2023. november 23., csütörtök

Bleib mit mir! 28. rész


„Ha valaki igazán fontos a számodra, sebezhetővé válsz.”
- Ally Condie: Célhoz érve


28.
Bill


Épp valami gagyi műsort néztek a tévében. Pontosabban Tom nyomkodta a távirányítót, ide-oda ugrálva a csatornák között.

- Hali! – vágódott be közéjük a semmiből megjelenve Lisa. – Mi ez a punnyadás? – csapott rá mindkettejük combjára, teli szájjal vigyorogva.

- Téged meg ki engedett be? – kérdezte flegmán Tom. Bill megrökönyödve bámult Tomra Lisa feje fölött, de aztán rájött, hogy bátyja csak szórakozik.

- A jobbik feled – öltötte ki a nyelvét Lisa, majd benyúlt a kanapé párnái közé. Úgy tűnt, keres valamit.

- Mit keresel? – kérdezte Bill kíváncsian. Volt valami fura Lisa viselkedésében. Feltűnően közvetlen volt velük. Főleg Tommal. Korábban ilyen nem volt.

- A távirányítót. – Bill majd’ lefordult a kanapéról, mert Lisa benyúlt Tom feneke alá. Tomnak szeme sem rebbent, csak meglengette Lisa orra előtt a fekete távkapcsolót, ami végig ott volt a kezében.

- Csak taperolni akartad a seggem – húzta fel az egyik szemöldökét Tom. – Valld csak be.

- Lebuktam – motyogta Lisa, a szája elé téve a nyitott tenyerét.

Nekem itt valami nagyon gyanús, morfondírozott magában Bill.

- Most én jövök – csapta össze a tenyerét Tom, s a távirányítót Bill ölébe dobta, kezét meg rácsúsztatta Lisa combjára.

- Csak szeretnéd, te perverz disznó! – csapott rá a kezére Lisa.

- Öhm… magatokra hagyjalak? – szólt közbe Bill bizonytalanul, mert Lisa és Tom egymás kezét fogva nézett farkasszemet.

- Nem szükséges – fordult felé Lisa, majd a távirányító után nyúlt, s hátradőlt a kanapén, befészkelve magát a két fiú közé. – Nézzünk valami mást – kezdte el Lisa is ugyanúgy kapcsolgatni a tévét, ahogy korábban Tom. Ami Bill számára a leginkább szembetűnő volt, hogy bátyja keze továbbra is Lisa combján pihent, Lisa pedig Tom kézfejét cirógatta.

- Film? – kérdezte Bill. Igyekezett legyőzni a késztetést, hogy nyíltan, ott helyben rákérdezzen a viselkedésükre.

- Ha nincs más, akkor jöhet – mosolygott Lisa Billre, majd figyelmét ismét a tévé felé fordította. – Hogy lehet megdugni egy sellőt? – nézett Lisa Tomra, miután egy hosszú pillanatig Lady Gaga, You And I című dalához készült klipjét bámulta egy zene-csatornán.

- Ezt most miért tőlem kérdezed? – kérdezett vissza felháborodva Tom. – Honnan a francból kellene tudnom? Még nem csináltam sellővel.

- Akkor mi mással csináltad? – nézett rá elkerekedett szemekkel Lisa. – Rámásztál egy kutyára, vagy hagytad, hogy meghágjon egy ló a méteres farkával? – hajolt egészen közel Tom arcához. Billből röfögő hangot hallatva tört ki a visszafojtott nevetés.

- Mi olyan vicces? – förmedt rá Tom öccsére. – Mi van, mazsola? – címezte ezúttal Lisának a kérdést. – Kóstolgatsz? – sziszegte sértődötten.

- Inkább nem – fintorgott Lisa. – Anyukám azt tanította, hogy ne tegyek minden koszt a számba.

- Ez igazán kedves volt – morogta Tom és mielőtt felállt volna a kanapéról, alaposan belecsípett Lisa oldalába.

- Aú, hisztis picsa! – nyekeregte Lisa.

- Aki mondja! – vágta vissza a válla fölött Tom.

- Nem kellene utána menni? – komolyodott el Bill. Attól félt, hogy bátyja komolyan berágott Lisa beszólásain.

- Nem – vonta meg a vállát Lisa hanyagul. – Fogadjunk, hogy csak tíz percig fogja bírni – nyújtotta a kezét Billnek.

- Állom – fogadta el a gesztust Bill. Érezte, hogy Tomnak tíz perc kevés lesz a lehiggadásra. Azért mégiscsak jobban ismerte őt, mint Lisa.

- Milyen filmet szeretnél nézni? – mosolyodott el Lisa, s egyik lábát maga alá húzva fordult teljes testével Bill felé.

Bill még mindig nem tudta igazán hova tenni a hirtelen jött változást. Egyre csak azon gondolkodott, hogyan kérdezhetne rá. De talán az egésznek köze volt ahhoz, hogy Lisa három nappal korábban Tommal aludt. A bökkenő csupán az volt, hogy Bill nem tudta, mi történt kettejük között akkor éjjel. Hiába is próbálta kiszedni Tomból a részleteket, csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy Lisa azért ment át, mert félt a vihartól és semmi sem történt közöttük. Az utóbbit Bill csak nehezen tudta elképzelni, hisz ismerte Tom természetét. A szíve mélyén viszont bízott benne, hogy bátyja végre nemcsak a farkával gondolkodott.

Annyi évig volt egyedül, annyi éven át hajszolta a tartalom nélküli, semmit sem jelentő testiséget. Tom is megérdemli végre, hogy valaki szeresse őt. De nem csak a hírnevéért és a pénzéért, hanem azért, amilyen ember valójában. A hülye, disznó beszólásaiért, a néha önimádó viselkedéséért, a makacsságáért, a szexista megjegyzéseiért, ugyanakkor a kedvességéért, a jószívűségéért és a néha gyermeteg, kisfiús énjéért.

- Nem tudom – rázta meg a fejét zavartan Bill, mikor rájött, túl sokáig hallgatott. – Válassz te – mosolyodott el a hatalmas, érdeklődő kék szemeket látva.

- Mily könnyelmű vagy, drága barátom – kuncogott Lisa. – Hol a pornó? – csapta össze a tenyerét vigyorogva.

Ez a kérdés újabb meglepetésként érte Billt. Álmában sem gondolta volna, hogy Lisa ilyen kis dinnye, bohó és szertelen. De legalább ebből arra is rájött, hogy miért vonzódik hozzá Tom. Mert vonzódik hozzá, ez már nyilvánvaló. És az is, hogy Lisa viszonozza az érzéseit. Az egy milliót érő kérdés már csak az volt, hogy milyen címke van a kapcsolatukra biggyesztve.

- Jaj, ne nézz már így rám! – forgatta meg a szemeit Lisa és megbökte Bill vállát.

- Ne haragudj – húzta el a száját Bill. – Csak még nem szoktam meg, hogy itt vagy, és ilyen vagy.

- Figyelj, tudom, hogy nem volt épp kifogástalan a viselkedésem – komolyodott meg egyszerre Lisa arca és hangja. – De hidd el, igyekszem – biccentette oldalra a fejét, egy halvány mosollyal az ajkain.

- Mi van köztetek Tommal? – tette fel a kényes kérdést Bill.

- Semmi – mondta Lisa. – Barátok vagyunk.

- Valóban? – szuggerálta Bill.

- Valóban – kacsintott rá Lisa, majd egy cuppanós puszit nyomott Bill arcára.

- Megnézem Tomot – pattant fel Bill a kanapéról zavartan. – Buktad a fogadást – vigyorgott a lányra még utoljára. - Tom! Bejöhetek? – kopogott nem sokkal később bátyja ajtaján.

- Gyere! – hangzott az ajtón túlról, s Bill csak ezek után lépett be. – Mit akarsz?

- Kíváncsi voltam, hogy tényleg berágtál-e Lisára – huppant le bátyja mellé, aki az ágyon hanyatt fekve, a hasán összekulcsolt kezekkel bámulta a plafont.

- Pff – mordult fel és az oldalára fordult.

- Ez most mi volt? – kerekedtek el Bill szemei.

- Semmi.

- Tetszik neked – mondta, a hangsúly pedig egyáltalán nem kérdő volt.

- Nem tetszik – vágta rá azonnal Tom.

- Ó, dehogynem – kacagott fel Bill.

- Mondom, hogy nem! – ült fel Tom dühösen.

- Tom, látom, amit látok – forgatta meg a szemeit Bill. – Majd megpusztulsz érte. Látom, hogyan nézel rá, hogyan érsz hozzá… - Egy pillanatra elhallgatott. – Basszus, te szerelmes vagy belé – kapta a szája elé a kezét.

- Te meg vagy húzatva – motyogta Tom elkerekedett szemekkel. – Nem vagyok szerelmes belé! – rázta a fejét.

- Ahogy gondolod – nézett rá Bill szánakozó pillantásokkal. – De százszor is kimondhatod, attól még igaz marad.

Most már egyértelmű volt, hogy Tom fülig belezúgott Lisába. A heves tagadása viszont azt jelenti, hogy nem nagyon akarja beismerni és felismerni a saját érzéseit.


( Eredeti bejegyzés: 2012. január 4. )


\m/(-.-)\m/

4 megjegyzés:

  1. Sziaaaaaa!!!!

    Aztaaa ,nagyon nagyon nagyon nagyon awww király lett :D:D Az a rész amikor Lisa megkérdezi Tomot ,hogy -hogy lehet megdugni egy sellőt ..hát azon besírtam *.* Meg,hogy akkor mivel csinálta ...kutya ,ló :P
    "Kóstolgatsz mazsola :D:D "Hisztis picsa" :):)nagy volt :):)
    Bill és Tom beszélgetése , olyan igazi tesók :D Amikor Tom állította ,hogy nem tetszik neki Lisa és Bill meg akkor is ..."Ó dehogynem " :) Igen szentül megvan győződve róla :D:D
    Lisa alakítása ..Vad csa-csajok :):) vicces volt :D :D És a beszélgetésük sem az útólsó :_)
    Tehát ,remek lettt :D:D Fantasztikus író vagy :D És egyszerűen ahogy megírod ..bele lehet képzelni...egy külön kis világ :D Mintha egy lepke ként ott ülnék a párkányon és onnan figyelem a történteket :D:D
    Király volt ..egyszerűen fenomenális !!!
    Hamar kövit :D:D:D:D
    Puszim <3

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon szuper lett, annyit nevettem rajta:D:D a beszólások, a végén Tom és Lisa kacérkodása:D:D i love it:)

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlenül furcsa volt ez a hirtelen változás Lisánál, ez a sok energia, ez a bohókás viselkedés... Jó, már az előző részben is nyitott Tom felé, de ez most tényleg hirtelen ért :D Meg hogy ennyire közvetlenek. Asszem kb úgy érzem most magam, mint Bill :P Amúgy édesek, ahogy itt szórakoznak egymással. Azt hiszem, azt már felesleges is írnom, hogy tetszett a rész, mert mindig tetszenek ^^ Folytatást kérünk :)

    VálaszTörlés
  4. Minike:
    KÖSZÖNÖM szépen :)
    Most erre mit mondhatnék? Lisának néha túlműködik a fantáziája :D
    De most töredelmesen bevallom, a sellős kérdést jómagam is feltettem egy beszélgetés során, de csak miután megkérdeztem, hogy mitől göncöl a göncöl-szekér :))
    És még egyszer elmondom, ha eddig még nem tettem meg elégszer, hihetetlenül jól esik, hogy fantasztikus írónak tartasz :D

    Leona:
    KÖSZÖNÖM szépen :)
    Elhiheted, megírni is éppolyan élvezet volt :D

    Gabee:
    KÖSZÖNÖM szépen :)
    Bocsánat, ha túl gyorsnak és erősnek tűnik a változás Lisa viselkedésében :( Csak "kézzelfoghatóan" akartam érzékeltetni a viszonyok alakulását.
    És egyébként Simone mondott valami hasonlót Tomnak, hogy Lisa hangulatember; egyik nap jégcsap, másnap viszont egy ragyogó napsugár. Gordonnal és a barátaival való kapcsolatában és viszonyában - a korábbi részekben - megfigyelhető volt ez a csipkelődő és kötekedő stílus, és persze a közvetlenség. A barátainak tekinti az ikreket, közel engedi őket magához, ezért is a változás... Remélem nagyjából érthető volt, hogy mit akartam kihozni ebből.
    És nagyon remélem, hogy nem szóltam el magam a folytatást illetően :)

    Puszi nektek <3

    VálaszTörlés

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert