Esti mese 4 - A tündérherceg

Újabb gyönyörű esti mese :)
Imádom őket!
Köszönöm, Hugi, hogy töretlenül írod a meséket, és nem mentem még az agyadra a meseimádatommal :)

Jó olvasását!

A tündérherceg

Amióta világ a világ, azóta léteznek tündérek.
Közöttük a legnagyszájúbb kistündér Iza volt.
Iza 17 éves volt, s csupán egyetlen szépséghibája volt, egy bibircsók az állán. Egy nagyon gonosz tündér-boszorkány átkozta meg, mivel rettenetesen féltékeny volt Iza szépségére. Már kisgyermekként is az egyik legszebb tündér volt a tündérek között, ez az átok viszont csúnyává tette, s ennek köszönhetően mogorva lett és nagyszájú.
Egyetlen egy ember, vagyis tündér volt, aki mindvégig mellette állt és mindenben segítette őt. Ő volt a legjobb és egyetlen barátja, aki akkor sem hagyta őt magára, ha épp gorombán viselkedett vele. Ő volt Bill, a királyi család egyetlen gyermeke, az Ezerszigeti Tündérek hercege. Mindenki Bill barátja akart lenni és mindenki jóban akart lenni vele. Bill viszont csak Iza barátságát akarta. Őt nem érdekelte, hogy Iza csúnya lett, ő nem fordult el tőle és nem hagyta magára, ahogyan mindenki más tette. Ő mindent megtett volna azért, hogy Iza ugyanolyan életvidám legyen, mint régen, az átok előtt… de annyi megaláztatás érte szegény kis tündért az elmúlt hét évben, amelyet máshogy nem volt képes feldolgozni, csak úgy, ha megkeményíti a szívét. 10 éves volt, mikor minden megváltozott. Addig a napig életvidám volt, mosolygós és imádott Billel lenni.

Egy szép nyári reggelen Bill Iza rózsájának ajtaján kopogtatott. Azután költözött be a nagy rózsába Iza, miután megátkozták. A rózsa magasan volt, így csak azok tudtak feljutni hozzá, akiknek volt szárnyuk. És hát Billnek legnagyobb szerencséjére volt – bár egy hercegnél egy alapkövetelmény.
Már vagy egy órája ácsoroghatott az ajtó előtt, mikor Iza végre erőt vett magán és kikászálódott az ágyból.
- Mit akarsz? – nyitotta ki az ajtót mogorván Iza.
- Neked is szia – mondta Bill herceg és Iza viselkedésével cseppet sem törődve ment beljebb.
- Mit keresel itt? Már megmondtam, hogy nem akarlak látni! Miért nem tudod felfogni? – kérdezte dühösen Iza. Bill nem tudta, hogy mit is mondjon, hisz már napok óta nem látta a szeretett tündérlányt. De ahogy figyelte az előtte álló aprócska lányt, rájött, itt az ideje, hogy megmondja neki, mit is érez iránta. – Mit bámulsz? – förmedt rá dühösen Iza. – Tudod, hogy ilyen az arcom, akkor meg mit kell úgy nézni? Tudom, hogy csúnya vagyok – nézett fel Billre mérgesen.
- Ne mondj ilyet, te nem vagy csúnya, te gyönyö… - De nem tudta befejezni.
- Na, ebből elég! – fogta meg a karját Iza és az ajtó felé kezdett repülni.
- Most meg mi a bajod? – kérdezte Bill értetlenül.
- Semmi, csak hagyj engem békén! Ne nekem mondj ilyeneket, hanem a drága Leának.
- Miért mondanám Leának, mikor hozzád jöttem? Sze… - De Iza kilökte az ajtón.
- Meg ne lássalak itt még egyszer! – kiabálta Bill után, majd becsapta az ajtót.
Ekkor Bill mindenre rájött. Hisz Iza szerelmes belé! Ez nyilvánvaló. Ha nem így lenne, akkor nem viselkedett volna így vele.
- Nem adom fel, hallod? – kiabálta fel Bill a rózsa-lakba. – Miért volt ilyen velem, ha szeret? Hiszen én is azt akartam elmondani neki, hogy szeretem – motyogta Bill, miközben a palotájába repült.
- Minek jött ide? Hiszen nem is szeret. Biztos csak azért, hogy kiröhögjön – kezdett el sírni Iza, de nem sokáig szomorkodhatott, mivel valaki kopogott az ajtón. – Nyitva! – kiabálta.
- Gondoltam, hogy itt vagy – lépett be a tündér-boszorkány, aki évekkel korábban megátkozta Izát.
- Aria! Mit keresel itt? – kérdezte félénken Iza.
- Téged, mi mást? – repült oda hozzá a tündér-boszorkány és Iza szép szőke hajába túrt. Iza moccanni sem bírt a félelemtől. – Milyen szép a hajad… de milyen kár, hogy ilyen csúnya vagy – kacagott fel Aria.
- Te tettél ilyenné! A te hibád, hogy mindenki elfordult tőlem!
- Azért nem mindenki. Úgy tudom, hogy a kis tündérherceg, Bill, még mindig a barátod, és te szerelmes vagy belé, igaz? – nézett mélyen a szemébe.
- Ez nem igaz! Nem vagyok szerelmes belé! – rázta a fejét Iza.
- Ne hazudj nekem! – csattant fel Aria. – Azt viszont tudnod kell, hogy ő sohasem lesz a tied. A lányomat, Kamilt fogja feleségül venni és ez ellen nem tehetsz semmit!
- Nem is akarok – hajtotta le a fejét Iza.
- Ez a beszéd! Viszont van egy ajánlatom a számodra.
- Igen, és mégis mi? – kérdezte érdektelenül Iza.
- Megszabadítalak a bibircsóktól, cserébe viszont oda kell adnod a szépségedet Kamilnak.
- Tessék?
- Jól hallottad. És ez nem kérés volt… hm… nevezzük inkább parancsnak.
- Nem! – ellenkezett Iza. – Én ebbe nem egyezek bele! Jó nekem így, ahogy vagyok – hazudta Iza.
- Már megint hazudsz – ciccegett Aria. – Viszont nem érdekel, hogy te mit akarsz. De azt megígérhetem, ha Bill és Kamil összeházasodik, lehetsz a cselédjük. Így legalább közel lehetsz a kis szerelmedhez – nevetett fel ördögien Aria.
- Rendben. Nekem már úgyis mindegy – egyezett bele Iza sóhajtva.
- Ez a beszéd, kisasszony! Már csak azt kell megtenned, hogy elmész Billhez és megmondod neki, hogy mindennél jobban utálod és undorodsz tőle! – adta a parancsot Aria.
- Mikor menjek? – kérdezte Iza.
- Most!
- Aztán mit kell tennem? – nézett fel Ariára Iza.
- Gyere a tulipánokhoz! Ott foglak várni – hagyta magára Aria az összetört Izát.
Most már tényleg vége mindennek. De mindegy is. Bill úgysem szeret, és soha nem is tudna úgy nézni rám, mintha belém tudna szeretni – gyötrődött magában Iza.

- Hát te? – kérdezte Bill meglepődve, mikor meglátta a palota bejárata előtt Izát. Szíve azonnal gyorsabban kezdett verni és a torka is kiszáradt.
- Most mit vagy így meglepődve? Már nem is jöhetek át hozzád? – ment beljebb Iza.
- Dehogynem, csak meglepődtem kicsit – szabadkozott Bill.
- Szeretnék neked elmondani valamit, és ha kérhetem, ne szólj közbe – hadarta határozottan Iza. Mert akkor nem tudom megtenni azt, amire készülök – gondolta magában.
- Rendben van – bólintott Bill. Kíváncsi volt, hogy mit szeretne neki mondani Iza. Titkon remélte, hogy a valódi érzéseit szeretné megvallani neki.
- Csak azt akarom mondani, hogy gyűlöllek, és soha többet nem akarlak látni.
- Hogy mi? – esett kétségbe Bill. – Ezt nem mondhatod komolyan?
- Jól hallottad, gyűlöllek és undorodom tőled. Te egy… - De nem tudta befejezni, mert Bill hirtelen magához húzta és finoman megcsókolta. Iza eleinte ellenkezett, de kevés sikerrel, hisz szíve sokkal erősebb volt, mint az esze.
- Ez meg mit jelentsen? – csattant váratlanul Aria hangja.
- Ez… semmit – dadogta ijedten Iza.
- Ezért nagyon csúnyán megfizetsz – kiáltotta dühtől csillogó szemekkel Aria.
- Nem fogod őt bántani! – állt Iza elé Bill. – Nem engedem, mert… mert szeretem őt. Szeretlek – ismételte meg vallomását Iza szemeibe nézve.
- Tessék? – pislogott meglepetten Iza. – Jól érzed magad?
- Nem, ha nem vagy velem – nevetett fel édesen Bill.
- Bill – nyögte összeszorult torokkal Iza. – Én is szeretlek.
- Iza… az arcod… - dadogta elkerekedett szemekkel Bill, majd megsimogatta Iza állát. – Eltűnt a… Olyan gyönyörű va… - Ekkor Aria egy tőrt döfött Bill hátába.
- Ne, Bill! – kiáltotta halálra váltan Iza.
- Ha nem leszel a lányomé, akkor ezé a kis senkiházié sem lehetsz – kacagott elégedetten Aria.
- Ezt nem teheted! – repült be Lea, majd kihasználva a meglepetés erejét, letépte Aria varázsnyakláncát.
- Te szemtelen kis dög! Hogy merted elvenni a nyakláncomat? – dühöngött Aria. De Lea nem válaszolt, inkább húgához lépett és ő is letérdelt a földön fekvő Bill mellé.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj – érintette meg Iza karját, aki egyre csak Billt ölelte kétségbeesetten.
- Nem? Hisz meghalt! – zokogott fel Iza.
- Jól figyelj rám! – szorította meg húga kezét Lea. – Öld meg Ariát, én pedig széttöröm a nyakláncot. Csak így mentheted meg Billt.
- Miért akarsz segíteni, hisz te mindvégig szeretted Billt, nem? – kételkedett Lea segítő szándékában Iza.
- Mert tudom, hogy Bill évek óta szerelmes beléd, és azt szeretném, hogy boldog legyél.
- Rendben, de tudd, hogy nem felejtek – bólintott Iza.
- Tudom. – Ahogy ezt kimondta, Iza Ariára vetette magát és a szívébe döfte ugyanazt a tőrt, ami Bill halálát is okozta, Lea pedig darabokra törte Aria nyakláncát.

- Tündér-liliom Iza, akarod tündédül az itt megjelent Bill herceget? – kérdezte egy hosszú fehér szakállú több száz éves tündér-varázsló. Iza egyszerűen képtelen volt megszólalni, így csak heves bólogatással tudta kifejezni igenlését. – Ezt igennek veszem – mosolyodott el az idős tündér.
- Leesik a fejed – mosolyodott el Bill és kezét Iza arcára simította. Nem tudott máshová nézni, csak a gyönyörű hófehér ruhába bújt szerelmét figyelte. Számára már nem létezett más lány.
- Bill herceg, akarod tündédül az itt megjelent Tündér-liliom Izát?
- Mindennél jobban – mondta ki hatalmas mosollyal az arcán Bill.
- Mostantól tünde-társak vagytok. Bill herceg, csókold meg a te tündédet – emelte fel hangját mosolyogva az ősz öreg. Billnek sem kellett kétszer mondani, boldogan hajolt Iza ajkaira.
Még ma is élnek, ha tündérségük lángja ki nem hunyt…

VÉGE

\m/(-.-)\m/