Wenn ich weine... 9. rész

"Bár nem néztem rá, pontosan tudtam, hogy épp csípőre vágja a kezeit, pont, ahogy én szoktam. Ez az átka, ha túl közel kerülsz valakihez. Átveszitek egymás szokásait. Igen, én sem úsztam meg. Az egymás nélkül töltött napok meghozták a felismerést; minden egyes érmét végighúzok a kávéautomata oldalán, mielőtt bedobnám a kis nyílásba."

Wenn ich weine... 9. rész [előzetes]

"Ellent mondtam apámnak azzal, hogy vele barátkoztam, hogy együtt mutatkoztunk az utcán, hogy átmentem hozzá. Ez volt az egyik olyan dolog, amit apám beteg elméje szült; nem barátkozhatok fiúkkal, mert ugyanolyan cafka leszek, mint az anyám. Na, persze. Majd pont egy másik pasi miatt lépett le…"

"Pofára is estem. Szó szerint. Barbie egy elegáns mozdulattal kibuktatott."

"Próbáltam úgy tenni, mintha nem hatott volna meg az aggódása, belül viszont igen is örültem, hogy még törődik velem. Csakhogy nem akartam több konfliktust, ehhez pedig az kellett, hogy teljesen eltávolodjak tőle. Néha áldozatokat kell hoznunk."

\m/(-.-)\m/

Wenn ich weine... 8. rész

"Szerencsém volt, azt hiszem, mivel nem rúgta be a terem ajtaját, nem vágtatott oda hozzám és nem verte bele a fejem az asztalba."

Wenn ich weine... 8. rész [előzetes]

Azoknak, akik még kitartanak mellettem...

8. rész - Sokkal könnyebb lenne...

"Az első két órát úgy ülte végig, mintha csak valami olyan fertőző betegsége lenne Marissának, amit még csak véletlenül sem szeretne elkapni. Utált minden egyes másodpercet, melyet kénytelen volt a kis rohadék mellett tölteni. Reggel, mikor meglátta, legszívesebben a hajánál fogva vágta volna ki az első ablakon."

"Mindennél jobban szerette volna tudni, hogy mit keresett ott a lány. Csak remélhette, hogy nem neki akart még nagyobb szart kavarni. Legszívesebben utána rohant volna, hogy addig rázza, amíg már levegőt venni sem bír."

"Igyekeztem minél inkább a falhoz simulni, s kerülni a vele való szemkontaktust. Nem akartam még jobban magamra haragítani, sem azt, hogy bucira verje a képem. Bőven elég volt, hogy otthon repkedtek a pofonok, nem volt szükségem még egy idegbetegre. Ezért tettem, amit."

\m/(-.-)\m/

Wenn ich weine... 7. rész

Magamhoz képest rövid lett, de azért várom a véleményeket!
Szükségem van a visszajelzésre!!

Jó olvasást!

Wenn ich weine... 6. rész

Éssss... következő rész!!!

Várom a véleményeket!

Jó olvasást!

Wenn ich weine... 6. rész [előzetes]

Bocsánat a minimalista kinézetért, de az android nem egy webes felület. De ami igazán fontos, holnap délután igyekszem hozni a teljes részt. Addig is, egy kis ízelítő:

"- Na, mi volt? - kérdezte Bill, ahogy bátyja belépett a nappaliba. A dohányzóasztal mellett kuporgott és épp a matek házival küzdött.
- Semmi - huppant le Tom a kanapéra unottan.
- Bővebben? - fektette az asztalra összekulcsolt kezeit Bill. Nagyon kíváncsi volt a fejleményekre.
- Egyáltalán semmi - rántotta meg a vállát.
- Ezt most direkt csinálod? - kérdezte résnyire húzott szemekkel Bill. Utálta, mikor Tom ezt művelte.
- Nem - vigyorodott el Tom.
- Akkor?
- Semmi - ismételte meg Tom.
- Te vagy a vallatótisztek rémálma - forgatta meg a szemeit Bill, majd ismét a füzet fölé görnyedt, beletörődve, hogy Tom nem fogja beavatni a részletekbe."