, miután sikerült előkaparnom a kanapé párnái közül.
- Nyeld le! – kuncogta Tom a vonal végén.
- Nem tudom, miről beszélsz – küzdöttem le a falatot a torkomon.
- Ahha. – Magam előtt láttam, ahogy a szemeit forgatva fintorog.
- Mikor jössz? – kérdeztem izgatottan.
- Későn – sóhajtotta.
- Nee máár!
- Megvársz? – vette halkabbra a hangját.
- Naná! Szexi fehérneműben – búgtam a fülébe.
- Sok lesz – vágta rá gondolkodás nélkül.
- Bugyi? – kentem ketchupot az alsó ajkamra mutatóujjammal.
- Sok.
- Masni a hajamban?
- Meggondolandó – hümmögött elgondolkodva.
- Menned kell – jegyeztem meg, reagálva a Tom közelében hallatszó hangzavarra.
- Úgy tűnik.
- Majd csörgess meg, ha indulsz, jó? – Annyira szerettem volna vele lenni.
- Jó. – Beállt a kínos csönd. Szívem szerint kimondtam volna az „sz” betűs szót, de féltem, hogy azzal csak elriasztanám.
- Akkor… este. Sze… Khm… Szia – nyögtem zavartan, tenyeremet szememre szorítva.
- Szia. – Hangja halk volt, s ez csak arról győzött meg, hogy egyetlen rohadt nyelvbotlás elárult."

\m/(-.-)\m/

Technikai probléma...

Nos... Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy hihetetlenül béna vagyok, és sikerült megöntöznöm a füzetemet, amibe írni szoktam, egy jó nagy bögre kávéval, s így pont eláztatva a legutóbb megírt oldalakat (párat még meg is tépáztam a nagy törölgetésben).

Rossz hír, hogy a tönkrement tartalom nagy részét még nem gépeltem be.

Tudom, nyomi vagyok... De ez van

Igyekszem orvosolni a problémát, minél hamarabb

Puszi <3

Für dich allein 40. rész

Meghoztam az új részt. Mindjárt hajnali fél kettő. Előre is elnézést, ha valami értelmetlenséget vagy hülyeséget olvastok, de csak pár perccel ezelőtt fejeztem be... 

Kérlek, szóljatok, ha elírást találtok.

Jó olvasást!

Für dich allein 40. rész [előzetes]

"A konyhában ült az asztalnál, s hatalmas kortyokban tüntetett el egy pohár vizet.

- Adjak pólót? - kérdeztem hátam mögött a mosogatóval. Nem válaszolt, csak bólogatott, s felém nyújtotta karját. - Mi az? - fogtam meg kezét, s szinte azonnal az ölébe húzott. Míg karjait szorosan a derekam köré fűzte, arcát a vállgödrömhöz szorította. A gyomrom nagyot rándult, mikor megéreztem forró leheletét és puha ajkait. - Hé, nagyfiú! - kaptam el a combomon végigsimító kezét. - Nem szívesen mondom ezt, de én álmos vagyok - kuncogtam, mert orrával megcsiklandozta a nyakam.

- Én meg éhes - szívta be ajkai közé nyakam érzékeny bőrét.

- Tom... - nyögtem. Ennyi is elég volt, hogy remegni kezdjen a gyomrom. Mégis erőt vettem magamon és kibontakoztam az öleléséből. Durcás pofit vágva nézett rám. - Haragszol rám? - pillogtam rá hatalmas boci szemekkel, közben a pólóm alját gyűrögetve.

- Az egész a te hibád! - morogta sértődötten. - Fincsi illatod van - villantotta rám hamiskás mosolyát.

- Na, gyere, Szimat! - húztam magam után mosolyogva."

\m/(-.-)\m/

Semmibe vesszük azt...

Für dich allein 39. rész

Szösszenet [1]

Egy kis családi sztori... Csak azért, hogy tudjátok, milyen génekkel vert meg az ég :D

Egy rokonnál voltunk családi ebéden, ahol a pocaktömés utáni beszélgetésen a rokon megemlítette, a cefréje ma lett 12 hetes.

Anyámmal sunyin összenézünk, majd egyszerre, hatalmas röhögés közepette:

- Akkor már a magzat-mozgást várod?

Szegény rokonnak - férfi lévén - először lövése nem volt róla, hogy mi van, mi meg persze már vöröslő fejjel röhögtünk, majd' beestünk az asztal alá. Hab a tortán, mikor nagymuter is nekikezdett kacagni...

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 38. rész

Új rész!!!

Jó olvasást, és várom a véleményeket!!

Für dich allein 38. rész | előzetes

38. rész - "Ez az emlék beégett az agyamba"

Még csak elképzelésem sem volt arról, hova is akar vinni.
Csak ültünk az autóban egymás mellett, néma csendben. A korábbi bátorságom egy pillanat alatt elillant, s ehhez csupán csak annyi kellett, hogy mindössze fél méterre üljön tőlem egy zárt autóban.
A belváros felé vettük az irányt.
Legnagyobb sajnálatomra, egy olyan szórakozóhely, klub előtt álltunk meg, ahová szabad akaratomból biztos nem teszem be a lábam.
Félve fordítottam felé arcomat, eddig az oldalablakon át bámultam a sötét utcát.
- Ugye nem ide akartál hozni? – kérdeztem egy kényszeredett mosollyal, összeszorított fogaim között.
- Csak egy perc az egész – nézett rám bűnbánóan, miután leállította a motort a klub biztonságosnak nevezhető parkolójában. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd félig felém fordult. Kipattintotta az én övemet is és áthajolva előttem, a helyére igazította. Mindezt lélegzetvisszafojtva néztem végig. Féltem, hogyha ilyen közelről lélegzem be illatát, ott helyben rávetem magam.
Félreértelmezhette hallgatásomat és a belőlem áradó feszültséget, mert visszaülve a helyére, jobb kezét az arcomra simította, s óvatos mozdulatokkal cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkamat.
- De csak egy perc – nyeltem nagyot és leheltem teljes kábulatban.
Próbáltunk minél kisebb feltűnést kelteni, míg odaszlalomoztunk a bejárathoz. Az ajtónálló csak egy pillantást vetett Tomra, és félre is állt az útból.
Ahogy beléptünk, rögtön elkapta a kezem, összefűzte ujjainkat, majd így húzott maga után az embereket kerülgetve.
Őszintén szólva, nem éreztem jól magam abban a közegben. Zavart a zene, a szagok, a hangok, és körülbelül csak minden egyes ember jelenléte.
Mintha az életem függött volna tőle, úgy kapaszkodtam Tom kezébe.
Mire legközelebb körbenéztem, már egy lépcsőn másztunk felfelé. A fejemet tekergetve néztem az arcokat, s kutattam az ismerős vonások után. Elvileg Georghoz jöttünk, tudtam meg úgy egy perce.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy maga elé penderít, arcomat pedig kezei közé fogja. Megilletődve pislogtam rá. Gőzöm sem volt, mit akarhat.
Csak édesen rám mosolygott, kivillantva hófehér fogait.

\m/(-.-)\m/

Kérdés...

Csak egy ici-pici kérdés. 

Hogy a kib*ott k*va életbe képes menni olyan izéken? Mintha két B30-as tégla lenne a talpára kötve...

Nekem már egy 8 centis magassarkún tériszonyom van, pedig még akkor is csak 164 centi vagyok... nem pedig majd' 2 méter...

Jézusom, szerintem simán rákönyökölhetne a fejemre... Bár, ahogyan már egy párszor megjegyezték, néhány tevékenység közben legalább nem kell letérdelnem... :b

Mindennek van pozitív oldala... :D

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 38. rész | info

Azt még nem tudom, hogy mikor lesz kész a következő rész, de dolgozom rajta... egy oldal már megvan :D

Cím már van, ha érdekel valakit...

38. rész - "Ez az emlék beégett az agyamba..."

\m/(-.-)\m/

Für dich allein 37. rész

Meghoztam a következő részt!

Remélem, tetszeni fog! Jó hosszú lett :D

Köszönöm az előző részhez fűzött véleményeket.

Puszi