Is This a Dream? 5. rész

Cím: Is This A Dream?
Alcím: Open Up Your Eyes
Kategória: Hetero
Műfaj: Romantikus
Szereplők: Bill Kaulitz / saját szereplő
Chapter 05: "Is waiting there to hold and keep you"

 „Amiért beléd szerettem, az nem volt más, mint te magad.”

– Colleen Hoover: Visszavonuló

   - Ne sírj – törölgette Bill Olivia könnyeit. – Ez csak egy film.
   - Tudom – szipogott félig-meddig nevetve saját magán. – Nem tehetek róla.
   - Olyan kis érzékeny vagy – cirógatta a lány kipirult arcát.
   - Sajnálom, mindjárt elmúlik – törölte le a maradék könnycseppeket. – Olyan hülyén érzem magam.
   - Szerintem édes vagy – mosolygott Bill, majd Olivia ajkaira hajolt. Imádta csókolni a puha ajkakat, imádta az illatát, a bőre érintését, de még a rakoncátlan hajtincsek csiklandozását is az arcán, mikor összebújnak. Az elmúlt két hét úgy telt el, mint egy álom. Soha nem érzett még csak hasonlót sem más lányok iránt. Olivia szó szerint elbűvölte őt, és ebből a bűvkörből már nem is akart kikerülni.
   - Nem bántad meg, hogy ma este nem mentünk sehova? – szorította arcát Bill nyakához.
   - Nem, mert így csakis az enyém vagy.


   - Pumbi, gyere ide! – hívogatta Olivia Bill kutyusát. Ő és Bill egy parkban töltötte az ebédszünetét. Az utóbbi napokban gyakran sétáltak ott kézen fogva, míg Pumba folyamatosan körülöttük mászkált, mindent megszaglászva és a szájába véve.
   - Kezdek féltékeny lenni – jegyezte meg tettetett sértettséggel Bill, mivel Olivia már percek óta simogatta a kutyus pocakját a fűben ücsörögve.
   - Ó, te szegény – mosolygott rá Olivia kacéran. – Ne aggódj, utána te következel.
   - Meglátod, egyszer szavadon foglak – kapta el Olivia derekát, és a következő pillanatban már maga alá is gyűrte a puha füvön. Olivia mindezt egy halk sikkantással jutalmazta, majd szinte azonnal nevetni is kezdett, az oldalát csiklandozó Bill kezei után kapdosva.
   - Ne, hagyd abba – nyöszörögte – Be fogok pisilni.
   - Hogy mondod? Ne hagyjam abba? – kínozta tovább a lányt, de pár másodperc múlva abba is hagyta. Szívesebben figyelte az alatta fekvő barátnőjét. A kipirult arcát, a zilált haját, a kívánatos nyakát, a szapora levegővételektől hullámzó mellkasát. Szerette őt, ez már nem volt kérdés számára.


   - Olyan gyönyörű vagy – simította végig Bill Olivia arcát.
   - Nem vagyok – hunyta le a szemét az érintés hatására. – De boldoggá tesz, hogy te annak látsz – emelte meg a felsőtestét, és megcsókolta Bill nyakát.
   - Boldog vagy? – csúszott lejjebb Bill, s így még inkább hozzásimult az alatta fekvő, meztelen testhez.
   - Igen – kuncogott Olivia, mivel Bill a mocorgása közben belerúgott az ágy alsó keretébe.
   - Ne nevess ki, fájt – szólt rá morcosan Bill, de ez csak játék volt. Gyönyörködni akart Olivia ragyogó mosolyában.
   - Mindjárt jobban fogod érezni magad – búgta a fülébe Olivia, miközben kezeit végigcsúsztatta Bill hátán, le a fenekére.
   - Te kis telhetetlen – rázta a fejét Bill helytelenítően, valójában viszont szerette a lány szenvedélyességét. Ezért sem húzta tovább az időt, azonnal eleget tett a ki nem mondott kérésnek.


   - Welcome to the first day of your life / Just open up your eyes
   - Én ismerem ezt a dal – emelte fel a fejét elgondolkodva Olivia. – Vagyis már hallottam valahol – feküdt vissza Bill mellkasára, s közelebb is bújt hozzá. A férfi otthonában voltak, s nem csináltak, mást csak feküdtek a kanapén összebújva. Aznap voltak együtt pontosan három hónapja.
   - Ezt énekeltem neked a kórházban – csókolta meg a lány homlokát. – Reméltem, hogy meghallod, és végre felébredsz.
   - Ez egy nagyon édes gondolat – mosolygott Olivia, s végigsimított Bill mellkasán.
   - Tudom – vigyorgott önelégülten Bill. – De megérte – paskolta meg Olivia fenekét. – Szeretnék kérdezni valamit – fordította komolyra a szót.
   - Hú, ez komolynak hangzik – tűnt el a mosoly Olivia arcáról. Bill arckifejezése és hanghordozása nem jelentett túl jót. – Valami baj van? – ült fel lassan.
   - Nem, de meg kell beszélnünk valamit – ült fel Bill is, ám ő nem húzódott el, hanem a karjai közé húzta Oliviát. Érzékelte a bizonytalanságát, melyet a kérdése ébresztett benne. A szándéka azonban közel sem ez volt. – Szeretném, ha hétvégén eljönnél velem a díjátadóra. A kezedet fogva akarok végigsétálni a vörös szőnyegen, mindenkinek el akarom mondani, hogy a barátnőm vagy, és hogy nagyon szeretlek – suttogta Olivia fülébe határozottan. Sokat gondolkodott, nem tudta biztosan, hogy helyes döntés-e felvállalni a lányt, a kapcsolatukat. Félt, hogy Oliviát majd megrémíti a helyzet, hogy esetleg még nem készült fel a nyilvánosságra, viszont ő már nem akart tovább titkolózni. Annyi év telt el titkokban és hazugságokban, már belefáradt a folytonos rejtőzködésbe.
   - Tessék? – nézett végre a szemeibe Olivia. Az arcán színtiszta döbbenet ült. – Szerintem agyvérzésem van – nyomkodta meg a homlokát tanácstalanul. – Istenem, ezt most tényleg komolyan gondoltad? – kérdezte elszoruló torokkal, mikor rájött, Bill nem csak szórakozik vele. – De… A múltkor még azt mondtad, hogy óvatosnak kell lennünk, nem láthatnak minket együtt nyilvános helyen, egymáshoz sem érhetünk, ha sokan vannak körülöttünk. Basszus, Bill ezért járunk, bocs jársz egy másik parkba a kutyáddal, mert félsz, hogy felismernek – fakadt ki egyik pillanatról a másikra Olivia.
   - Akkor ez egy nem – állapította meg nagyot sóhajtva Bill. A legszomorúbb az volt, hogy igazat kellett adnia a lánynak. Eddig folyamatosan bujkáltak, nem jártak moziba vagy étterembe vacsorázni, holott a bátyjával bármikor megtette. Már Olivia munkahelyére sem járt be, mint a kezdetekkor, mert páran már ott is felismerték. Új parkot is keresnie kellett a kutyáknak, mert a réginél egyre gyakrabban botlott fotósokba.
   - Csak adj egy kis időt, jó? Ezt át kell gondolnom – rázta meg a fejét. – Miért gondoltad meg magad? Azt hittem, nem akarsz felvállalni? – húzta el a száját az utolsó szótól.
   - Én ilyet sohasem mondtam. Túlzottan féltettelek, azt hiszem.
   - Na-na, te ennél önzőbb vagy – pöckölte meg játékosan az orrát Olivia. Már nem is tűnt olyan feldúltnak, mintha nem is történt volna semmi.
   - Igazad van – fogta meg a kezét, majd a mellkasához szorította. – Önző vagyok. De annyi mindent kellett feladnom, hogy ezt az életet élhessem… téged viszont nem akarlak elveszíteni. Félek, hogy egy nap eleged lesz belőlem és mindenből, ami én vagyok.
   - Bill – mosolyodott el szelíden Olivia. – Nem fogsz elveszíteni. Sosem hagynálak el amiatt, mert az vagy, aki. Inkább nekem kellene aggódnom, hogy kidobsz, mert valaki jobbat találtál – simította tenyerét Bill arcára. – Magad miatt szeretlek, Bill – mondta ki most először azt a bizonyos szót.
   - Gyere ide – húzta a karjai közé a lányt, mert nem akarta, hogy véletlenül meglássa, mit váltottak ki a szavai. – Én is szeretlek – súgta a fülébe. Nem tagadhatta, de összeszorult a torka, elvégre régen volt már, hogy valaki szerelmet vallott neki, és nem csak üres szavakkal, hazugságokkal, hanem őszinte érzelmekkel. – Kicsim, te lázas vagy – szorította arcát Olivia homlokához.
   - Nem vagyok – ellenkezett, de nem húzódott el, hanem még inkább a férfi testéhez bújt.
   - De igen. Forró az arcod és a nyakad is – vezette végig kezét az említett testrészeken.
   - Mert fogdosol – csókolt a nyakába Olivia.
   - De ez csak a nyakad – kacagott fel Bill.
   - Igen, nekem viszont olyan érzés, mintha egész máshol érintenél meg – dorombolta vágyakozva Bill fülébe.
   - Mondtam már, hogy szeretlek? – kérdezte szélesen vigyorogva Bill, miközben felhúzta Oliviát a kanapéról.
   - Igen, de nyugodtan ismételgesd csak – paskolta meg Bill karját, a következő pillanatban viszont vissza is huppant a kanapéra egy hangos jajszó társaságában.
   - Mi a baj? – térdelt le elé Bill.
   - Nem tudom, a térdem – dörzsölgette Olivia a bal térdét, mely a balesetkor sérült.
   - Azt hittem, már nem fáj – érintette meg ő is a lány lábát.
   - Nem is – szorította össze a fogát. – Rosszul vagyok – nyöszörögte, mivel a fájdalommal együtt a szédülés is rátört.
   - Beviszlek a kórházba – pattant fel Bill, és már emelte is volna Oliviát a karjaiba.
   - Nem kell – ellenkezett erőtlenül. Már nem nagyon tudta, merre a fent és a lent. A feje zúgott, a fülei pedig mintha bedugultak volna, nem hallott mást, csak szíve szapora lüktetését.


(Photo: http://the-blogger-queen.tumblr.com/post/110099983289)


\m/(-.-)\m/