2011. augusztus 30., kedd

Für dich allein 41. rész


Új rész!!!!!
Szigorúan 18 éven felülieknek!!!

41. rész - "Sohasem hittem..."

A délután hátralévő részében még utoljára átpásztáztam az összes fellelhető helyiséget, polcot és szekrényt ellenőrizendő a csomagjaim tartalmát.
Nagyot sóhajtva, ugyanakkor elégedetten huppantam le a kanapéra egy nagy adag, mindenféle jóval megpakolt gyrossal, Dharma és Greg-et bámulni.

- Mhia – nyögtem a telefonba – fuldoklásig teletömött pofival –, miután sikerült előkaparnom a kanapé párnái közül.
- Nyeld le! – kuncogta Tom a vonal végén.
- Nem tudom, miről beszélsz – küzdöttem le a falatot a torkomon.
- Ahha. – Magam előtt láttam, ahogy a szemeit forgatva fintorog.
- Mikor jössz? – kérdeztem izgatottan.
- Későn – sóhajtotta.
- Nee máár!
- Megvársz? – vette halkabbra a hangját.
- Naná! Szexi fehérneműben – búgtam a fülébe.
- Sok lesz – vágta rá gondolkodás nélkül.
- Bugyi? – kentem ketchupot az alsó ajkamra mutatóujjammal.
- Sok.
- Masni a hajamban?
- Meggondolandó – hümmögött elgondolkodva.
- Menned kell – jegyeztem meg, reagálva a Tom közelében hallatszó hangzavarra.
- Úgy tűnik.
- Majd csörgess meg, ha indulsz, jó? – Annyira szerettem volna vele lenni.
- Jó. – Beállt a kínos csönd. Szívem szerint kimondtam volna az „sz” betűs szót, de féltem, hogy azzal csak elriasztanám.
- Akkor… este. Sze… Khm… Szia – nyögtem zavartan, tenyeremet szememre szorítva.
- Szia. – Hangja halk volt, s ez csak arról győzött meg, hogy egyetlen rohadt nyelvbotlás elárult.

Már este hét is elmúlt, de Tom még nem adott magáról életjelet. Én meg már kétszer zuhanyoztam. Először azért, hogy tiszta legyek és fincsi illatú, másodszor viszont már azért, mert annyira be voltam sózva Tom miatt, és a várható éjszakai program miatt, hogy minden egyes percben elöntötte testemet a forróság és levert a víz.
Kilenc után szólalt meg a telefonom. Nem hazudok, ha azt mondom, életemben nem voltam még olyan frusztrált, ideges és begerjedt, mint akkor. Már csak attól majd’ elélveztem, hogy meghallottam mély hangját.
- 10 perc múlva indulok – mondta csupa izgatottsággal a hangjában. Nocsak-nocsak!
- Egye-fene! Akkor megvárlak – válaszoltam beletörődve.
- Haza is mehetek… - mondta sértődötten.
- Ahogy gondolod. Akkor viszont kénytelen leszek egyedül megoldani az örömszerzést – igyekeztem nem elröhögni magam, és helyette csalódottságot csempészni a hangomba. – Úgy tűnik a földszinten lakó fiatalember fogja látni, mi is van rajtam… Pedig neked is tetszett volna… Milyen kár… - sóhajtottam.
- M-mi van rajtad? – dadogta elfúló hangon. Először nem válaszoltam, csak csendben hallgattam a szuszogását.
- Semmi – leheltem alig hallhatóan.
- És még én vagyok perverz – motyogta rekedten, egy hosszú pillanat után.
- Izzievel beszélsz? – hallottam meg Bill hangját a háttérből.
- Nem – vágta rá Tom ellenségesen.
- Jól van, na! Mi bajod van? – reagált Bill sértődötten, majd egy jól hallható ajtócsapódás következett.
- Siess! – mondtam utoljára, majd bontottam a vonalat abban bízva, hogy Tom hallotta, mit mondtam.

Később, miután beengedtem az épületbe, a kis előszobámban toporogva vártam, hogy végre felérjen hozzám. Mindössze egy bugyi és melltartó volt rajtam – természetesen csipke, bármennyire is utáltam –, és a pamut köntösöm.
Nem is kellett kopognia. Ahogy meghallottam szapora lépteit a lépcsőházban, sarkig tártam az ajtót.
Felocsúdni sem volt időm, máris a falhoz szorítva találtam magam, ajkaimon Tommal.
Vadul, kiéhezve csókolt, kezeit azonnal a köntösöm alá bújtatva, meztelen bőrömet keresve.
Fenekem alá nyúlva emelt az ölébe.
- Hazudtál – karcolta fogával a nyakam.
- Füllentettem – nyögtem, ahogy belemarkolt a combjaimba, és megindult velem a nappali felé. Útközben lehámoztam magamról a köntösömet, s így már akadálytalanul simulhattam hozzá.
- Ezért bünti jár – fektetett le az ágyra, majd fölém térdelve, végighúzta ujjait a melltartó vonalán.
- Ne fogd vissza magad… - rángattam le róla a fölső ruházatát. Ahogy szabaddá vált a mellkasa, fordítottam a helyzetünkön, s a csípőjén ülve csókoltam végig felsőtestét, egyetlen négyzetcentimétert sem kihagyva a kényeztetésből. Hagytam, hogy hajam szétterüljön a mellkasán, és ugyanazt az utat járja be, amit a csókjaim.
És bár már legutóbb is eljutottunk eddig, ettől függetlenül volt bennem annyi félsz és bizonytalanság, hogy csak remegő ujjakkal tudjam megérinteni finom bőrét.
Végighúztam ujjaim a kidolgozott izmokon, le a köldökéig, ahol köröket rajzolgatva időztem el, s csak ezután indultam lejjebb.
Mielőtt azonban egészen közel kerülhettem volna a nadrágjához, az eddig térdemet, combomat simogató kezei eltűntek rólam, s egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt.
Lábaim rögtön megtalálták a számukra tökéletes pozíciót Tom csípőjéhez szorítva.
Felsőtestemet megemelve segítettem, hogy könnyebben ki tudja kapcsolni a melltartómat. Karjaimat kibújtatva a pántokból, a szoba másik végébe dobta a fehérneműt, s így pont lezúzta a mintegy negyven centis, faragott elefántomat.
- Dumbo… - motyogtam letörten.
- Túl sokat látott… – simította kezét az egyik mellemre, majd lassú, finom, körkörös mozdulatokkal cirógatni kezdte a mellbimbómat.
Elnyílt a szám, de hang nem jött ki rajta, csak visszafojtott lélegzettel bámultam Tom vágyakozó arcát, ahogy a melleimet kényeztette.
- És neked mi jár ezért? – nyögtem, végigsimítva az alkarján, le az ujjai hegyéig.
- Jutalom – nézett a szemembe. A pillantásától összeugrottak a belső szerveim, minden egyes porcikám bizseregni kezdett, a méhem pedig akkorát rándult, hogy nyögve szorítottam összébb lábaimat Tom körül. Ettől viszont nem lett jobb a helyzet, csak még nagyobb lett bennem a vágyakozás, mikor a farmer anyagán át megéreztem férfiasságát nekem feszülni.
Kezeimet a hasára csúsztattam, s próbáltam kitapogatni a bejutási lehetőséget a gatyájába. Nehezen, mivel a kezem remegett, az agyam meg épp készült kirakni a „Fél óra múlva jövök” feliratot.
Egy hatalmas reccsenés társaságában tettem tönkre a cipzárt – nem volt türelmem lehúzni, csak szétrántottam.
Tom először megrökönyödve nézett hol a nadrágjára, hol rám, a kaján pillantás csak ezután következett.
- Bocsi – pillogtam rá, közben megvontam a vállam.
- Be kell szereznem pár tépőzáras darabot – hajolt a nyakamhoz, s nehezedett rám, miközben lerugdosta magáról a farmert, az én aktív közreműködésemmel.
Ezek után nem távolodott el tőlem, csak még közelebb bújt hozzám, még inkább befurakodott a lábaim közé.
Minden egyes szívdobbanásomat éreztem, de nemcsak a mellkasomban, hanem a torkomban, a fülemben, a hasamban, még az ujjbegyeimben is.
Soha senkit nem kívántam még így.
Hangosan nyögve konstatáltam Tom kezének jelenlétét a combjaim között.
Hirtelen azt se tudtam, mi történik velem, csak sodortak az események, szinte feldolgozni sem volt időm semmit.
Nem sokon múlt, hogy felsikítsak, amikor Tom ujjai rátaláltak a bugyimra, és a vékonyka anyagon keresztül simogatni kezdett.
Már évek óta nem voltam senkivel, így nem volt csoda, hogy pár mozdulat után hangosan nyöszörögve, a csípőmet ide-oda mozgatva könyörögtem a kielégülésért. Az már el se jutott a tudatomig, hogy lekerült rólam a bugyi.
Kinyitva a szemem, Tom édes arcát láttam magam előtt, ahogy fölöttem könyökölve figyeli az arcom. (Déja vu?) Kezeim a tarkójára csúsztak, majd pár erőteljesebb, határozott mozdulattal, fentről lefelé haladva végighúztam rajta ujjaimat.
- Tom… - suttogtam volna, de egyre feljebb csúszott a hangom, hisz ezzel egy időben találtak rá ujja a legérzékenyebb pontomra. A tarkóját, a vállát markolásztam levegő után kapkodva, míg ő lassú mozdulatokkal kényeztetett.
Teljesen kifordultam önmagamból.
Korábban nem voltam az az önkívületi állapotban sikoltozós fajta. Jonathan mellett (alatt) nem volt meg bennem a késztetés, hogy bármilyen hangot is kiadjak magamból – bár soha nem is volt ilyen frenetikus élmény vele az együttlét. De most? Egy 600 oldalas könyvet is vígan végigvonyítottam volna.
Bármennyire is igyekeztem Tom kipirult arcát, elnyílt ajkait csodálni, egyszerűen nem bírtam nem behunyni a szemeim, és nem a vállába karmolni, mikor ujjaival nagyon lassan és nagyon óvatosan belém hatolt.
Ujjainak lassú mozgása csak még nagyobb kínokat okozott, már nem voltam képes irányítani a testem. Csípőm az ő mozdulataival összhangban kezdett ringatózni.
- Istenem – feszítettem hátra a fejem. Mintha nem lett volna elég az eddigi élmény… Tom ujjai megtaláltak egy bizonyos pontot, melyet újra és újra megérintett, s ezzel életem legfantasztikusabb orgazmusának átéléséhez kerültem közelebb.
Elkerekedett szemekkel, ugyanakkor kíváncsian pislogtam fel Tomra. Az ő arcán, a szemeiben, a szívmelengető mosolyában a színtiszta szeretetet, odaadást láttam, és talán egy csipetnyi büszkeséget is, amiért valami olyat adhat, amit eddig még soha senki mástól nem kaphattam meg.
Azt akartam, hogy lássa, hogy tudja, mit érzek.
Csak néztem a gyönyörű, csillogó, őzike szemeket, miközben testemen végigömlött a gyönyör, megremegtetve a bensőm, ívbe hajlítva a hátam és minden egyes ujjamat görcsbe rántva.
Mindeközben a tüdőm úgy összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, de azért az elhaló nyögéseim és sóhajaim mégiscsak elhagyták ajkaimat.
Mintha az összes hajszálam és pihe a tarkómon az égnek meredt volna, a fülemben pedig egyre csak a saját vérem dübörgését hallottam.
Végül egyetlen nyögéssel, az eddig tüdőmet feszítő levegőtől megszabadulva ért el a csodálatos, minden egyes porcikámat átjáró, zsibbasztó kielégülés.
Nem bírtam máshová nézni. Az, hogy egész idő alatt láthattam Tom arcát, valami olyan meghatározhatatlan pluszt adott, amitől igazán különlegessé vált az egész pillanat.
Könnycseppekkel a pilláimon gyönyörködtem az én fekete angyalomban, aki elnyílt ajkakkal, hatalmasra tágult szemekkel, hangosan szuszogva tartotta arcomon csokoládébarna szemeit.
Még mindig kissé remegő ujjakkal, levegő után kapkodva simogattam az arcát, a haját, a tarkóját, vállát, az egész testét, ahol csak értem, mert egyelőre nem bírtam volna egyetlen értelmes hangot sem kinyögni.
Kezét hasamon pihentetve hajolt le, s lehelt csókot ajkaimra. Hosszú percekig feküdtünk összefonódva, kezeinkkel a másik testén kóborolva. Szó szerint lesimogattam róla a rajta feszülő alsónadrágot. El sem tudtam képzelni, hogy bírta elviselni ennyi ideig az anyag érintését.
Viszonozni akartam mindazt, amit ő adott.
A hátára fordítva másztam fölé, majd a combjain elhelyezkedve igyekeztem olyan gyengédséget, odaadást és gyönyört adni neki, amire csak képes voltam.
Nem tagadom, nem voltam túl gyakorlott szerető, a kezdeti megilletődött, bizonytalan mozdulataim ennek voltak köszönhetőek. De Tom türelmével és irányításával hamar ráéreztem, hogy mi az, amitől bőrén finom páraként megjelenik a veríték, amitől a teste, az izmai megfeszülnek, és amitől a világ leggyönyörűbb hangjait csalhatom elő a torkából.
Imádtam, hogy minden rezdülését érezhettem; a levegővételeit, izmainak remegését, a vére vad lüktetését, és ahogyan egyre közelebb kerül a kielégüléshez.
Szavakkal le sem lehet írni, hogy milyen érzés, már csak maga a tudat, hogy boldoggá tehetem őt, hogy él közöttünk a feltétlen bizalom, és rábízhatjuk magunkat a másikra; hogy mindenemet neki adhatom.
Őrült tempóban zakatolt a szívem. Elég volt látnom az arcát, hallanom a hangját, hozzáérnem, és szinte már újraéltem a saját élményeimet, amelyek mellé újabbakat is akartam.
- Várj… - nyögött fel Tom, elkapva a kezem. Csak értetlenül pislogtam rá, nem értettem, miért nem hagyja, hogy befejezzem, hisz már olyan közel jártunk. De nem mondott semmit, csak a kezemnél fogva húzott magához, és csókolt meg, míg ujjai a tarkómra csúsztak, onnan pedig a hajamba. – Veled akarom… - súgta a számba, és majdhogynem elszégyellve magát pislogott rám, félig lehunyt pillái alól.
Most erre mit mondjak? Ez volt az egyik legszebb mondat, amit hallottam tőle. És ahogy mondta…
Mosolyogva nyomtam az orrára egy eszkimó-puszit, és hagytam, hogy a hátamra fordítva, fölém kerüljön. Átengedtem neki az irányítást, csak azt akartam, hogy neki jó legyen.
Fejét a nyakamhoz szorítva, ajkaival folyamatosan a bőrömet simogatva vezette kezét a combjaim közé. A lehető legjobb feltételek megteremtésén dolgozva kényeztetett odalent, s be kell valljam, mindez nem került sok erőfeszítésébe. Azon kevesek közé tartozom, akiknek remek az orgazmus-készsége.
Fejét felemelve, a pillantásomat keresve nyalta meg alsó ajkát.
Úgy éreztem magam, mint kisgyerek karácsony reggelén a fa alatt. Reszkető gyomorral, de mégis biztosan tudva, hogy az enyém lesz a legklasszabb, legszebb, mindent felülmúló ajándék, húztam végig a kezem a gerincén.
Az első pillanatokban visszafojtott lélegzettel, egyetlen pislantás nélkül néztük egymást. A jóleső, folytatás után vágyakozó sóhaj csak akkor szakadt ki belőlünk, mikor már teljesen bennem volt.
Minden korábbi elképzelésem és emlékem új jelentést kapott.
Szégyellem bevallani, de csípőjének már az első néhány mozdulata után elvesztettem a fonalat. Még szerencse, hogy a testem tudta, mit kell tennie, mert az agyam K.O. kiütéssel feküdt az ágy alatt. Olyan intenzíven éreztem mindent, hogy csoda, hogy nem ájultam el az élvezetek közepette. Ha Tom arcára pillantottam, tisztán láttam – a homály ellenére is –, hogy milyen gyönyörű; a kipirult arca, a nedvességtől csillogó nyaka, az édes kis o betűt formázó ajkai, vagy az épp megfeszülő állkapcsa és a megrebbenő szempillái.
Akkor is Tomot figyeltem, mikor az első aprócska remegés végigfutott a gerincemen. Ezt követően már csak arra tudtam figyelni, hogy valahogy megkapaszkodjak Tomban, mert attól féltem, feloldódom a pillanatban, és a csillagok között kötök ki. Pár mozdulattal később éreztem, hogy Tom megfeszül bennem, egy eddig tőle sohasem hallott, orbitális nyögés társaságában.
Percekig feküdtem félájultan, de ahogy elnéztem, Tom sem volt jobb formában. Rám nehezedve, levegő után kapkodva bújt a nyakamba.
- Nehéz vagy… - simogattam meg a vállát, s csókoltam a nyakába. Egy szó nélkül gördült le rólam, viszont ahogy elhelyezkedett, a mellkasára húzott és a meztelen hátamat cirógatta. Hatalmas levegőt véve bújtam hozzá és szívtam magamba az illatát. Minden egyes sejtem az átélt események hatása alatt volt, még mindig jólesően lüktetett és bizsergett a testem. Ha most fel kellett volna állnom, biztos, hogy összecsuklik a térdem; fekvő helyzetben is éreztem a remegésüket.
Ez volt életem eddigi legjobb „karácsonya”.
 
\m/(-.-)\m/

12 megjegyzés:

  1. azta :O :O :O :O :O (az állam már a padlót súrolja) ez nagyon űberbrutálisan csúcs leírás a szexről! Aaaaa várj mégegyszer el kell olvasnom :D
    Kész KO. IMÁDOM NAGYON NAGYON NAGYON JÓ LETT!!!
    De várj csak.. hol maradt a büntetés? ;D

    VálaszTörlés
  2. Azigen.:DD
    Hát huhh...én kifejezetten imádtam ezt a részt.:DD
    Nagyon jól leírtad az egészet.:DD
    Gyorsan a következő részt!:))
    Timi voltam.:DD
    Pusziii.<3

    VálaszTörlés
  3. anyám ez áh...nincsenek rá szavak !!!:)irtó jó rész lett :)már nagyon várom a folytatást :)

    puszi:)
    Gréti:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Izzie!!
    Ez überkirály lett.. Olyan jókat nevettem a párbeszédeken, már az asztalt püföltem!! A pikáns rész is fergeteges:D
    ügyes avgy, így tovább.. puszi

    VálaszTörlés
  5. Imádom!:D Elég egyértelmű utalás volt a tartalomra a piros plusz tizennyolcas kiírás xD Annyira jó volt olvasni az egymáshoz való viszonyukat és reakcióikat az elszórt mozzanatokból^^ A rész legédesebb momentuma számomra a "Veled akarom..." című mondat. Tooom ^_______^ Szerintem már mondtam, de imádom, ahogy fogalmazol. Nagyon emberközeli (remélem, ennek van így értelme:D), szerintem valósághű (ezt úgy értem, hogy jól ki tudod fejezni és átadni az érzelmeket, eseményeket), ráadásul kreatív is (itt főleg ez a rész ragadta meg a figyelmemet: "A lehető legjobb feltételek megteremtésén dolgozva kényeztetett odalent" - hát ezt olyan szép virágnyelven adtad elő... :D). Tomot továbbra is imádom, sőt, még jobban is, bár szegény Billre jól ráförmedt... :):(:) (Tényleg, Bill nem kap valami kedves barátnőt?^^ Sőt, ha már itt tartunk, nem lesz Billes sztorid? xDD)És nagyon tetszett a frappáns lezáró utolsó mondat. Nagyon jó volt a rész, folytatásért epekedem^^ ;)

    VálaszTörlés
  6. Először is, mindenki kap egy szép nagy KÖSZÖNÖM-öt. Jólesik a dicséret, mert hát elég sok munkám volt ebben a részben. Piszok nehéz volt ám úgy megírni, hogy én is elégedett legyek, és hogy azért ti se röhögjetek körbe, hogy ez mekkora szar.

    [Gabee]Akkor menjünk szépen sorban.
    1. Repes a szívem, hogy észreveszed azokat a dolgokat, amelyeknek mondanivalójuk van (legyen az egy elszórt mozzanat).
    2. Virágnyelv - megfogalmazhattam volna nyersebben is, de úgy gondoltam, az nem passzolna igazán a történet eddigi nyelvezetéhez, és mert egyébként úgy elveszett volna a varázs. - Egyszóval, nem volt szívem alpári módon kifejezni egy ennyire gyengéd és intim pillanatot.
    3. Tom mentségére szóljon, Billre csak azért förmedt rá, mert épp elképzelte a nőjét tök pucéran.
    4. Nem kap barátnőt.
    5. Még nem tudom, hogy lesz-e Billes történet.

    Puszi <3

    VálaszTörlés
  7. Haha:D Köszönöm szépen a hosszú válaszodat :) (Nézz hülyének, de mire odáig jutottam, a 4-es ponton jót nevettem x))

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszett:D Te is szereted Tomcat írásait, vannak nyomok,de nem baj nekem nagyon bejön^^ Szeretem ahogy írsz!Folytatást*-*

    VálaszTörlés
  9. Nem bántás ként írtam:) Akaratlanul is ránk ragadnak szavak, kifejezések, amiket máshol olvastunk és van, hogy belevisszük a saját történetünkbe.Csak hasonlóságot vettem észre:) Túl sokat olvasok x)

    VálaszTörlés
  10. Nem vettem bántásnak, csak kíváncsi voltam, hogy konkrétan mire gondolsz. Igazság szerint már olyan nagyon régen olvastam Tomcat-től, hogy nekem fel sem tűnt, elnézést...

    VálaszTörlés

Bleib mit mir! 33. rész

„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert