Is This a Dream? 4. rész

Cím: Is This A Dream?
Alcím: Open Up Your Eyes
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Bill Kaulitz / saját szereplő
Chapter 04: "And all the peace you could never find"

„Egy férfi szíve

nem lehet valódi,

ha nincs nő, aki szívből szeresse.

Egy nő szíve

nem lehet valódi,

ha nincs férfi, kit szívből szeressen.

De a szerelmes szív néha rosszabb, mint a szívtelenség.

Hiszen, ha nincs szív,

nincs, ami megszakadjon.”

- Colleen Hoover: Visszavonuló

   A hétfői nap egy kész rémálom volt Olivia számára. Mindene fájt, minden tagja sajgott, fájt a dereka és a térde. Panaszkodni azonban nem mert, szüksége volt a munkára, és bár a főnöke mindig korrektül viselkedett vele, nem szerette a nyafogást. Tehát összeszorította a fogát és tűrt.
   Este már semmi másra nem vágyott, csakis az ágyára. A lakása előtt, a lépcsőn kuporgó Bill látványa mindezek után több volt, mint váratlan és rémisztő egyszerre.
   - Szia – szólította meg halkan Olivia, miközben felbicegett a lépcsőn, a korlátba kapaszkodva húzta feljebb magát. – Mióta ülsz itt? – lépett el mellette, hogy kinyithassa az ajtót.
   - Elég rég ahhoz, hogy elhűljön a pizza – emelte fel a két dobozt Bill, majd belépett a lakásba, meg sem várva, hogy beinvitálják. A nyitott ajtó egyértelmű jelzés volt.
   - Miből gondoltad, hogy szeretem a pizzát? – dobálta le a holmiját Olivia a nappaliban, majd Billel a nyomában a konyhába ment.
   - Látszik rajtad – vonta meg a vállát. – Te olyan pizzás típus vagy.
   - Kamuzol – rázta meg a fejét mosolyogva Olivia, miközben tányérra rakott egy-egy szelet pizzát, hogy a mikróban megmelegíthesse őket. – Láttad a számlát a nappaliban – ült le a konyha asztalhoz ő is, immár a meleg pizza társaságában. – És, azt is onnan tudod, hogy milyen feltéttel szeretem.
   - Lebuktam – kacagott fel Bill, hangjában azonban egy cseppnyi bűnbánat sem volt. Magában meg kellett állapítania, Olivia sokkal jobb hangulatban volt, mint előző este. Ez a változás a kedvére való volt. Csak remélhette, hogy neki is van valamennyi köze ehhez.
   - Miért jöttél? – kérdezte komolyan Olivia, s még a tányérját is eltolta maga elől. – És ne mondd, hogy nem volt jobb dolgod.
   - Nem is tudom – vonta meg a vállát Bill. – Aggódtam, azt hiszem – piszkálta maga előtt a terítőt.
   - És bűntudatod is van. Mondd csak ki nyugodtan – pakolta fel fájós lábát Olivia az egyik szabadon maradt székre.
   - Ennyire látszik? – húzta el a száját Bill. A beszélgetés kezdett olyan fordulatot venni, amire talán nem volt felkészülve.
   - Az arcodra van írva. Igaz, hogy végig mellettem voltál a kórházban? – kérdezte halkan Olivia. Először nem akart rákérdezni a dologra, úgy gondolta, Bill okkal nem mondott el neki bizonyos részleteket.
   - I-igen. Honnan tudod? – kérdezett vissza már-már rémülten.
   - Televízió. Okos egy találmány – próbálta elviccelni a helyzetet Olivia, mert rögtön látta, talán mégsem kellett volna erőltetnie a dolgokat.
   - Akkor tudod – sóhajtotta Bill beletörődve.
   - Azt hiszem, mindig is tudtam. Szeretem a zenéteket, viszont az utóbbi időben nem igazán követtem a dolgokat. Eléggé… megváltoztál, mármint külsőre – jött zavarba hirtelen Olivia a saját szavaitól.
   - És nem zavar? – nézett rá kíváncsian Bill. Kész felüdülés volt számára, hogy Olivia ilyen jól kezeli a helyzetet, vagyis azt, hogy ő egy közismert ember, és általa Olivia is kapott némi rivaldafényt.
   - Micsoda? Hogy téged az egész világ ismer, vagy hogy a nevem és az arcom nyilvánosságra került, mint a csaj, akit elcsapott Bill Kaulitz? – biccentette oldalra a fejét Olivia, viszont hangja ezúttal nem volt sem kedves, sem csipkelődő, sokkal inkább hideg és tárgyilagos. – Nem, nem zavar, mivel úgysem jössz többet – vonta meg a vállát, majd felállt és a mosogatóhoz lépett, hogy elöblítse a reggel otthagyott müzlis tálkát és kávés bögrét. – Te megkérdezed, hogy vagyok, én azt mondom jól, neked elmúlik a bűntudatod, nekem pedig begyógyulnak a sebeim. Ennyi. Nincs is több közünk egymáshoz. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni – mondta monoton hangon, mintha nem is magáról beszélne. Tárgyilagosnak kellett lennie, az sem érdekelte, hogy ezekkel a szavakkal elárulja az érzéseit, a naivitását, a gyengeségét, mert még azelőtt tisztázni akart mindent, hogy erőteljesebb érzések ébredtek volna benne.
   - Azt hiszed, hogy a bűntudatom vezérel? – könyökölt az asztalra Bill, úgy nézte Olivia arcába hulló haját és az ujjait, melyek egy habpamaccsal játszottak.
   - Igen – vonta meg a vállát Olivia, majd egy sóhaj után végre Bill felé fordult.
   - Eleinte így is volt – állt fel Bill, majd szép lassan Olivia elé sétált, s így arra kényszerítette őt, hogy a szemébe nézzen. – Csakhogy te egy különleges lány vagy, tudod? – húzta végig ujját Olivia homlokán, s egy tincset is a füle mögé tűrt. – Ezt már a legelső pillanatban tudtam.
   - Mert csak egy különleges lány borul az autód elé, mi? – forgatta meg a szemeit Olivia. Nem akart komoly dolgokról beszélgetni Billel, ő csak túl akart lenni végre a kínos perceken, és végre egyedül maradni az önkínzó gondolataival.
   - Ne vicceld el, kérlek, ezt ne – fogta két kezébe a lány arcát. – Amikor megláttalak ott a kórházi ágyban feküdni, megszakadt a szívem a tudattól, hogy fájdalmat okoztam neked. Olyan voltál, mint egy angyal – suttogta szinte már áhítatosan. – Minden percben melletted voltam, ott akartam lenni, mikor először kinyitod a szemed. Azt akartam, hogy engem láss meg elsőként – cirógatta meg hüvelykujjával Olivia ajkait. – De nem voltam ott… és te eltűntél – hajtotta le a fejét.
   - Láttalak – lehelte halkan Olivia, s bár remegett a keze, megérintette Bill arcán pihenő kezét. – Egyszer felébredtem. Ott ültél az ablak előtt. Aludtál.
   - Mire gondoltál? – kérdezte kíváncsian Bill, s közelebb hajolt a lány arcához.
   - Hogy nem akarom lehunyni a szemem, soha többé… Féltem, hogy eltűnsz – mosolyodott el szégyenlősen. El akarta fordítani a fejét, meg akarta törni a szemkontaktust, melytől minden egyes porcikája megremegett, térde megbicsaklott, hangja elakadt, szíve pedig vad vágtába kezdett. Képtelen volt elhinni, hogy ami vele történik valóság, rettegett, hogy csak álom az egész.
   - De most itt vagyunk, együtt – súgta Bill, majd nem gondolkodott tovább, megcsókolta Oliviát.


(Photo: http://itslikecherrypie.tumblr.com/post/102173155057/dinagracefuldreamer-simple-and-beauty-on-we)


\m/(-.-)\m/