2012. július 7., szombat

Ötlet...

Ez ismét csak egy újabb ötlet...

Jó olvasást és jó szórakozást, míg elkészül a legújabb rész!

¤¤¤

- Mami, játszhatok a kutussal? – pislogott Via hatalmas, kíváncsi szemeivel, szempilláit rebegtetve.
- Ha Izzie néni megengedi – mosolyodott el Kristy szelíden.
- Izzie néni megengedi – vigyorgott Izzie. Ezt hallva Via odarohant hozzá, a nyakába csimpaszkodott, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Köszönöm szépen, Zizi néni – kiabálta még hátra Via, miközben kirobogott a kertbe.
- Óvatosan, jó? – szólt utána Kristy, pedig tudhatta volna, kislánya úgysem fogja hallani a figyelmeztetést. – És ne kínozd meg nagyon szegény jószágot.
- Szerencsés vagy, hogy van egy ilyen gyönyörű kislányod – mondta elmerengve Izzie, bárgyú vigyorral az arcán.
- Igen, az vagyok – sóhajtotta büszkén Kristy, közben pillantása Izziere tévedt. Barátnője arcán eddig sohasem látott érzés tükröződött. Mégis, szinte azonnal tudta, mit jelent, hisz pár évvel korábban, pontosabban Vivien születése előtt a saját arcán is látta.
- Mi a baj? – rezzent össze Izzie, mintha érezte volna, hogy figyelik őt. – Leöntöttem magam kávéval? – nézett végig a ruháján, mivel Kristy Ann még mindig ugyanolyan elmélyülten nézte őt.
- Mióta tudod? – bökte ki végül Kristy, mikor már kezdett kínossá válni hallgatása.
- Mit? – kérdezett vissza értetlenül Izzie.
- Tom tudja már? Bocs, ez hülye kérdés volt – legyintett Kristy. – Ha tudná, akkor már rég túl lenne egy szívrohamon – mondta mintegy magának.
- Lövésem sincs, hogy miről beszélsz – mondta Izzie, s közben úgy nézett barátnőjére, mint egy elmeháborodottra.
- Jaj, hagyjuk már ezt! – forgatta meg szemeit bosszúsan Kristy. – Sokat változtál az elmúlt évek alatt, de hazudni még mindig nem tudsz – húzódott gúnyos mosolyra Kristy Ann szája.
- Hát ez kínos – tekergette zavartan az egyik hajtincsét Izzie.
- Szóval? – fűzte össze karjait maga előtt Kristy. – Mióta tudod? – lágyultak el egyetlen pillanat alatt vonásai.
- Egy ideje – motyogta halkan Izzie.
- Tomnak mikor mondod el?
- Nem tudom – vonta meg a vállát csüggedten Izzie.
- Szerintem beszélned kellene vele – csóválta meg a fejét rosszallóan Kristy Ann.
- És mégis miről? Előre hallom, mit mondana: Hobbi elmebetegeknek – utánozta Izzie Tom hanghordozását és gesztusait.
- Honnan tudod? – húzta össze a szemöldökét Kristy.
- Onnan, hogy ismerem – csattant türelmetlenül Izzie hangja.
- Jézusom, Izzie, egy gyerekről beszélünk, nem egy cirkuszról a hátsó kertben – emelte Kristy a plafonra a pillantását.
- És mégis mit kéne tennem? Nem tolhatom csak úgy a képébe, hogy babát…
Mondatát hirtelen szakította félbe, mikor a szomszéd helyiség, a konyha felől meghallotta Bill mobiljának csengőhangját.
- Bill? – kérdezett rá a nyilvánvalóra, hisz az említett épp vele szemben állt, miután belépett a nappaliba.
- Tíz perc és ott vagyok – hadarta Bill a mobilba, melyet a vállával szorított a füléhez, s közben az övcsatját próbálta a helyére applikálni.
- Én azt hittem, hogy a fiúkkal találkozol – dadogta Izzie még mindig rémülten Bill váratlan megjelenésétől, miután az a farzsebébe csúsztatta a kis kütyüt.
- Már itt sem vagyok – vágta rá Bill, s arca némi zavart tükrözött. – Jó szórakozást, lányok – mosolyodott el, úgy tűnt kényszeredetten. – Este jövünk!
A két nőnek még reagálni sem volt ideje, vagy egyáltalán azt megtudni, mit hallhatott meg Bill a beszélgetésükből.
- Szerinted hallotta? – rágta idegesen Izzie a szája szélét.
- Nem tudom – vonta meg a vállát Kristy. – Nem hiszem. De nem is lenne baj – nézett jelentőségteljesen barátnőjére.
- Hülye vagy? – csattant fel felháborodva Izzie.
- Most miért? Kénytelen lennél beszélni Tommal – vigyorgott pimaszul Kristy.
- És mi van, ha én nem akarok vele beszélni? – makacsolta meg magát Izzie.
- Pedig előbb vagy utóbb muszáj lesz.
- Utóbb?
- Előbb.

Bill végig csak egy dologra tudott gondolni, míg a találkozóra tartott. Izzie terhes lenne? Igen, semmi kétség, legalábbis a hallottak alapján nem tudott másra gondolni. De egy gyerek? És erről Tom miért nem tud? Bár, jobban belegondolva, Georg is kiakadt, mikor megtudta, hogy van egy három éves kislánya. Viszont ha azt nézzük, az ő helyzete azért kicsit más, hisz Kristy egy szó nélkül hagyta el őt, aztán egyik nap csak úgy beállított egy gyerekkel. De Izzie és Tom?
Több mint három éve élnek együtt. Azért ez mégiscsak komolyabb, nem? Izzie egy felelősségteljes, komoly nő, aki mindent megtenne azért, hogy Tom boldog legyen.
Elnézte Tom marhaságait, amiket a kapcsolatuk elején tett. Ha akkor nem bocsátja meg neki a félrelépését, most nem itt tartanának.
Amióta bátyja Izzievel van, sok minden megváltozott. Tom megkomolyodott – már amennyire tőle tellett –, egy fokkal érzelmesebb, romantikusabb lett, képes kimutatni, mit érez. Bill szemei előtt vált a fellángolás igaz szerelemmé. Mindegy volt, hogy együtt vannak-e vagy épp külön, minden mondatuk és mozdulatuk az összetartozásukról mesélt.
Oké, Izzie terhes. Ez jó dolog. Igen, határozottan az. És Tom? Lehet, hogy először ki fog akadni, de biztos, hogy örülni fog. Egy gyerek, akinek Izzie az anyja. Máshogy nem is történhet.
- Basszus! – kiáltott fel Bill. Annyira elkalandoztak gondolatai, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre a kereszteződést, ahol le kellett volna térnie.
Tomnak tudnia kell róla… De nem tőlem – gondolkodott tovább Bill. Előbb Izzievel kell beszélnem.

\m/(-.-)\m/

3 megjegyzés:

  1. Juhúúúj :DD nemáár :DD ez annyira jóó lett.
    És ha már ezt így összehoztad .. remélem szándékodban áll belerakni a történetbe :))
    Tudtam h lesz még itt kisbaba :PP
    Csak siess már a kövi résszel *--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, jó gyors voltál :D
      Sajnos el kell szomorítanom téged, mert nem szándékozom belerakni az épp írás alatt lévő történetembe. Egy másikba esetleg, de ebbe biztosan nem.
      Bocsánat :(

      Törlés
  2. Értem :)) háát nem baj :) attól még nagyon jóó lett ^^.

    VálaszTörlés

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert