2015. március 28., szombat

Is This A Dream? 1. rész



Cím: Is This A Dream?
Alcím: Open Up Your Eyes
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Bill Kaulitz / saját szereplő

Chapter 01: "For the first time you can open your eyes"


Alicia-nak...


For the first time you can open your eyes
And see the world without your sorrow
And no one knows the pain you left behind
And all the peace you could never find
Is waiting there to hold and keep you
Welcome to the first day of your life
Just open up your eyes
As I lay you down tonight
Safe on the other side
No more tears to cry”

Daughtry: Open Up Your Eyes



 "Az ember csak albérlő, amikor boldognak érzi magát valahol. És mindig a kiűzetés veszélye leselkedik rá."
- Virginia Despentes: Apokalipszis bébi


   Péntek délután volt. Az emberek többsége türelmetlenül és fáradtan várta, hogy végre hazaérhessen az egész napi munka után. Nehezen lehetett elképzelni, hogy családjuk van, férjük, feleségük, barátok, akik szeretik őket, elvégre olyan unottan szemlélték az őket körülvevő világot és a többi embert. Erre talán még lehet is találni mentséget, de arra nem, ha udvariatlanok vagyunk másokkal. Ha kell, kérjünk bocsánatot és ugyanígy bocsássunk is meg. Nem kell megváltanunk a világot, elég, ha csak egy picit jobb hellyé tesszük.
   Ez volt Olivia hitvallása is. Bármennyire is rossz volt a kedve, sosem felejtett el kedvesen mosolyogni, vagy épp kérés nélkül is segíteni egy idős hölgynek a boltban. Szeretett csak úgy vadidegenekre mosolyogni és figyelni a reakciójukat. Volt, aki némi zavar után viszonozta a gesztust, és volt, aki semmit nem értve, vagy épp valami elmebetegnek gondolva Oliviát, egyszerűen elfordította a fejét. Nagy ritkán azonban sikerült megtalálnia az egyetlen olyan embert, aki hasonlóan szemlélte a világot, s egy mindentudó, cinkos mosoly volt erre a bizonyíték.
   Mindezek után nem csoda, ha Olivia úgy sétált végig az utcán péntek délután, hogy szinte fülig ért a szája, miközben halkan dúdolt. Pedig ő is fáradt volt, hosszú és nehéz nap állt mögötte. Az emberek különösen undokak és mogorvák voltak vele, ő viszont nem tehette meg, hogy ne mosolyogjon és tűrjön el minden durvaságot. Meg kellett tennie, ha meg akarta tartani az állását. És ő akarta, mert imádta. Igaz, hogy csak egy régiségbolt volt, de jelen pillanatban ez jelentett számára mindent. Az, hogy új emberekkel találkozhat, és új ismeretekre tehet szert, semmivel sem helyettesíthető szempont volt.
   Még mindig lenyűgözte a város. Hiába telt el már több mint két év a költözése óta, még mindig képes volt eltátani a száját az őt körülvevő épületektől, a kék égtől, az óceán folyamatos morajlásától, de még a kilátástól is a szobája ablakából.
   És mindez akkor sem volt másként, mikor az egész napos munka után zsibongó fejjel állt a zebránál arra várva, hogy végre zöldre váltson a lámpa. Pillantása néha a jelzőlámpa felé rebbent, figyelme azonban minden másra fókuszált, kivéve a forgalomra; a mellette álló emberekre, az út túloldalán magasodó épületekre, a kézen fogva andalgó párokra, a kutyát sétáltató kislányra, a virágot szorongató idős úrra, az étterem ablakában felvillanó fényekre. És a háta mögött civakodó gyerekekre. Ő csak az orra alatt somolyogva hallgatta az élénk eszmecserét arról a bizonyos utolsó darab csokiról, míg a gyerekekkel lévő nő, valószínűleg az édesanyjuk, már a türelme végén járva próbálta őket csitítani.
   - Srácok, bírjatok már magatokkal – sóhajtotta fáradtan a nő. – Ne, ne lökdösődjetek! – hallotta közvetlenül a háta mögött Olivia, majd finom kis bökéseket is érezni vélt a fenekén. – Odafigyelj és ne bökdösd szegény lányt az iskolatáskáddal.
   Olivia arcán ismét megjelent az elmaradhatatlan mosolya, s már épp hátra akart fordulni, hogy szóba elegyedhessen az anyukával, mikor észrevette, sárgára váltott a lámpa az autók sávja felett. Már csak pillanatok kérdése volt, hogy a gyalogosok a zebrára léphessenek. A másodperceket számolva figyelte a két lámpát felváltva, mivel tudta, amikor az autósok pirosat kapnak, tíz másodperc múlva a másik lámpa is váltani fog.
   Piros
   Már csak tizenöt percet kell gyalogolnia.
   Kettő
   Vacsorát kell főznie.
   Négy
   Át kell néznie a leltárjegyzéket.
   Hat
   Meg kell terveznie a hétvégi árubeszerző körútja útvonalát.
   Nyolc
   Fel kell hívnia…


(Photo: http://itslikecherrypie.tumblr.com/post/105800082637/cwtwist-clock-on-we-heart-it)


\m/(-.-)\m/

2 megjegyzés:

  1. huuu nagyon kíváncsi lettem a végére. Mihamarabb a kövit :) :) :)
    Eszty
    És még annyit szerettem volna hogy a Wenn ich weine - nak mikora várható a vége. ? :) :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most úgy gondolom, hogy következő részt csak egy hét múlva fogok hozni, leginkább azért, mert még nincs befejezve. Csakis azért döntöttem a publikálás mellett, mert abban bízom, hogy a határidő jelentette nyomás majd egy picit megrugdossa a hátsóm, és végre sikerül lezárnom.

      A Wenn ich weine-val kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs, még mindig. Nem kezdtem még hozzá.

      Izzie

      Törlés

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert