Jó olvasást!
Az álomherceg
Minden kislány életében van egy képzeletbeli barát, akinek mindent elmond és megbízik benne.
Így van ezzel Iza is. Neki is van egy képzeletbeli barátja. Bár Iza már nem volt kislány, de még mindig hitt a csodában és a mesében, gyermeki bája és lelke mindenkit elbűvölt. Képzeletbeli barátjának neve Bill volt – a Tokio Hotel énekeséről nevezte el még régen, nagyon régen. Minden titkát, minden vágyát neki mondta el az álmaiban. Minden egyes este, mikor az álommanó álomport hintett szép kék szemeire, akkor újra találkoztak, és mindent megbeszéltek.
S bár tudták, hogy csak a képzeletükben találkozhatnak, bíztak a csodában, hogy egyszer majd valóban együtt lehetnek.
Él valahol egy híres énekes, akinek mindene megvan, de egyvalami mégis hiányzik az életéből. Az igaz szerelem. Egy szerelem, ami viszonzásra talál.
Sokszor álmodik egy lányról. Egy folyónál találkoznak, és órákon keresztül csak beszélgetnek, mindent megosztanak egymással.
Bill még hitt az igaz szerelemben és a csodában, bízott abban, hogy ez a csodaszép lány nem csak az álmaiban él. Hinni akarta, hogy egyszer személyesen is megismerheti, és együtt élhetik le az életüket.
Vajon ma este újra látom őt? Beszélhetek vele? – kavarogtak a kérdések Bill fejében, ahogy a stúdióból kilépve az egyik bolt felé vette az irányt. Szüksége volt egy kis friss levegőre.
Mindennél jobban szerették volna látni egymást, és nem csak a képzeletükben.
A lágy szellőben egy elsuttogott mondat hangjai szálltak: „Itt az idő, most egyek lesztek.”
Mindketten hallották, de nem foglalkoztak vele.
Iza a gondolataiba mélyedve lépett ki a bolt ajtaján, és a frissen vásárolt nagy zacskó paprikás chipsből csipegetett, mikor hirtelen összeütközött valakivel. A zacskó a földre esett, beterítve a járdát a tartalmával.
- Jaj, bocsánat, hadd segítsek – hajolt le Bill.
- Köszi, de nem kell, megoldom – hajolt le Iza is.
- De az én hibám volt. Legalább hadd vegyek egy másik csomaggal – emelkedett fel Bill Izával egy időben, s így sikeresen összekoppant a fejük. Ekkor egymásra emelték pillantásukat.
- Olyan ismerős vagy nekem – mondta Bill.
- Te is nekem, bár nem látlak jól a sál és a napszemüveg miatt – mosolygott Iza. Mivel Bill híres volt, szüksége volt némi álcázásra a rajongók miatt.
- Ja, igen, bocsi, csak megszokás – nevetett fel Bill és levette a szemüvegét.
Ez nem lehet igaz. E-ez Bill… Bill Kaulitz – rebegte magában Iza, ahogy felismerte az előtte álló énekest.
- Mi-mit nézel? – kérdezte Bill kicsit zavartan.
- Se-semmit, csak… öhm… mennem kell. Szia! – hagyta ott Iza Billt, aki abban a pillanatban moccanni sem bírt. Nem hitt a szemének. Ott állt előtte az a lány, akit annyira szeretett, és akiért mindent megadott volna, csakhogy egyetlen percet beszélhessen vele. Erre tessék, elszalasztotta a lehetőséget, amit kapott.
Ezek után a két lélek továbbra is egymást kereste a nagyvilágban, hisz már az álmaikban sem találkoztak.
Talán Bill kívánsága ennyivel teljesült is, hisz találkoztak egyetlen percre…
Teltek az évek és már nem gondoltak a másikra, de tudták, egy napon együtt lesznek, és minden elvesztegetett pillanatot bepótolnak majd.
Aztán egy zajos estén ismét hallották a hangot: „Itt az idő. Most már együtt lesztek mindig.”
Azon az estén két szív egyként dobogott, és már soha senki nem választhatta el őket egymástól. Ha a való életben nem is, de az álmaikban boldogok voltak.
- Szeretlek és örökké szeretni is foglak – ígérték egymás szemébe nézve, és egy csókkal pecsételték meg esküjüket.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése