Ha jön az ihlet...

Újfent egy kis agymenés tőlem...
Ismételten szólok, hogy semmilyen formában nem kapcsolódik a folyamatban lévő két történethez...

- Kíváncsi vagy még a harmadik tetkómra? – kérdezte huncutul Odette.
- Hát… - játszotta Bill a nagy gondolkodót. – De csak azért, mert ennyire szeretnéd megmutatni.
- Ok. – Azzal Odette lefordult Billről a jobb oldalára. – Nos, hogy tetszik? – kérdezte, miután lejjebb húzta a pizsama derekát a fenekén, mivel a tetoválás majdnem egy vonalban volt a csípőjével.
- És Tom még a denevérre mondta, hogy édes! – nevetett fel Bill. – Ha ezt látná!
- De nem fogja látni! Te pedig nem mondod el neki! Csak téged ért ilyen megtiszteltetés!
- Ó! Szóval ezt annak kell tekintenem? – csillantak huncutul Bill szemei, amikor ismét rápillantott a kis vörös, villás farkú ördögre, mely kezeiben egy háromágú vasvillát tart.
- Igen!
- És hányan is látták már kis barátodat?
- Hm? Ez fogós kérdés. Nézzük csak… – mondta Odette, majd úgy tett, mintha nagyon koncentrálna és számolgatna az ujjain. – Azt hiszem… öhm… csak te! – És már ismét Bill fölött volt, majd egy puszit nyomott az orrára.
- Akkor tényleg kivételes helyzetben vagyok – mondta Bill és megcsókolta Odettet. Szája nem sokáig időzött a lány pirosló ajkain, hamarosan felfedező útra indult annak nyakán. Már csak attól majd eszét vesztette, hogy megízlelhette a lány selymes bőrét, mikor azonban megérezte az aprócska kezet a hajában, majd a mellkasán, a póló alatt, jóleső rándulást érzett a hasában. Régen érzett már hasonlót. Nyílt titok volt mindenki számára – aki csak ismerte őt –, hogy nem az egyéjszakás kalandok híve, s pont ezért volt számára is meglepő, mikor maga alá fordította Odettet. Hisz még csak pár hete ismerte őt, de egyszerűen képtelen volt gondolkodni. Egyedül csak arra tudott figyelni, hogy az alatta fekvő égszínkék szemű lány épp a nyaka köré fonja karjait.
- Khm – hangzott fel hirtelen a sóhajok és hangos levegővételek közepette egy ismerős hang. – Ne is törődjetek velem! Folytassátok nyugodtan! – Majd a hang gazdája lehuppant az egyik fotelba. Erre a mondatra már mindketten a hívatlan látogató felé kapták a fejüket.
- Tom! Te meg mi a francot művelsz? – kérdezte idegesen Bill.
- Csak itt hagytam a telefonomat.
- És a kopogásról még nem hallottál? – háborgott Bill, miközben Odettet próbálta valahogy takargatni bátyja szemei elől.
- Én kopogtam! Ti nem hallottátok, mivel valami elvonta a figyelmeteket. Hozzáteszem, egyetértek veletek! Ez a legjobb időtöltés a világon! – mondta vigyorogva Tom.
- Ok, örülök, hogy ezt elmondtad, de nincs kedved inkább elhúzni? – szólalt meg most először Odette.
- Nem igazán! – rántotta meg a vállát Tom, s egyik lábát a térdére fektette.
- Mi van? – nyögte elkerekedett szemekkel Bill.

\m/(-.-)\m/