Für dich allein 21. rész

21. rész - "Valami megváltozott..."

Ahogy teltek a napok, úgy mélyült a barátságom a négy fiúval.

Már az első nap, miután kiütöttem Jonathant, órákon keresztül beszélgettünk az egyik hátsó boxba húzódva. Akkor úgy éreztem – és lehet, hogy ez most sablonosan fog hangzani –, mintha mindig is ismertem volna őket. Mintha mindig is a barátaim lettek volna.
Igaz, hogy eleinte elég rendesen zavarban voltam… Nem minden nap kávézgat együtt az ember az egyik kedvenc bandája tagjaival… Bezzeg ők! Felhőtlen volt a hangulatuk. És leginkább az én káromra! Próbálgatták, hogy meddig mehetnek el, mi az, amit még bírok. Egy szóval: TESZTELTEK! Persze esélyem sem volt menekülni, mivel az ikrek között ültem. Jobbról Tom és Georg, balról Bill és Gustav vágta el a menekülés útját.
Bill folyamatosan kérdésekkel bombázott. Mellette olyan érzésem volt, mintha legalább kihallgatáson lennék… Nem volt erőszakos, vagy ilyesmi, de mindent tudni akart, és azonnal. De ha valamelyik kérdést passzoltam, egy szó nélkül továbblépett. A Jonathannal való kapcsolatomat sem firtatta. És ez nekem tetszett. Tetszett, hogy ilyen figyelmes. De ha már itt tartunk, egyikük sem erőltette az ex-pasi témát.
Megállapítottam, hogy Gustav az a csendes gyilkos-típus. Keveset beszél, de ha megszólal, akkor annak aztán tényleg van hatása. Ő is rögtön szimpatikus volt számomra. Csendben hallgatta a Bill kérdéseire adott válaszaimat, csak néha kérdezett valamit.
Na de Tom és Georg! Hát az valami borzasztó volt! Akárhányszor megszólaltam, valamilyen számomra megmagyarázhatatlan ok miatt, nem bírták megállni, hogy valami kis csípős megjegyzést ne tegyenek. Az egyik ilyen alkalommal elszakadt az én kötél vastagságú idegzetem is, és támadásba lendültem. De természetesen csak képletesen, a beszólásokra értve. Ez volt az a pillanat, ahol teljesen feloldódtam. Innentől kezdve már sokkal fesztelenebbül viselkedtem. Persze nem kezdtem el rögtön bratyizni, de már nem úgy viselkedtem, mint egy nyuszi a reflektorfényben.
Tom később megosztotta velem a titkot, miszerint direkt szívták a véremet ők ketten. Ezzel akartak segíteni, hogy ne érezzem magam olyan zavarban.
Hát, mit ne mondjak… bejött. És ezért hálás is vagyok nekik.
A felsorolásból már csak Tom maradt ki. Vele kapcsolatban valami megváltozott, és nem az én oldalamról. A mosdóban történtek óta már nem adja olyan egyértelmű jelét a vonzódásának. Nem mutatja ki olyan nyíltan, hogy mit akar, kétértelműen viselkedik. És ezzel teljesen összezavar. Néha azon kapom, hogy teljesen megfeledkezve magáról bámul engem, néha meg, amikor találkozunk mi öten, szinte egész idő alatt hozzám se szól. Könyörgöm, valaki magyarázza meg nekem, hogy mindez mit jelent?! A már említett első találkozás végén, a búcsúzáskor is Bill kérte el a telefonszámomat. Tom úgy tett, mintha az egész nem is érdekelné. Ezen kicsit kibuktam, és a korábban tett megállapítás, miszerint lehet, hogy fájni fog, amit iránta érzek, beigazolódni látszik.
De térjünk vissza a jelenre. Délután fél négy van. Háromig dolgoztam, most épp úton vagyok egy szupermarket felé. Nem halogathatom tovább a bevásárlást. A hűtőm már csak azért jár, hogy ne engedjen le a fagyasztó. Egy doboz vajon kívül semmi nincs benne. Jó kedvem van. Szép idő van, süt a nap, csicseregnek a madarak, lágy szellő fújdogál… Oké. Befejeztem. Kezd túl nyálas lenni, és most nem egy rózsaszín-álom filmben vagyunk. Pedig jó lenne… Ha minden olyan könnyen menne, mint a filmekben…
És ismét csak elkanyarodtam a témától, mint mostanában annyiszor.
Akkor most filozofáljunk egy kicsit a mikrobiológiáról… Csak vicceltem!
Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Találkozásunk óta, a csengőhangomat is megváltoztattam. Most is a Reden jelezte, hogy valaki szeretne velem beszélni. A kijelzőre rá sem pillantva nyomtam meg a zöld gombocskát a készüléken, miután nagy küzdelmek árán előbányásztam a táskámból.
- Igen?
- Szia! – hallottam meg az ismerős hangot.
- Szia Bill! Mi újság? – kérdeztem immár vigyorogva. Elég meglátnom a pofiját, vagy csak meghallanom a hangját, és máris levakarhatatlan vigyor mászik a képemre.
- Semmi különös. Épp cigi-szünet van, és gondoltam felhívlak. Már olyan régen beszéltünk… - sóhajtotta, majd tisztán hallottam, ahogy mélyet szív a cigarettájából.
- Igen… olyan régen… csak kb. tegnap délután. – Ahogy kimondtam, mindketten egyszerre kacagtunk fel.
- Jól van, na – mondta sértődötten.
- Na, nehogy megsértődj! Tudod, hogy nem úgy gondoltam… Örülök, hogy felhívtál… hogy minden egyes szabad percedet rám áldozod… - nyekeregtem behízelgően.
- Jaj, te nő! Honnan rángatod elő ilyenkor ezt a tündéri kislányt, aki így tud hízelegni? – hallottam a hangján, hogy egy hatalmas mosolyt próbál meg elfojtani.
- A farzsebemből. Mindig van nálam egy-kettő – válaszoltam halál komolyan.
- Jaj, most lődd le magad! – kacagott fel jóízűen. – És szabad tudnom, hogy mi az oka a felhőtlen jókedvnek? – kérdezte, én meg tisztán láttam magam előtt, ahogy vigyorog és közben a szemöldökét húzogatja.
- Semmi, semmi. Csak teljesen felvillanyoz a tudat, hogy mindjárt átlépek a Mennyország kapuján, ahol kiélhetem minden titkos vágyamat, és bármit megkaphatok. Amit csak akarok – magyaráztam, mintha legalább egy ötéves lennék, aki néhány perc múlva fog beszabadulni a cukorkaboltba.
- Sex Shop-ba mész? – kérdezte teljesen ledöbbenve. Ha nagyon figyelek, talán még azt is hallom, ahogy koppan az álla a földön.
- Még a feltételezés is rosszul esik… - válaszoltam pár pillanat múlva. Nem tagadom, erre a kérdésre nem igazán számítottam. – De most, hogy így mondod… lehet, hogy vennem kellene valami… - haraptam el a mondat végét, mert elképzeltem szegény Bill fejét.
- Na, Izzie! Most akkor mi van? – pattogott a vonal túlsó végén a drága.
- Bill, Bill, nyugi! – nyögtem ki nagy sokára. – Csak a szupermarketbe megyek, nem Sex Shop-ba. De kösz, hogy ez jutott az eszedbe rögtön elsőre. Legalább tudom, hogy mit gondolsz rólam… - motyogtam.
- Oké, oké, sajnálom, csak tudod… - kezdett magyarázkodni.
- Felejtsük el, Bill! De megérkeztem, szóval most leteszem. Majd beszélünk. Szia. – És választ sem várva bontottam a vonalat.

\m/(-.-)\m/