Für dich allein 3. rész

3. rész - "Pláza-ribi, zenész-bagázs, és a többi..."

Pár percet késtem, de ettől függetlenül, még időben ki tudtam nyitni a kávézót. Gyorsan elvégeztem kötelező feladataimat, és vártam a reggeli rohamot, és persze a munkatársaimat. Rajtam kívül még ketten dolgoznak itt. Erica és David. Ők nemcsak a munkatársaim, hanem a barátaim is. Amikor a városba költöztem, Erica volt az, akivel először megismerkedtem. A szomszédomban lakik. Már az első nap áthívott magához, és órákon keresztül beszélgettünk. Ő szerezte nekem ezt a munkát is. Nagyon sokat köszönhetek neki. Persze Davidnek is. Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne… Mindent meg tudunk beszélni, és mindig ellát tanácsokkal. Ha elmegyünk együtt bulizni, ő az, aki elhajtja a közelünkből a balhés alakokat, szóval ő a mi testőrünk is. De sokkal inkább az én nagy és erős bátyám. Egyszerűen imádom.

Most is nagy vigyor kíséretében trappolt be az ajtón David. Már ott rákezdett a szokásos szómenésre.

- Jó reggelt drága, egyetlen Izabellám! – kiáltotta nagy vidáman.

- Ne hívj Izabellának! Csak Izzie! – morogtam összeszorított fogakkal.

- Hogy aludtál, egyetlenem? Időben fel tudtál kelni? – battyogott mellém a pulthoz, majd nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.

- Nem – mondtam lehajtott fejjel, lemondóan.

- Ó, te szegény kislány! – gügyögött mellettem sajnálkozva.
- Maradj már te nagy marha! – csaptam meg gyengén a vállát.
- Hé-hé! Már kora reggel bántalmazol? – kérdezte színlelt felháborodással.
- Mert megérdemled – válaszoltam fapofával, miközben egyenesen az arcába bámultam.
- De kis szenya vagy! – sértődötten felhúzta az orrát, majd látványosan elvonult a hátsó helyiségek felé.
- Hisztis liba! – kiabáltam utána, fel sem nézve a pultról, ahol éppen az egyik cukortartót töltöttem fel.
- Na, kösz! – hallottam meg Erica hangját.
- Szia! Nem neked szólt – mondtam azonnal, közben fejemmel biccentettem az iroda felé.
- Tudom – válaszolta mosolyogva, majd helyet foglalt a pult túloldalán. – Mindig piszkáljátok egymást. Egyszer már szeretnék úgy bejönni ide, hogy nem David péppé taposott kis lelki világát kell ápolgatnom egész reggel! – a pulton könyökölve, állát tenyerében pihentetve, ábrándozva bámulta a szemközti falat.
- Hát… ez sosem fog megtörténni – mondtam teljes bizonyossággal.
- Egyet értek – mondta David is, megjelenve az ajtóban.
- Láttátok azt a nagy csődületet a hotel előtt? – váltottam hirtelen témát.
- Igen. Jó bőrök vannak ott – mondta kaján vigyorral David.
- Perverz disznó – jegyezte meg kuncogva Erica, közben Davidot figyelve.
- Köszi! Én is szeretlek! – ölelte meg őt válasz gyanánt David.
- Én sosem mondtam ilyet! – vágta rá felháborodva Erica és el is húzódott tőle. Erre David csak durcás fejet vágva bámult Ericára.
- Öhm… és tudjátok, hogy melyik híresség jött? Remélem, nem valami pláza-ribi! – mondtam reménykedve, sűrű szájhúzogatások közepette.
- Úgy tudom, valami zenész-bagázs – mondta lefitymálóan David. Szerintem már el is felejtette az iménti beszólást.
- Aha – bólintottam, de többre már nem volt lehetőségem, mert megérkeztek az első vendégek.

\m/(-.-)\m/