„Akkora a nyugalom bennem, olyan határtalan, lehetetlen, hogy így maradjon, félek, innen fog elromlani minden. Ekkora tisztaságot nem éreztem még ma, örülhetnék, de hát ismerem a menetet. Érdemes lenne pedig kihasználnom a szerencsés lelkiállapotot, meg kéne állítani valahogy a pillanatot, bárcsak lehetne. Mert innen szinte biztosan lefele vezet az út.”
- Egressy Zoltán: Szarvas a ködben
6.
Tom
A fürdőszobából lépett ki, derekán mindössze egy törölközővel. A folyosón lépdelve a szobája felé vette az irányt. Már a kilincsen volt a keze, mikor meghallotta a lentről, a nappaliból felhallatszó hangokat. Egy lány nevetését. Mit nevetést? Vidám, jóízű kacagást. Már csak attól, hogy hallotta, az ő szája is mosolyra kunkorodott. Úgy döntött, gyorsan felöltözik és megnézi magának, ki is az, akinek ilyen jókedve van.
Viszonylag gyorsan belebújt a már előre kikészített ruháiba, majd ráérős léptekkel indult a lépcső felé. A legfelső lépcsőfokon állt meg, s előbb onnan mérte fel a terepet. Senki mást nem látott, csak Edot, aki minden egyes lábbelibe belenyomva az orrát vette le a szagmintákat, mindeközben farkincája ütemesen járt jobbra-balra. A legnagyobb érdeklődést azonban Tom piros-fehér sportcipője váltotta ki belőle. Na, ilyen se volt még, hogy egy csaj a lábszagomra gerjedjen, futott át egy gondolat az agyán. Már épp mozdulni készült, mikor az eddigi hang- és szófoszlányok után, egyetlen mondat tisztán eljutott hozzá.
- 15 perc tedd ide, rakd oda után tökéletesen elszáll az ihlet. Egy dugás nem ér ennyit.
Tom mindezt hallva jót kuncogott magában, főleg akkor, mikor valaki a konyhában egyértelműen megfulladni készült. A további fejlemények reményében helyet foglalt a lépcső tetején. Pár pillanat múlva megjelent két bolyhos, nyuszis mamuszban csoszogva egy, Tomhoz viszonyítva igazán pöttöm leányzó. Első ránézésre úgy 18 évesnek tippelte a zavar pírjában égő lányt – már amennyit látott belőle a lépcső korlátjának rácsain át.
Hatalmas kék szemei rögtön felhívták magukra a figyelmét. Hosszú, minimum a háta közepéig érő, göndör szőke haja pedig csak még angyalibbá tette őt. Főleg úgy, hogy látszott, nem olyan régen mászott elő a párnák közül.
Nem vette észre Tomot, annyira elmerült a gondolataiban, illetve Edo is magára vonta a figyelmét. Ott ücsörgött az ajtó előtt, szájában Tom cipőjével. A kutyus gazdája, hisz ki más lehetett volna, csak egy pólót viselt, s így, háttal Tomnak, tökéletes rálátást engedett meztelen lábaira, egészen a fenekéig. Tom titkon remélte, hogy vethet egy-két pillantást a lány hátsójára. Erre minden esélye megvolt eleinte, mivel a lány csípőre tett kézzel, enyhe terpeszben, csípőjét jobbra tolva állt a megszeppent kölyök előtt.
A villantásból azonban nem lett semmi, mert a lány letérdelt Edo elé és mintha csak egy gyerek állna vele szemben, kezdett el beszélni hozzá. Tom nem igazán tudta hova tenni az érzést, ami a lány lágy, duruzsoló hangja és az abból kicsendülő gyengédség és törődés váltott ki.
A lány nem maradt sokáig, mindössze megígérte Edonak, hogy az éjszakát az ő ágyában töltheti.
Ez az ajánlat Tomnak sem lett volna ellenére.
\m/(-.-)\m/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése