Lacrymosa

Cím: Lacrymosa
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: saját szereplő 

„To let you blame it on me

And set your guilt free

I don't want to hold you back now love

I can't change who I am

Not this time, I wont lie to keep you near me

And in this short life

There's no time to waste on giving up

My love wasn't enough”

- Evanescence: Lacrymosa

"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

- Charlotte Brontë: Jane Eyre

   Szia!

   Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan csúnya dolgokat mondtam neked. A sértettség beszélt belőlem és vissza akartam vágni, mert fájt az, amit mondtál. Minden egyes szó. De hidd el, nem vagyok ilyen gonosz és kegyetlen, csak egy buta kislány, aki megint elhitte a szép szavakat és a hazugságokat. Igen, tudom, te minden egyes alkalommal, minden vitánk során az orrom alá dörgölted, hogy gyerekes vagyok és gyáva. Rendben, legyen, gyerekes vagyok, de gyáva nem. És ezt be is bizonyítottam volna, ha adsz rá lehetőséget. Te viszont gyáva voltál. Bántottál és sértegettél, mindenért engem okoltál. Talán hagynom kellett volna az egészet, nem reagálni a szavaidra, hagyni, hogy magad jöjj rá, hibát követtél el, mikor ellenem fordultál.
    Talán másként alakult volna minden, ha csendben maradok. Talán most nem ezt a buta levelet írnám, hanem melletted lennék. Együtt lennénk. 
   Mondanám, hogy bárcsak elölről kezdhetnénk, de nem mondom, mert te nem olyan vagy, nem adsz második esélyt. 
   Viszont azt is mondtad, te nem félsz semmitől, neked nem fáj semmi. Nem hiszek neked. Igenis félsz, tőlem, tőlünk, ezért bújtál hazugságok és mondvacsinált indokok mögé. És neked is fáj. Fájt, amit mondtam, amit mondtál, amit tettél. 
   De túlságosan büszke vagy ahhoz, hogy bocsánatot kérj. Ezt is tudom. Ismerlek, ne is tagadd. Én is büszke vagyok, de képes vagyok félre tenni érted, értünk. 
   Annyi mindent érzek, gondolok, de többet már képtelen vagyok írni. Mert fáj. Tovább akarok lépni, de amíg nem mondom el ezeket a dolgokat, neked, addig nem tudok. Te talán már túl vagy rajtunk, talán már arra sem emlékszel, mi ment tönkre. Talán már el is felejtettél…
    Nem kell válaszolnod, semmit nem kell mondanod, csak akartam, hogy tudd, mit érzek. És kérlek, ne légy dühös, nem az volt a célom. Igen, és pontosan ettől a mondattól fogsz most falnak szaladni, és szidni anyámat. Sajnálom, ezt is, és minden mást, amit még elcsesztem.
    Ez volt az utolsó alkalom, hogy kerestelek.
    Tiszta szívemből kívánom, hogy boldog légy!    
   
   Szia


\m/(-.-)\m/