2011. szeptember 8., csütörtök

Für dich allein 42. rész [előzetes]


"Ismerős kép, hogy az éjszaka közepén (jelen esetben hajnalban) álmodból felriadva megvilágosodsz?
Például valami olyan kérdésre vagy problémára kapsz választ, amin egész nap agyaltál.
Nos, velem is hasonló történt.
Összeugró rugóként ültem fel, emberesen belerúgva a gyanútlanul szunyókáló Tomba.
Egész testemet elöntötte a pánik. Reszketve húztam térdeimet a mellkasomhoz, a takarót pedig az orromig rántottam. Ijedtemben még a kis csücskét is majdnem elkezdtem rágcsálni, mintha csak valami rossz horrort néznék.
- Mi a baj? - motyogta Tom, s míg egyik kezével a bántalmazott sípcsontját dörzsölgette, addig szabad kezének ujjait végighúzta a gerincemen. Érintése nyomán a sok kis pillangó vadul verdesni kezdett a hasamban. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem a pánikomat kiváltó problémáról, és mosolyogva bújtam Tomhoz. Arcomat azonnal a nyakához szorítottam, s úgy öleltem őt, mintha ez lenne az utolsó percünk együtt. Bár, így jobban belegondolva, ez nem is állt messze a valóságtól. Pár órán belül elmegyek, és csak az érintések emléke marad. Ki kellett használnom minden egyes vele töltött időt. - Rosszat álmodtál? - húzott magához még közelebb, karjait szorosan körém fonva. Hangja álmosan csengett, számomra azonban ez volt a világ legszebb dallama.
- Csak eszembe jutott valami - simogattam meg az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.
- Hm... nekem is eszembe jutott valami - mosolyodott el, még mindig lehunyt szemekkel, s keze a fenekemre csúszott."

\m/(-.-)\m/

6 megjegyzés:

  1. váárrjjj, most a csajszi hova is megy? miiiiii? lemaradtam vmiről?:D

    VálaszTörlés
  2. Ejnye-bejnye! El leszel dádázva :D Hát hogy tetszett olvasni a korábbi részeket?
    Magyarországra utazik a gyerekkori barátnőjéhez, annak az eljegyzésére, és több mint egy hónapig távol lesz...
    Most nagyot csalódtam :' Már öt zsepit telebőgtem XD
    / Csak vicceltem! Nem csoda, hogy elfelejtetted, elég sok idő telik el egy-egy rész között. Bocsánat... /
    Puszi <3

    VálaszTörlés
  3. semmi gond, én bocsi, hogy nem emlékszem. De ne csodálkozz a saját történeteimre sem emlékszem, sőt a szereplőimére sem.. És nem csak a te történeteidnél vagyok úgy, hogy nem tudom, hol tartottunk:D Bocsánat, pedig imádom, ahogy írsz, ahogy fogalmazol, ahogy MINDEN!!!<3<3

    VálaszTörlés
  4. Írtad, hogy a 'saját történeteid'. Megkérdezhetem, hogy mi az oldal címe, ahová írni szoktál? Lehet, hogy csak én vagyok bamba, de nem találkoztam még vele... :D

    VálaszTörlés
  5. anyám Izzie nagyon jó már nagyon várom :)
    Gréti <3

    VálaszTörlés

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert