Is This A Dream? 2. rész

Cím: Is This A Dream?
Alcím: Open Up Your Eyes
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Bill Kaulitz / saját szereplő
Chapter 02: "And see the world without your sorrow"

"Nem voltam képes elereszteni. Az istenek bocsássanak meg nekem, ha ez önzés, de semmit sem akartam jobban, mint hogy velem maradjon mindörökre."

- Julie Kagawa: Vaskirálynő

   Nem tudta, hol van. Minden idegen volt körülötte és nagyon fehér, ezt még a félhomály ellenére is meg tudta állapítani. Nem a saját ágyában feküdt, a matrac kényelmetlen volt, ujjai pedig durva, merev anyagú takarót érintettek. Furcsa szag vette körül, fertőtlenítőszer és gyógyszerek. Mint egy kórházban. Ettől a gondolattól csak még inkább összezavarodott, próbált felülni, a hirtelen mozdulatoktól viszont egyszerre nyilallt bele a fájdalom a fejébe és a bal térdébe egyaránt. Ezek után inkább nem ficánkolt tovább, hanem mozdulatlanságra kényszerítve magát igyekezett betájolni a sajgó testrészeit. Fintorogva állapította meg, hogy úgy nagyjából mindene fáj, de leginkább a bal térde, a feje, a jobb könyöke, a háta és a feneke, illetve a bal kézfejében is kellemetlenül szúró, kissé csípő érzése támadt. Megemelve a kezét észrevette a bőre alá fúródó tűt és a hozzá tartozó infúziós tasakot. Ezek után már tényleg nagyon érdekelte, hogy mi is történhetett vele. Az volt az utolsó emléke, hogy állt a zebránál és arra várt, hogy váltson a lámpa.
   Gondolatait egy halk sóhaj akasztotta meg, a hangszín alapján férfitől származott. Kíváncsian fordította fejét a hang irányába, mindenre felkészült, kivéve arra, amit végül maga előtt látott.
   Egyetlen szó jutott eszébe: gyönyörű. Talán még levegőt venni is elfelejtett, annyira belefeledkezett a látványba.
   Az ablak előtt egy férfi ült, vagyis inkább aludt a kényelmetlen széken. Hosszú, vékony lábait maga elé nyújtva, bokában keresztezve tartotta, míg ujjai hasán pihentek, szintén összefűzve. Fejét és jobb vállát a falnak döntötte, s valószínűleg egyedül ez akadályozta meg abban, hogy a földön kössön ki. Olivia elképzelni sem tudta, hogyan bír egyáltalán megmaradni azon a picurka széken egy ennyire magas ember. Magas volt, ezt rögtön látta, legalább másfél fejjel magasabb, mint ő.
   Az ablakon beszűrődő narancssárgás, alkonyi fény megvilágította a puhán fénylő, világos hajat, a borostának köszönhetően férfias, ám különös módon mégis kisfiús arcot, a pisze orrot, az érzékien telt, kívánatos ajkakat, a kecses nyakat, a kidolgozott mell- és karizmokat, az alkaron kirajzolódó erek finom hálóját, a félhomályban fekete foltoknak tűnő tetoválásokat, a lapos hasat és a hosszú, vékony lábakat.
   Az a bizonyos szó még mindig ott körözött a fejében: gyönyörű.
   Abban a pillanatban nem akart mást, csak figyelni az édesen szundikáló, halkan szuszogó istent. Mert nem lehetett más, csakis valami természetfölötti csoda része, és pusztán merő tévedésből pottyantották az ő ágya mellé.
   Még akkor is erre gondolt, mikor nagyot ásított, s hirtelen rászakadt az ólmos fáradtság érzése. De ő nem akart aludni. Nem akarta elveszíteni a gyönyörű látomást.


(Photo: http://lulufrost.tumblr.com/post/96459332971/a-beautiful-wreckage-source)


\m/(-.-)\m/