Mikor reggel Izzie felébredt, Tom már nem feküdt mellette. Sikkantva nyújtózott egyet, majd a szemét törölgetve sétált le a lépcsőn. A konyha felől beszélgetés hangjait hallotta, köztük Tom reggeli rekedtes mormogását. A konyhába menet útba ejtette a nappalit, ahol a dohányzóasztalon ott feküdtek a friss újságok. Találomra túrt bele a kupacba, viszont amit a Bild címlapján látott, felért egy gyomron rúgással, két pofonnal és minimum egy tarkón csapással egy feszítővassal. De mégis. Nem tudta, mit kellene reagálnia, mi lenne a helyes viselkedés. Sírjon? Dühöngjön? Hisztizzen? Van egyáltalán értelme kiakadni?
Izzie az újságot szorongatva, erősen rogyadozó térdekkel lépegetett a konyha felé, mikor azonban meglátta Tom széles hátát, egyetlen dolgot érzett.
Odalépett mellé, végighúzta kezét Tom hátán, megcsókolta az arcát, s végül csak annyit suttogott a fülébe:
- Köszönöm. – Majd Tom elé csúsztatta az újságot. A képen Tom smárolt egy csajjal, keze annak seggére tapadt. A csaj Ria volt. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy kitalálja, hogyan folytatódott az a csók, hisz Tom egész éjjel nem ment haza azon a bizonyos estén, három nappal korábban.
Mindezek ellenére Izzie komolyan gondolta azt, amit mondott. Valóban hálás volt Tomnak azért, hogy megmutatta, milyen is valójában. Talán jobb is volt így. Talán jobb, hogy most vége van, még mielőtt túlságosan is belebonyolódna Tommal valami olyasmibe, amiből később már csak súlyosabb sebek árán tudna kilépni.
Csak erre tudott gondolni, míg maga mögött hagyta a konyhát, Tomot, és a most némán, csendben figyelő Billt, Gustavot és Georgot. Még csak nem is hallotta, hogy Tom reagált-e egyáltalán valamit. Csak felszaladt a lépcsőn, törölgette a könnyeit és egyre csak a kihasználtak szó villogott az agyában. Becsapta maga mögött a szobája ajtaját, majd elfordította a kulcsot a zárban. Ez után a földre rogyva, könnyek formájában adta ki magából a megalázottság érzését.
Nem akarta hallani Tom magyarázkodását, sem az újabb hazugságokat.
Egyetlen dolgot kért Tomtól, mikor elkezdték ezt az egészet: őszinteséget. És ő ennyit nem volt képes megtenni, pedig megígérte.
\m/(-.-)\m/
húúúú
VálaszTörlésNekem is szokott ilyen lenni, hogy csak úgy spontán eszembe jut egy-két ilyen :D
De imádtam... Rövidke volt, de akkor is :D Szívesen olvasnám, ha esetleg tovább is gondolod :)
huu, hát ez csodás, tök joo:D én is szívesen olvasnám, vagy külön sztoriként vagy beleépitve vmelyikbe;)
VálaszTörlésKöszönöm lányok, aranyosak vagytok :D
VálaszTörlésIgazság szerint, még nem tudom, mi lesz a sorsa, de esélyesnek látom, hogy egy másik történetben fogjátok viszontlátni :D
Puszi nektek <3
Jipíííííííííí :D Remélem elég nagy esély :P :P
VálaszTörlésMegszületett a döntés. Egy másik történetben fogjátok viszont látni a fenti sorokat :D
VálaszTörlésPuszi <3
éljen :D :D Ennek nagyon örülök :) És természetesen a többi sztorihoz is alig várom a folytatást :)
VálaszTörlésÉn is örülök, hogy ilyen kis lelkes vagy :D Nagyon jól esik :)))))
VálaszTörlés<3
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAzta, csajszi!! Ez nekem most nagyon tetszett... Igaz, hogy rövid volt, de pont ettől és a tartalomtól volt jó... Ez az írásod tetszik eddig a legjobban... Totálisan BestOf.....
VálaszTörlés