Tudom, kicsit késtem a résszel, bocsánat.
Következő nem tudom, mikor lesz, de igyekszem.
Remélem, azért még akad pár ember, aki el fogja olvasni.
Várom a véleményeket!
Jó olvasást!
2013. június 9., vasárnap
2013. május 13., hétfő
Wenn ich weine... 2. rész
Egy kicsit elhúzódott ez a rész, de most itt van, és már a következő is folyamatban.
Nem is húzom az időt... várom a véleményeket.
Jó olvasást!
******
2. rész - Már nem ugyanaz
2013. május 1., szerda
Szavazás vége...
Nos, a szavazás lezárult!
Az eredmény azt mutatja, hogy ti Tomot szeretnétek a hősszerelmes szerepében látni. Egy kicsit elszomorodtam, mivel én eredetileg Billre gondoltam, és már több szituációt is elképzeltem, és titkon reméltem is, hogy megfordulnak a számok, de nem így történt.
Annak ellenére, hogy "Tom" nyert, még mindig gondolkodom, hogy kit is válasszak. Ez a szavazás annyiban volt tanulságos, hogy legalább tisztában vagyok vele, ti kit favorizáltok...
Mégis, ha esetleg "Bill" mellett döntenék, ne vegye el a kedveteket az olvasástól, és továbbra is legyetek az olvasóim.
Legyen szép napotok!
Ui.: Már folyamatban van a rész!
Izzie
\m/(-.-)\m/
2013. április 7., vasárnap
Szavazás...
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy vajon kivel is írjam meg ezt a történetet... Még régebben, mikor belekezdtem, úgy gondoltam, két Tom után jó lenne egy Bill is. Egyelőre azonban nem érzem még, hogy kiforrott lenne a karakter, nem látom magam előtt a szituációkat, nem tudom elképzelni, hogy egy-egy helyzetben mit reagálna... de talán csak idő kérdése az egész. Talán csak jobban el kell mélyednem a történetben... Erre viszont egyelőre nincs lehetőségem, pedig ötletek azok vannak...
De, lényeg a lényeg, szeretnék egy kis segítséget kérni, vagyis inkább szeretném tudni, ti kiről olvasnátok inkább.
Segítségképpen adok pár információt a történetről:
Ha kérdésetek lenne, kérdezzetek és szavazzatok!
Szavazás vége: ÁPRILIS 30.
Sokat gondolkodtam, hogy vajon kivel is írjam meg ezt a történetet... Még régebben, mikor belekezdtem, úgy gondoltam, két Tom után jó lenne egy Bill is. Egyelőre azonban nem érzem még, hogy kiforrott lenne a karakter, nem látom magam előtt a szituációkat, nem tudom elképzelni, hogy egy-egy helyzetben mit reagálna... de talán csak idő kérdése az egész. Talán csak jobban el kell mélyednem a történetben... Erre viszont egyelőre nincs lehetőségem, pedig ötletek azok vannak...
De, lényeg a lényeg, szeretnék egy kis segítséget kérni, vagyis inkább szeretném tudni, ti kiről olvasnátok inkább.
Segítségképpen adok pár információt a történetről:
- Marissa Metzger: főhősnő, 16 éves, középiskolás, az osztály legjobb tanulója, mások által egy stréber kis békának tartott lúzer. Miután elhagyta az anyja, apja az italért nyúlt, s ezek után többször is megverte a lányát. Egyetlen barátja van.
- Mischa Freimut: Marissa egyetlen barátja, osztálytársak. A lány egyedül csak neki mondta el az otthoni viszonyokat. Hozzá menekül, ha eldurvulnak a dolgok.
- Barbie (Barbara) Decker: az első perctől kezdve utálja Marissát, ott tesz keresztbe neki, ahol csak tud.
- Peter Schultz: Marissa másik nagy ellenlábasa, rendszerint Barbieval karöltve keseríti meg az életét. Legnagyobb titka, hogy tetszik neki Marissa, de ezt nem vállalja fel, hisz a suli egyik legmenőbb hímje nem kezdhet ki egy vesztessel.
- Tom / Bill Kaulitz: 16 éves; ugyanazon évfolyamról, egy másik osztályból a Marissáéba áttelepített diák. Ikertestvérével folyton a középpontban vannak. A legutóbbi balhéjuk után a Fegyelmi Bizottság úgy döntött, utolsó esélyként külön választják őket, de ha így sem fog javulás mutatkozni, eltanácsolják őket az intézményből. Az osztályfőnök Marissa gondjaira bízza a rendbontót.
- Tom / Bill Kaulitz: 16 éves; miután ikertestvére más osztályba került, kénytelen elfogadni, hogy az órákon való csínytevéseknek sajnos vége. Egy nap azonban találkozik a testvére nyakába varrt kolonccal, Marissával.
Ha kérdésetek lenne, kérdezzetek és szavazzatok!
Szavazás vége: ÁPRILIS 30.
Legyen szép napotok!
\m/(-.-)\m/
2013. február 28., csütörtök
Akarod még? 2. rész
Jó olvasást!
Akarod még?
2. rész
- Oldalborda, mi? – hallatszott Lisa visszafogott hangja. Kettesben ültek a kanapén, pár perc erejéig magukra maradva a nappaliban. Látszólag. Tom az ajtóban állva hallgatta őket, kihasználva, hogy még nem vették őt észre.
2013. február 5., kedd
Akarod még? 1. rész
Előzmények
Nos, Tom elment.
Négy hónapon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Beszéltünk telefonon, írtuk az e-maileket és sms-eket.
Aztán valami történt. Tom egyre kevesebbet hívott, és ha mégis vette a fáradtságot, valami furcsa távolságtartás uralta őt.
Már csak egy hónap volt hátra a külön töltött fél évünkből, amikor megtörtént az a bizonyos beszélgetés.
Szakítottunk.
Máig nem tudom a pontos okát, de azt hiszem, már nem is érdekel. Bocsánatot kért tőlem – természetesen –, majd közölte, hogy mindent átgondolt, és rájött, igazam van, mégsem fog működni a dolog közöttünk. Tudomásul vettem a döntését, majd én hülye még meg is köszöntem neki, hogy őszinte volt hozzám.
De hát ebben egyeztünk meg, nem?
Bár ha őszinte akarok lenni magamhoz, kevésbé fájt volna a döntése, ha két nappal később nem kerülnek elő azok a képek. Tom és egy gyönyörű, vékony lány, hosszú barna hajjal és érzéki, telt ajkakkal.
Nehezen vallottam be magamnak, de nagyon szép pár voltak. Szebbek, mint amit mi alkottunk.
Ezután minden egyes nap azt kívántam, hogy soha többé ne találkozzam Tommal, hogy boldog legyen nélkülem és én boldog legyek nélküle.
A piros pólót pedig visszaadtam, vagyis szépen beraktam a többi ruhája közé, és a másik csuklómra is került egy tetoválás; a szél szó japán írásjelekkel.
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára otthon járt.
Nos, Tom elment.
Négy hónapon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Beszéltünk telefonon, írtuk az e-maileket és sms-eket.
Aztán valami történt. Tom egyre kevesebbet hívott, és ha mégis vette a fáradtságot, valami furcsa távolságtartás uralta őt.
Már csak egy hónap volt hátra a külön töltött fél évünkből, amikor megtörtént az a bizonyos beszélgetés.
Szakítottunk.
Máig nem tudom a pontos okát, de azt hiszem, már nem is érdekel. Bocsánatot kért tőlem – természetesen –, majd közölte, hogy mindent átgondolt, és rájött, igazam van, mégsem fog működni a dolog közöttünk. Tudomásul vettem a döntését, majd én hülye még meg is köszöntem neki, hogy őszinte volt hozzám.
De hát ebben egyeztünk meg, nem?
Bár ha őszinte akarok lenni magamhoz, kevésbé fájt volna a döntése, ha két nappal később nem kerülnek elő azok a képek. Tom és egy gyönyörű, vékony lány, hosszú barna hajjal és érzéki, telt ajkakkal.
Nehezen vallottam be magamnak, de nagyon szép pár voltak. Szebbek, mint amit mi alkottunk.
Ezután minden egyes nap azt kívántam, hogy soha többé ne találkozzam Tommal, hogy boldog legyen nélkülem és én boldog legyek nélküle.
A piros pólót pedig visszaadtam, vagyis szépen beraktam a többi ruhája közé, és a másik csuklómra is került egy tetoválás; a szél szó japán írásjelekkel.
¤¤¤
Akarod még?
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára otthon járt.
Novella...
Régen jelentkeztem utoljára, bocsánat. Régen tettem közzé új írást, bocsánat.
Beígértem egy novellának kis túlzással nevezhető dolgot, még karácsonyra... Gondolom feltűnt, hogy a határidővel kicsit elcsúsztam.
DE!
Először úgy terveztem, hogy egyben fogjátok megkapni, és nem is lesz túl hosszú. Most viszont úgy döntöttem, két részre bontva fogom feltölteni a " novellát " - egy picit terjedelmesebbre sikeredett. [ 15 oldalnál tart a Word-ben, bár ez annyira nem is nagy baj, ugye? ]
Na szóval, ha minden jól megy, és sikerül kitalálnom egy normális címet (mert még nincs nevén nevezve a drága), akkor a délután folyamán hozom a történet első felét.
Legyetek jók, szép napot!
Puszi!
\m/(-.-)\m/
Beígértem egy novellának kis túlzással nevezhető dolgot, még karácsonyra... Gondolom feltűnt, hogy a határidővel kicsit elcsúsztam.
DE!
Először úgy terveztem, hogy egyben fogjátok megkapni, és nem is lesz túl hosszú. Most viszont úgy döntöttem, két részre bontva fogom feltölteni a " novellát " - egy picit terjedelmesebbre sikeredett. [ 15 oldalnál tart a Word-ben, bár ez annyira nem is nagy baj, ugye? ]
Na szóval, ha minden jól megy, és sikerül kitalálnom egy normális címet (mert még nincs nevén nevezve a drága), akkor a délután folyamán hozom a történet első felét.
Legyetek jók, szép napot!
Puszi!
\m/(-.-)\m/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bleib mit mir! 33. rész
„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert
-
„Minden tele van veled: az illatoddal, a lényeddel, az érzékiségeddel. Nem tudlak nem bámulni. Érinteni szeretnélek.” - Vavyan Fable
-
„Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.” - Frank Herbert
-
„Olykor jobb, ha elfelejtjük a magyarázatokat és mentségeket, magunk mögött hagyunk embereket és helyeket, mert máskülönben lerángatnak benn...



