Még csak elképzelésem sem volt arról, hova is akar vinni.
Csak ültünk az autóban egymás mellett, néma csendben. A korábbi bátorságom egy pillanat alatt elillant, s ehhez csupán csak annyi kellett, hogy mindössze fél méterre üljön tőlem egy zárt autóban.
A belváros felé vettük az irányt.
Legnagyobb sajnálatomra, egy olyan szórakozóhely, klub előtt álltunk meg, ahová szabad akaratomból biztos nem teszem be a lábam.
Félve fordítottam felé arcomat, eddig az oldalablakon át bámultam a sötét utcát.
- Ugye nem ide akartál hozni? – kérdeztem egy kényszeredett mosollyal, összeszorított fogaim között.
- Csak egy perc az egész – nézett rám bűnbánóan, miután leállította a motort a klub biztonságosnak nevezhető parkolójában. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd félig felém fordult. Kipattintotta az én övemet is és áthajolva előttem, a helyére igazította. Mindezt lélegzetvisszafojtva néztem végig. Féltem, hogyha ilyen közelről lélegzem be illatát, ott helyben rávetem magam.
Félreértelmezhette hallgatásomat és a belőlem áradó feszültséget, mert visszaülve a helyére, jobb kezét az arcomra simította, s óvatos mozdulatokkal cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkamat.
- De csak egy perc – nyeltem nagyot és leheltem teljes kábulatban.
Próbáltunk minél kisebb feltűnést kelteni, míg odaszlalomoztunk a bejárathoz. Az ajtónálló csak egy pillantást vetett Tomra, és félre is állt az útból.
Ahogy beléptünk, rögtön elkapta a kezem, összefűzte ujjainkat, majd így húzott maga után az embereket kerülgetve.
Őszintén szólva, nem éreztem jól magam abban a közegben. Zavart a zene, a szagok, a hangok, és körülbelül csak minden egyes ember jelenléte.
Mintha az életem függött volna tőle, úgy kapaszkodtam Tom kezébe.
Mire legközelebb körbenéztem, már egy lépcsőn másztunk felfelé. A fejemet tekergetve néztem az arcokat, s kutattam az ismerős vonások után. Elvileg Georghoz jöttünk, tudtam meg úgy egy perce.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy maga elé penderít, arcomat pedig kezei közé fogja. Megilletődve pislogtam rá. Gőzöm sem volt, mit akarhat.
Csak édesen rám mosolygott, kivillantva hófehér fogait.
Csak ültünk az autóban egymás mellett, néma csendben. A korábbi bátorságom egy pillanat alatt elillant, s ehhez csupán csak annyi kellett, hogy mindössze fél méterre üljön tőlem egy zárt autóban.
A belváros felé vettük az irányt.
Legnagyobb sajnálatomra, egy olyan szórakozóhely, klub előtt álltunk meg, ahová szabad akaratomból biztos nem teszem be a lábam.
Félve fordítottam felé arcomat, eddig az oldalablakon át bámultam a sötét utcát.
- Ugye nem ide akartál hozni? – kérdeztem egy kényszeredett mosollyal, összeszorított fogaim között.
- Csak egy perc az egész – nézett rám bűnbánóan, miután leállította a motort a klub biztonságosnak nevezhető parkolójában. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd félig felém fordult. Kipattintotta az én övemet is és áthajolva előttem, a helyére igazította. Mindezt lélegzetvisszafojtva néztem végig. Féltem, hogyha ilyen közelről lélegzem be illatát, ott helyben rávetem magam.
Félreértelmezhette hallgatásomat és a belőlem áradó feszültséget, mert visszaülve a helyére, jobb kezét az arcomra simította, s óvatos mozdulatokkal cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkamat.
- De csak egy perc – nyeltem nagyot és leheltem teljes kábulatban.
Próbáltunk minél kisebb feltűnést kelteni, míg odaszlalomoztunk a bejárathoz. Az ajtónálló csak egy pillantást vetett Tomra, és félre is állt az útból.
Ahogy beléptünk, rögtön elkapta a kezem, összefűzte ujjainkat, majd így húzott maga után az embereket kerülgetve.
Őszintén szólva, nem éreztem jól magam abban a közegben. Zavart a zene, a szagok, a hangok, és körülbelül csak minden egyes ember jelenléte.
Mintha az életem függött volna tőle, úgy kapaszkodtam Tom kezébe.
Mire legközelebb körbenéztem, már egy lépcsőn másztunk felfelé. A fejemet tekergetve néztem az arcokat, s kutattam az ismerős vonások után. Elvileg Georghoz jöttünk, tudtam meg úgy egy perce.
A következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy maga elé penderít, arcomat pedig kezei közé fogja. Megilletődve pislogtam rá. Gőzöm sem volt, mit akarhat.
Csak édesen rám mosolygott, kivillantva hófehér fogait.
\m/(-.-)\m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése