2020. március 31., kedd

Bleib mit mir! 13. rész


„Csak akkor tudod megmutatni, hogy valójában milyen fából faragtak, amikor váratlanul hátráltató tényezőkkel és akadályokkal kell szembesülnöd. Mindez az élet ’tesztje’.”
- Szabó Péter – Brian Tracy: Az önfegyelem ereje



13.
Tom


Eddig sem volt épp rózsás a hangulat, de amikor csak úgy, egy szó nélkül kiszállt Lisa az autóból, már a klinika parkolójában, Tom azt hitte, ott helyben fog agyvérzést kapni. Egyszerűen nem bírta ép ésszel felfogni, hogy lehet valaki ilyen makacs, önfejű, érzéketlen, hideg és nem utolsó sorban bunkó.

Ő igazán nem kért sokat, csak egy tisztességes választ. Nem a melltartója kosár méretére volt ő kíváncsi – azt magától is kitalálta –, hanem hogy mi a francba csöppent bele.

Már annyira nem értett semmit. Miért olyan szélsőségesek Lisa érzelmei? Miért nem képes elfogadni a közeledését? Mi történhetett vele, ami miatt így bezárkózik?

Tudni akarta. Mindent tudni akart Lisáról. Érteni akarta őt.

Annyira tehetetlennek érezte magát, mikor látta Lisán, hogy valami baj van… Az isten szerelmére, hisz majdnem sírógörcsöt kapott a kocsiban, miután kijöttek az orvostól. Bármennyire is igyekezett leplezni, az előre eső vállai, a görnyedt testtartása és a remegő hangja mindent elárult Tom számára. Abban a percben Lisa ugyanolyan sebezhető volt, mint akkor éjjel.

Tom egyszerre volt dühös és kétségbeesett. Szeretett volna segíteni Lisának. Maga sem értette igazán, hogy miért, de szerette volna, ha azok a gyönyörű kék szemek a boldogságtól csillognának és nem a bánatkönnyektől.

- Lisa! – szólt a lány után, aki már jó pár méter távolságban járt.

- Tessék? – fordult vissza Lisa. A mozdulattól szoknyája fodrai meglibbentek, megmutatva vékonyka combjait. Tomnak nagy erőfeszítésébe került, hogy Lisa arcán tartsa szemeit. – Menj csak haza! – közölte nyersen Lisa. – Nem tudom, meddig fog elhúzódni… Köszönök mindent… tényleg. – Úgy tűnt, mintha először mást akart volna mondani, s pont ezért sem hatottak őszintének a szavai.

- Veled megyek – jelentette ki Tom ellentmondást nem tűrő hangon. Elhatározta, hogy ő bizony falakat fog döntögetni. És az sem érdekli, ha azok vasbetonból vannak, vagy a házőrzők hatméteres sárkányok. Ő lesz Rambo, a Terminátor, Bruce Lee, a Pókember és Chuck Norris egy személyben. Még ha a fene fenét eszik is, de be fog jutni a toronyba zárt királykisasszonyhoz.

- Ahogy tetszik – rántotta meg a vállát olyan minden-mindegy mozdulattal Lisa. – De aztán hozzám ne gyere sipákolni, hogy valaki lefotózott egy félájult csajjal a nőgyógyászaton – nézett fel összehúzott szemekkel a tőle fél méterre megtorpanó Tomra.

Tom nem válaszolt, csak egy hatalmas, magabiztos mosollyal az arcán, mint egy vérbeli úriember nyújtotta karját Lisának, aki a szemeit forgatva indult el az épület bejárata felé.



\m/(-.-)\m/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert